A családanyák szerepe még hangsúlyosabb karantén idején – interjú a 10 gyermekes Joób Mártonnal

A korábbi háromszoros világbajnok, olimpikon kenus Joób Márton családjában két felnőtt és tíz gyermek van, sőt, úton a tizenegyedik is. Egy családnak sem könnyű a helyzete ilyenkor, de kíváncsiak voltunk, hogy lehet megoldani ennyi gyermek felügyeletét, a velük való törődést. Mennyire és hogyan lehet ilyenkor sportolni vagy egyáltalán csak mozogni? Erről kérdeztük a családfőt.

Sz365: Különösen nagy családotok van. Mik voltak az első hét legfontosabb benyomásai?

Joób Márton: Leginkább embert próbáló feladat a gyermekekkel való tanulás és a háztartás vezetése volt, hiszen ugye most mindenki itthon van. A családból egyedül én hagyom el, nagyon rövid időkre a házat, de mostanában már én is itthonról végzem el azokat a feladatokat, amiket csak tudok. A feleségem munkája hatványozottabban fontos lett, és ez nem csupán rá igaz, hanem valamennyi családanyára. Bár próbálok segíteni az otthoni teendőkben, de például a gyerekekkel való tanulás is nagyban a feleségemre hárul. Egyébként a tanulás metódusa még egy nem kidolgozott rendszer. Jönnek mindenfelől, minden fórumon (messenger, viber, e-mail) a feladatok. Valamennyiünknek, felnőtteknek, gyerekeknek nehéz ezt a beáramló információmennyiséget koordinálni, és a gyermekeknek elsajátítani. Ahogy a feleségem viccesen meg szokta jegyezni, most gyakorlati órákat is tartanak, háztartástant. Mindenkinek ki kell venni a részét a házimunkákból, hiszen ennyi gyerek után, amikor mindig itthon vannak, többet kell takarítani. Ezt nem bírnánk ketten, a feleségem és én.

Sz365: A több takarítás mellett ráadásul kevesebbet tudnak a gyermekek mozogni. Bár gondolom, a sportolói múltadból adódóan, azért ezt is fontosnak tartod, tartjátok. Miként tudjátok biztosítani a mozgást a gyerekeknek?

Joób Márton: Való igaz, a bezártság miatt a gyerekek sajnos nem tudják megfelelően levezetni az energiájukat, amiket máskor az edzéseken megtesznek. Bár ők még szerencsések, mert kertes házban élünk, és ahogy mondtad, mint egykori sportoló, fontosnak tartom, hogy a mozgásra mindig maradjon alkalom és idő. Szerencsére kertes házban élünk, a gyerekek most is kint szaladgálnak.

Próbálunk, amennyire lehet, pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, és azt nézni, hogy ez a kényszerű időszak kiválóan alkalmas arra, hogy több időt tölthessen együtt a család. Sok olyan közös programra jut idő, amire máskor, a rohanó hétköznapokban nem. Közösen filmet nézünk, társasjátékozunk, többet beszélgetünk, olvasunk. A járványhelyzet ennek ellenére természetesen nem kívánatos jelenség, nem ilyen áron kellene ezt a több időt együtt tölteni.

Sz365: Fontos az együtt töltött idő is, de nyilván az is fontos, magánszféra és járványügyi szempontból is, hogy kisebb csoportban, talán egyedül lehessen bárki. Ebből a szemszögből, és megint csak a család méretére is utalok, alkalmas a házatok arra, hogy mindenkinek meglegyen a maga különálló tere?

Joób Márton: Szerencsére igen, mindenki el tud vonulni. Bár ahol ennyi testvér van, összezárva, ott menthetetlenül kialakulnak a bandázások is. Tanulni a központi étkezőben szoktak a gyerekek, de különösen a nagyobbaknak lehetősége van saját szobába zárkózni. A betegség szerencsére nem ütötte fel a fajét a családunkban, és mindent meg is teszünk, hogy ez így maradjon. Betartjuk a higiéniás feltételeket és a gyermekek vagy egyedül, vagy ketten alszanak, lányok együtt, fiúk együtt. Fontosnak tartjuk, hogy a kormány és az önkormányzat által meghozott szabályokat betartsuk. A gyerekek persze ennek egyrészt örülnek, de a nagyobbak már jobban felfogják, miért szükséges a karantén betartása. A helyzet tehát nem egyszerű, de amellett, hogy vigyázni kell egymásra és az idős vagy krónikus beteg emberekre, fontos, hogy közös és hasznos, megvalósítható programok kerüljenek előtérbe ezekben a hetekben.