Az alábbi “ízléses kis kompozíció” fogadta a Kárász utcán sétálókat Kata nevű olvasónk fotója alapján, mindez az ’56-os forradalom és szabadságharc kitörésének nemzeti emléknapján. Ejnye.
Félre értés ne essék:
- Szerintünk nem az van, hogy mi, szegediek rendetlen népség lennénk. Sőt, épp ellenkezőleg…
- Sőt, az sincs (pedig szokás őket szidni), hogy az illetékes Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kht. munkatársai bliccelnének. A Kárász utcán van a szerkesztőségünk, jelentjük, reggelente gyakran látjuk őket dolgozni mifelénk.
A megérzésünk sokkal inkább az, hogy van egy-két tróger, akinek valamilyen furcsa genetikai rendellenesség miatt nem jön össze, hogy a Mekiben megvett dupla sajtburger földi maradványait eljuttassák a Kárász utcára kihelyezett (egyébként ocsortány módon ronda) kukákig. Ezek a delikvensek csapják szét az egyébként szépséges utcaképet és keltik azt a benyomást az ide érkező turistákban, hogy Szegeden kosz van. Pedig alapvetően nincs. Ha véletlenül közéjük tartozol, nincs örök harag, de egy tiszteletteljes kérésünk azért lenne feléd: fogd meg a szemeted és dobd ki. Egyszerű művelet, ráadásul még jó érzés is, ergo jó lesz Neked is, meg a többi 162.000 szegedinek is. Köszi! Secret hint, a végére: nem, a szemét nem dobja ki önmagát, ha bárki ezt állítja, ne hidd el neki.
Apropó, miközben írtuk a cikkünket, a Szegeden Hallottam nevű Facebook csoportba is felkerült egy gyöngyszem – az utóbbi fotó a Kölcsey utcán, a REÖK Cukrászda és a jogi kar épülete között fél úton készült.
Parádés:
Köszi a beküldött fotókat Katának és az említett Facebook csoportba feltöltő Krisztának!
