- Hirdetés -
Szegedi Arcok

“Megvan az érzés, amikor a beteged megkérdezi, mennyi ideje van hátra?” – egy szegedi nővér vallomása, a Covid-intenzívről

“Szomorú vagyok és elkeseredett” – írja közösségi média oldalán a szegedi H. Adrienn, miután végzett a szombatra virradó éjszakai műszakkal a szegedi Covid-intenzív osztályon. A szokatlanul őszinte posztban az egészségügyi dolgozó arról ír, halálfélelme van.


- Hirdetés -

“Megvan az érzés, amikor a beteged megkérdezi, mennyi ideje van hátra? A másik pedig nem tud elaludni, mert halálfélelme van?” – írja a posztban, melyet azzal folytat, hogy neki is halálfélelme van, mert nincsenek elegen, eszközhiányban szenvednek és egyre kevesebb a remény.


- Hirdetés -

“Én most szomorú vagyok és elkeseredett. Sírtam. És fogok is még. És most, hogy ezt leirtam, kicsit könnyebb is. Este megyek újra. Alszom egyet” – folytatja sorait az eredetileg aneszteziológiai asszisztensként dolgozó szegedi hölgy. Szerinte felfoghatatlan, hogy csinálják azok a kollégák akik október óta folyamatosan a Covid-osztályon dolgoznak, az általuk vívott küzdelem – mint írja – ép ésszel felfoghatatlan. “Miattuk működik még ez az egész” – zárja drámai posztját, melyet teljes terjedelmében IDE kattintva tudsz elolvasni.

Az elkeseredett sorokat végig olvasva egyetlen szó jutott eszünkbe:

Köszönjük.

Köszönjük a heroikus küzdelmet, a non-stop önfeláldozást a hétköznapok szegedi hőseinek, nélkületek fogalmunk sincs, mi lenne a többi százhatvanpárezer emberrel, akik a Napfény Városában várják, hogy véget érjen ez a szürreális (rém)álom.


- Hirdetés -
- Hirdetés - - Hirdetés -

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb