Aki kicsit régebb óta fiatal és a hetvenes-nyolcvanas években is karácsonyozott, annak ismerősek lehetnek azok a képek, melyeket most egy csokorba összegyűjtve tálalunk. Hiszen, ahogy mondják, ssak kevés holmi van, ami hű marad az emberhez. Talán néhány könyv, egy szerencsepénz vagy egy folyton gyarapodó bélyeggyűjtemény. És a szülői ház karácsonyfadíszei.
És ha már karácsonyfadíszek, bizonyára sokan őrzünk régi és nagy becsben tartott darabokat, mondjuk efféléket:
Kézműves díszekből sem volt hiány, mert az oviban, suliban és persze otthon is készült számos papírból és más könnyen beszerezhető alapanyagból dekoráció, mint amilyen a képeken is.
A szaloncukor kínálat nem volt anno olyan szerteágazó, mint manapság, de az egyszer biztos: mindenki egyformán szerette a sztaniolpapírba csomagolt finomságokat.
Az ünnepek közeledtével kézzel írott képeslapokat, táviratokat küldtünk a távolabb élő rokonoknak, barátoknak, volt, aki gyűjtötte is a postán érkezett üdvözleteket.
Gyerekként ajándék gyanánt játékot kaptunk, hol voltak még akkor a különböző kütyük!
A fővárosiak a Skálában vagy a Corvin Áruházban szerezhették be a fa alá valót, nekünk, szegedieknek pedig itt volt a Szeged Nagyáruház és a Centrum Áruház!
2 hozzászólás