Szegeden egy hely, ahol a gyengédség és a szeretet a mindennapi élet részét képezi: a Szent Vincent Rehabilitációs Központ és a Gemma Központ, ahol sérült emberek és gyermekek kapnak segítséget, hogy a hétköznapjaik minél teljesebbek és könnyebbek legyenek. De az utóbbi időben egy akadály állt az útjukban: egy óriási tócsa, ami a nagy esők után alakul ki a központ előtt. Sajnos olyan területen van, ahol ha jól tudjuk mint magánember nem is javíthatja meg bárki, ezt kizárólag a város teheti meg. Sok helyen kellene a javítás, sok képet kapunk minden nap, de itt úgy érezzük külön fontos lenne.
Egy tócsa. Sokaknak csak egy pocsolya az úton, ami miatt kerülgetni kell. De gondoljunk bele, milyen érzés lehet egy kerekesszékkel, mankóval vagy egy kisgyermekkel a kezünkben megpróbálni átkelni rajta? Nem csak a közvetlen veszély miatt, hogy elcsúsznak, hanem az érzés, hogy egy ilyen szép városban ezzel kell szembe találniuk magukat.
A központ munkatársai és a látogatók nap mint nap szembesülhetnek ezzel a problémával, és a fotót küldő Szeged365 olvasó azt is megírta, már számtalanszor próbáltak megoldást találni. Sajnos az eddigi erőfeszítéseik hiábavalónak bizonyultak. Ez az aprócska, de annál zavaróbb probléma sokszor teszi próbára az itt dolgozók és leginkább a sérülésükből felépülni kívánó látogatók türelmét.
Ez nem csak egy tócsa, hanem egy kiáltás az együttérzésre, az empátiára. Szeged városa büszkélkedhet sok gyönyörű épülettel, parkkal és rendezvénnyel, de vajon büszkék lehetünk-e arra, hogy a város egyik legfontosabb intézményében, ahol a legsebezhetőbbeknek segítenek, egy ilyen probléma még mindig fennáll?
Kérjük osszátok meg, beszéljetek erről, hogy minél többen lássák, és együtt, közösségként érjük el, hogy a város vezetése végre meghallja a sérült emberek és gyermekek hangját, és megszüntesse ezt az akadályt. Egy kis odafigyelés, egy kis segítség, és együtt sokra vihetjük Szegedet! Köszönjük Szeged365 Family!
