Poénból, egy vonatúton pattant ki fejéből első története az SZTE meseíró környezetkutatójának, exkluzív interjú Bodor Attilával
Mindig is szerette a meséket, nagy rajongója a Disney történeteknek, az összes betétdalt tudja fejből, de nem is gondolt először arra, hogy valamikor ő maga is meséket fog írni. Aztán egyszer, egy vonatút során kipattant a fejéből első mesekönyvének ötlete, amit csak poénból vetett először papírra. Ez lett A ló, aki édességet tüsszentett című mesekönyv, amit azóta még kettő követett, A tél menyasszonya és Az elképesztő kelkáposzta-főzelék. Így indult Bodor Attila, az SZTE TTIK Biotechnológiai és Mikrobiológiai Tanszék munkatársának írói pályája, aki mindemellett főállásban környezetkutatóként tevékenykedik a mindennapokban. Őt kérdeztük arról, hogyan fertőzte meg az írás szeretete, és születtek meg történetei nagyon sok gyermek örömére.
Attila a Szegedi Tudományegyetemen szerezte meg okleveles környezetkutató képesítését. Tanulmányai végeztével egy környezetvédelmi cégnél kezdett el dolgozni, ahol lehetősége nyílt az SZTE TTIK Biotechnológiai és Mikrobiológiai Tanszékével (korábban Biotechnológiai Tanszék) közös kutatásokat folytani. A közös munka pedig olyan eredményesnek bizonyult, hogy felajánlották neki, hogy jelentkezzen a doktori képzésre, és ő élt is a lehetőséggel. Kutatásai során biológiai úton főleg mikróbákkal, azon belül is baktériumokkal próbálnak olajat bontani az olajszennyezett közegekben. Az együttműködésnek pedig az lett a vége, hogy Attila ottragadt az egyetemen. “A kutatás az életemben nem volt feltétlen tudatos, azonkívül, hogy szerettem volna a környezetvédelemmel kapcsolatban valamilyen hasznos dolgot csinálni, de nagyon-nagyon megszerettem” – árulta el Attila.
EGY VONATÚT SORÁN SZÜLETETT MEG AZ ELSŐ MESEKÖNYV ÖTLETE
A kutatási tevékenységhez hasonlóan Attila írói pályája sem tudatosan jött az életébe. Mondhatni a véletlennek köszönhető, hiszen első mesekönyvének ötlete egy vonatút során pattant ki a fejéből. Mint mesélte, imád olvasni, s utazásai közben is mindig egy jó könyvbe bújva tölti el az időt. Azon az úton azonban éppen egy nagyon unalmas és szürreális könyv került a kezébe. “Azon gondolkodtam, hogy mi lehetne még ennél is szürreálisabb. S így jutott eszembe olvasás közben az édességet tüsszentő lónak a sztorija, s mire leszálltam a vonatról kvázi össze is állt bennem az egész történet, amit aztán poénból le is írtam. Ez lett végül az első mesekönyvem” – idézte fel a kezdeteket Attila.
EGY SZEGEDI KIADÓ PÁLYÁZATÁN PRÓBÁLT SZERENCSÉT MESÉJÉVEL
A megjelenésig azonban eltelt egy kis idő. Attila először nem is gondolt arra, hogy kiadja történetét, majd a szegedi Könyvmolyképző Kiadó meghirdetett egy írói pályázatot. Attila akkor úgy gondolta, nincs veszítenivalója, ezért beküldte meséjét, s nagy meglepetésére a kiadónak megtetszett a történet, s ki is választották azt, így megjelenhetett első mesekönyve, A ló, aki édességet tüsszentett. “A mai napig olyan furcsa ránézni a könyvespolcra, hogy ott van a könyvem, és, hogy úristen, rajta van a nevem” – árulta el az író. Hozzzátette, azóta több írókurzusra is beíratkozott, hiszen úgy volt vele, ha már belekezdett csinálja jól, s hozza ki a maximumot belőle. “Kutatóként bennem van az analitikus szemlélet, rendkívül átgondoltan kell viszonyulni mindenhez. Az írás számomra egy újfajta szemléletmódot adott, de sokkal intuitívabb, mint a kutatás és emiatt talán néha kicsit nehezebb is számomra, teljesen másfajta agyat igényel” – árulta el.
GYEREKEKNEK NEHEZEBB ÍRNI, MINT A FELNŐTTEKNEK
Gyerekeknek írni pedig különösen kemény dió, sokkal nehezebb, mint felnőtteknek szóló regényt írni. Sok mindenre kell figyelnie az embernek, a nyelvezettől kezdve, a szóhasználaton át a mondatszerkezetekig, mindent úgy kell felépíteni, hogy egy gyermeknek is élvezhető legyen. Attila nagyon sokáig ezeket nem annyira tudatosan csinálta, ösztönösen jöttek a gondolatai és a történetek, melyeket papírra vetett. Mint mondta, ő valószínű akkor lenne bajban, ha egy felnőtteknek szóló regényt kellene írnia. Egy biztos, Attilának, ha a nehezebb utat választotta is, nagyon megy a gyerekek nyelvén fogalmazni, olyannyira, hogy 2019-ben A tél menyasszonya című mesekönyvét megválasztották az év legjobb gyerekkönyvének, majd 2020-ban az évtized mesekönyve lett a Moly.hu közönségszavazatai alapján.
A GYEREKEK RÖGTÖN A SZÍVÜKBE ZÁRTÁK ATTILA TÖRTÉNETEIT
A gyerekek, mint tudjuk, a legnagyobb és legőszintébb kritikusok, de, mint látható a visszajelzések alapján, Attilának sikerült velük megtalálnia a hangot, meséi teljesen elbűvölték ifjú olvasótáborát. “Bevallom őszintén, először már azon is meglepődtem, hogy valaki megvette a könyvem. Aztán kiderült, hogy az első mesekönyvem egy az egyben elfogyott, azóta újra is kellett nyomni. Amikor egy-egy író-olvasó találkozó során találkozok a gyerekekkel, nagyon aranyosak tudnak lenni, ahogy felidézik a történeteimet, eljátszák egy-egy momentumát. Volt olyan, aki közös szelfit szeretett volna velem, mert annyira tetszett neki a történet. Ezek a legjobb részei az egésznek” – vallja az író.
EGY JÓ TÖRTÉNET AKKOR IS JÓ, HA ÉPPEN CSAK A SZÓRAKOZTATÁS A CÉLJA
Attila abba is beavatott bennünket, először nem volt egyáltalán célja, hogy írásaival tanítsa is a gyerekeket, hivatásából adódóan például a környezetvédelemre. Úgy gondolta, egy jó történet önmagában is elegendő, a lényeg, hogy élvezzék kis olvasói, új élményeket gyűjtsenek a mesék varázslatos világában. “Mostanában fogalmazódott meg bennem, ahogy az ember hall a mindenféle globális problémákról, hogy lehet, jó lenne egy kicsit oktatóbb jellegű mesekönyvet is összehozni. Nagyon nehéz viszont eltalálni azt az arányt, hogy még élvezhető legyen, de tanítson is valamit, közben nem didaktikus, nem zavaró. Pont a környezetvédelem terén nagyon könnyű átesni a ló túloldalára” – árulta el az író.
MÁR MEGVAN A KÖVETKEZŐ MESEKÖNYV KÉZIRATA IS
Attila azt is elárulta, mostanában azért próbálkozik ilyen jellegű történetek írásával is. Sőt, van is már egy elkészült kézirata, mely valamennyire a kutatási témájához kapcsolódik. Ebben a történetben az olajfaló baktériumok és az olajszennyezés témaköre jelenik meg, s, ha minden jól megy, hamarosan találkozhatunk ezzel a mesekönyvvel is a könyvesboltok polcain. “A gyerekek nagyon fogékonyak az őket körülvevő környezetre, a természet apró csodáira. S, ha valamit szeretünk, sokkal inkább meg akarjuk védeni, -fogalmazta meg nemrég frappánsan egy írótársam egy beszélgetés során, és ezzel teljesen egyet tudok érteni-, ezért úgy gondolom, egyáltalán nem baj, ha találkoznak a bennünket körülvevő problémákkal, az ő nyelvükön, életkoruknak megfelelő formában tálalva” – tudtuk meg.
A MÁSODIK MESEANTOLÓGIA IS KÉSZÜL, BENNE ATTILA ÍRÁSÁVAL
Hozzátette, készülőben van egy őszi tematikájú meseantológia is, melyben szerepel majd egy új története, ez várhatóan e-book verzióban fog majd megjelenni. Ez nagyon hasonló lesz a tavasszal már megjelent Mesés tavasz című meseantológiához, mely különlegessége, hogy a szerzők, a kötet teljes bevételét az Erdőmentők Alapítvány számára ajánlották fel.
Ezután pedig még a jövő zenéje, milyen történeteket vet papírra a környezetkutató meseíró, a határ a csillagos ég, s ahogy a mesékben lenni szokott, még bármi megtörténhet.
A képeket köszönjük Bodor Attilának!
