„Ugyanarról beszélünk, ők megtanulták, én viszont átéltem” – Détári Vilmos titka, amit a szakma is elismer! (videó)
Détári Vilmos, a stroke túlélője és a Szent Vincent Rehabilitációs Központ alapítója, arról mesél, hogyan vívta ki a szakma elismerését anélkül, hogy bármiféle orvosi vagy rehabilitációs képzést végzett volna. Elmondása szerint az élet tapasztalatai és a hozzáállása segítették el ide.
Détári Vilmos neve mára összefonódott a rehabilitációval, különösen Szegeden és környékén, ám kevesen tudják, hogy ő maga soha nem tanult orvosi vagy rehabilitációs szakmát. A Szent Vincent Rehabilitációs Központ alapítója teljesen más úton jutott el oda, hogy a szakma legelismertebb képviselőivel ül egy asztalnál, és egyre többször kikérik a véleményét a legkomplexebb esetekben is.
Vilmos szerint eleinte nagyon nehezen fogadta el őt a szakma. “Ők megtanulták, én viszont átéltem” – fogalmazott a vele készült videóban. De miért is vált elismertté egy olyan ember, aki nem tanult rehabilitációt? Vilmos elmondása szerint az élet, pontosabban egy stroke után kialakult helyzete terelte erre az útra. Sok mindent megélt, és ezt a tapasztalatot más sérült emberekkel is megosztja. Ez az, ami miatt a szakemberek is elismerik, hiszen egy új perspektívát hoz be a rehabilitáció világába, amire szükség van, ha valami elakad.
A rehabilitációs szakemberek egyre többször kérik ki a véleményét, különösen akkor, amikor valakinél nem halad úgy a gyógyulás, ahogyan szeretnék. Vilmos azonban nem a szaktudására alapozza ezt az elismerést, hiszen azt mondja, ő maga nem ért hozzá technikailag. Ami viszont különlegessé teszi őt, az a szemlélete, amit egy stroke túlélőjeként hozott magával. Nem pusztán a fizikai gyógyulásra fókuszál, hanem az érzelmi, lelki oldalt is érti, hiszen ő maga is megküzdött már ezekkel a kihívásokkal.
Vili nem tagadja, hogy hízelgőnek találja a szakmai elismerést, de számára az igazi motivációt mégsem ez adja. Ami igazán fontos neki, az az, amikor a hétköznapi emberek, a sérült betegek, akikkel nap mint nap foglalkozik, kikérik a véleményét, hallgatnak rá, és megbíznak benne. “Sokszor felfoghatatlan, hogy egy asztalnál ülök azokkal, akiket előtte a TV-ben láttam” – mesélte a szakemberekkel való közös munkáról.
Bár Vilmosnak nincs hivatalos szakképzettsége a rehabilitáció területén, a szakma egyre inkább felismeri, hogy szükség van az ő hozzáállására. Ez az elfogadás és elismerés nem csak Vilmos személyes története, hanem annak a bizonyítéka is, hogy az élet tapasztalatai néha többet nyomnak a latban, mint a tankönyvi tudás.
