Október 24-én, a Délvidék Házban tartott megható rendezvényen idézték meg Móra Ferenc életét és műveit, mely során Tóth Lívia előadásában betekintést nyerhettünk a legendás író délvidéki kötődésébe. A csókai Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület tagjai – különleges verses és zenei kísérettel – tisztelegtek a 145 éve született, 90 éve elhunyt Móra Ferenc előtt, a magyar nemzeti identitás és közösségi emlékezet jegyében.
Megható és inspiráló estnek adott otthont október 24-én a szegedi Délvidék Ház, ahol a csókai Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület jóvoltából tisztelegtek a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, Móra Ferenc előtt, aki 145 éve született és 90 éve hagyott itt minket. Az est meghívott előadója, Tóth Lívia újságíró, a csókai egyesület elnökségi tagja, a neves író délvidéki kötődését, műveinek helyi inspirációit és örökségét idézte fel, megérintve mindazokat, akik szívükön viselik a magyar kultúra ügyét.
A rendezvény Móra egyik ikonikus gondolatával indult, mely az író egyszerűségét és mélységét idézte meg: „Nem vagyok nagy regiszterű orgona, kolompszó vagyok a magyar mezők felett…”. Ez a sorokban megbújó magyar szív, melyet a szegedi közönség is mélyen átérzett, végigkísérte az estet, ahogyan Tóth Lívia az író és Csóka városának szoros kapcsolatát részletezte. Előadásában kiemelte a Tűzkőhalom régészeti feltárását, amelynek köszönhetően Móra Ferenc muzeológusként három hét helyett hat évet töltött Csókán, megismerkedve a helyi plébánossal, Farkas Szilárddal, aki barátjává és inspirációjává vált.
Az est során nemcsak Móra Ferenc élete és művei kerültek reflektorfénybe, hanem a csókaiak kitartó munkája is, melyet Kiss Tóth Erika, az egyesület elnöke méltatott. Az egyesület tagjai mindent megtesznek, hogy a neves író szellemisége ne csak megmaradjon, hanem élő kapcsolatot jelentsen a közösség számára, erősítve a helyi és a nemzeti identitást. Az előadás során megelevenedett Móra egyik legismertebb műve, A csókai csóka című vers is, valamint Cs. Simon István író munkássága, aki révén az író szobrot kapott Csókán és a Tűzkőhalom helyén kopjafát állítottak.
Az irodalmi időutazást verses és zenés kíséret koronázta meg: Kónya Lívia versmondó és Kónya Sándor verséneklő egy csokorba gyűjtötte Móra és Cs. Simon István legszebb műveit, majd az előadást két eredeti csókai népdallal zárták. A Délvidék Ház közönsége mindezt igazi ünnepélyes hangulatban élhette át, melyet a Kárpátia Borház finom borának kóstolója és kötetlen beszélgetés tett teljessé.
Móra Ferenc öröksége, amit sokan a magyar lélek tükreként is emlegetnek, több mint puszta emlék. Ez az örökség élő tőke, amely a közösségek erejét adja, egy örökké lobogó láng, amelyet a csókaiak és a szegediek együtt őriznek és adnak tovább – hűen Móra szelleméhez és szívének egyszerű igazságához.
