Megszületett az Ott vagyunk már? Alapítvány! A vágóhíd elől mentett meg egy szamarat az ásotthalmi fiatal, aki több, mint 400 kilométert gyalogolt céljaiért
Kétség kívül 2024 egyik legizgalmasabb történetét az ásotthalmi Koszonits Patrik és szamarai hozták össze. Több mint 400 kilométer sétált a fiatal fiú előbb Füles, majd Fanni nevű szamaraival, mindezt azért, hogy egyrészt felhíja az emberek figyelmét eme nagyszerű állatokra, másrészt nagy álma volt, hogy a csacsik részére létrehozzon egy szamárrezervátumot. Nos, a szamárrezervátum meglett, most pedig megszületett az Ott vagyunk már? Alapítvány is!
PATRIK ÉS SZAMARA SZÁMOS KALANDOT ÉLT MEG AZ ÚT SORÁN
Mint megírtuk, hatalmas szeretet és érdeklődés övezte Koszonits Patrik és hű szamara, Füles útját, akik gyalog járták be szinte az egész országot. Amikor elcsíptük őt egy beszélgetésre éppen Bakonykoppány vadregényes tájain szelték a kilométereket, s noha akkor még számos állomás állt előtte és Füles előtt, rengeteg, felejthetetlen élménnyel gazdagodtak, melyekről Patrik mesélt nekünk, majd azt is megírtuk, amikor célba értek!
VALÓRA VÁLT AZ ÁLOM, OTTHONRA LELHETNEK A CSACSIK
A hosszú út után a szamárrezervátum is megszületett, ami októberben már hét lakóval büszkélkedett. Az ásotthalmi fiatal, Koszonits Patrik szamárrezervátuma által otthonra lelhetnek azok a csacsik, akiknek korábban nem adatott meg, hogy szerető családban és biztonságban éljenek.
MEGSZÜLETETT AZ ALAPÍTVÁNY
A napokban Patrik édesapja, Tibor jelentkezett szerkesztőségünknek, aki boldogan újságolta a nagy hírt: megszületett az Ott vagyunk már? Alapítvány! Így még több csacsinak tudnak majd segíteni ők is, és akár mi is támogathatjuk őket, ha nemesnek érezzük Patrik és családja munkásságát. Tibor egy olyan, hozzájuk került szamár történetét is megírta, akit a vágóhíd elől menekítettek ki. Íme Csámpi története:
“Mikor megszülettem azt hittem, hogy csodás helyre érkeztem. Ott volt az anyukám, aki nagyon örült érkezésemnek! De láttam a szemében a szomorúságot! Kérdeztem tőle:
“Mi a baj Édesanyám?”
“Sokkal jobb helyre kellett volna születned!”
Anyukám nagyon szeretett, óvott és tanított, míg egy nap a gazda nem jelent meg. Egy emberrel jött akinek a szemében csak gyűlölet volt. Elszakítottak az anyukámtól és elvittek egy nagyon rossz helyre. Nagyon egyedül éreztem magam! Sokat bántottak és nagyon-nagyon sokat dolgoztattak! Addig-addig kínoztak és bántottak, míg el nem tört a lábam! Innentől már nem volt rám szükség! Kinek kell egy beteg szamár? Azt mondta az ember, aki tönkretette az egészségem: mehetsz a vágóhídra! Nagyon megrémültem, de beletörődtem a sorsomba. Ha meghalok, legalább többet nem tudnak bántani. Ekkor jött egy jó Ember aki megvett, és elvitt magához. Nagyon kedves volt velem! Azt mondta: ne félj jó helyre foglak adni! Néhány nap múlva eljött hozzám Patrik és Tibor. Az ő szemükben szeretetet láttam! A hazavezető úton reménykedtem, hogy most jobb sorsom lesz. Megérkezésemkor tudtam meg, hogy itt lesznek szamár társaim! Hamar lettek barátaim, igaz az emberektől azóta is rettegek. Most már értem Édesanyám szemében miért volt szomorúság! Kedves Édesanyám! Remélem eljut hozzád az írásom! Nagyon nehéz gyermekkorom volt, de már minden jóra fordult! Ne aggódj értem többé! Ha nekem is lesz kiscsikóm, ő már nem fogja látni az én szememben a szomorúságot!
Üdvözlettel: Csámpi.”
Tehát Csámpit végül Patrikék fogadták be, és a szerencsétlen csacsi története is jól mutatja, hogy nagyon is megérte Patrikéknak a több mint 400 kilométeres utat megtenni!
Itt lehet Patrikékat támogatni:
- Ott vagyunk már? Alapítvány
- 11600006-00000002-01305928
