Aki megélte, biztosan soha nem felejti el azt a pusztítást, amely pontosan huszonöt éve sújtotta a Tisza folyó élővilágát. 2000. január 31-én ugyanis a Szamos felső folyásának vízgyűjtő területén működő román-ausztrál tulajdonú Aurul nevű bányavállalat cianiddal és nehézfémekkel szennyezte be a Szamos és a Tisza folyókat Romániában. Ez volt az eddigi legsúlyosabb Magyarországot is érintő vízszennyezés, ami alig két hét alatt felmérhetetlen károkat okozott Szegednél a Tisza élővilágában. A magyar országgyűlés erre emlékezve 2000. június 16-án február 1-jét a Tisza Élővilágának Emléknapjává nyilvánította.
A MÉRGEZŐ ANYAG KONCENTRÁCIÓJA 180-SZOROSAN HALADTA MEG A MEGENGEDETT HATÁRÉRTÉKET
A szennyeződés 25 éve február 1. és 12. között vonult le a Tiszán, felbecsülhetetlen károkat, ökológiai katasztrófát okozva a folyó élővilágában. A halálosan mérgező hatású anyag koncentrációja a magyarországi szabvány szerinti határérték 180-szorosát is meghaladta. A legsúlyosabb károk a Tisza élővilágában keletkeztek, ahol a 40 km hosszan elnyúló cianidfolt két hét alatt vonult le. A Szamos és a Tisza összefolyásánál a határérték 135-szöröse volt a normálnak. A duzzasztásnak és az áradásoknak köszönhető folyamatos felhígulás nyomán a Tisza-tónál 34-szeres, Szeged alatt 15-szörös volt a határérték-túllépés, de még Belgrád magasságában is halpusztulást okozott a szennyezés, amely még a Duna bulgáriai szakaszán is határérték feletti volt.
A TRAGÉDIÁT KÖVETŐEN KEZDETÉT VETTE A KÁRENYHÍTÉS
Magyarországon a vízügyi hatóságok törekedtek a károk mérséklésére, az érintett települések ivóvíz-ellátásának biztosítására, valamint az élővilág megóvására. Ennek köszönhetően a Tisza-tó nagy része, 93%-a érintetlen maradt, a holtágak és árterek csak kis mértékben szennyeződtek, a kiskörei vízerőmű alatti szakaszon pedig negyedével csökkent a cianid koncentrációja. Az elpusztult halak azonnali eltávolítása is szükséges volt, hogy a mérgezés ne terjedjen tovább a táplálékláncban.
Magyarország 29,3 milliárd forintos kárigényt jelentett be, amely tartalmazza az élővilágot ért károk helyreállítási költségeit is. Románia az Aurul vállalatot tette felelőssé a szennyezésért, az ottani vizsgálat szerint azonban a katasztrófa „előre nem látható körülmények” következménye. Az Aurul a szokatlanul nagy mennyiségű havazást okolta a történtekért; az Esmeralda Exploration elnöke szerint pedig a károkról szóló beszámolók „rendkívül eltúlzottak” voltak. Miután az Aurul a peren kívüli megegyezésre vonatkozó ajánlatra nem válaszolt, a magyar állam 2001-ben kártérítési pert indított a vállalat ellen. A Fővárosi Bíróság 2006-ban közbenső ítéletként kimondta, hogy a katasztrófáért az Aurul jogutódja, a Transgold is felelősséggel tartozik. Időközben azonban jogerősen lezárult a Transgold cég csődeljárása is a román bíróságok előtt, az eljárásban a teljes kár tekintetében a magyar fél a kár összegszerűsége tekintetében hiányzó jogerős bírósági ítélet hiányában nem tudott bekapcsolódni. A cég törlésével a Fővárosi Bíróság alperes hiányában az eljárást megszüntette.
A TISZAVIRÁG TÚLÉLÉSE SZIMBOLIZÁLJA, HOGY A TISZA ÚJ ÉLETRE KEL
A katasztrófa hosszú távú következményei nem elsősorban a cianiddal kapcsolatosak. A legmaradandóbbnak a Tisza a hordalékába, az ökoszisztémájába bekerült és a hullámtérre kijutott szennyezett vízzel a hullámtéri holtmedrek egy részében is lerakódott nehézfémeket tartják. Biztató jelnek tekinthető azonban, hogy az ökoszisztéma állapotának egyik szimbolikus indikátora a tiszavirág, túlélte a katasztrófát.
Forrás: jelesnapok.oszk.hu/wikipedia.org
