„Két órája van hátra, búcsúzzanak el…” – így omlott össze Détári Vilmos élete, és így építette újra (videó)
A Szent Vincent Rehabilitációs Központ neve sok szegedinek ismerősen cseng – főként azoknak, akik valaha is szembenéztek mozgáskorlátozottsággal vagy stroke utáni rehabilitációval. Az alapító, Détári Vilmos neve most még többet jelent: egy túlélőt, egy példaképet. Legutóbb a Szeged365 oldalán tavaly írtunk róla, amikor új programot indítottak a központban. Most viszont az alapító személyes története kerül fókuszba – egy megrázó, őszinte kisfilm formájában, amely újra átélhetővé teszi azt az éjszakát, amikor minden megváltozott. Amikor az orvosok csak két órát adtak neki.
2015. egyik estéjén Vilmos rosszul lett. Először a fürdőszobában esett össze, majd a konyha felé indult – de az a néhány méter olyan volt, mintha egy örökkévalóság lett volna. Nyolcszor esett el. A hűtő előtt vette észre, hogy a jobb karja mozdulatlan. Amikor megpróbált inni, a cola kifolyt a szájából. Ekkor jött le Fanni, a párja, aki rögtön látta, hogy nagy a baj. De még ekkor sem sejtette, mekkora. Vilmos próbált szólni, hogy „semmi gond” – de nem jött ki hang a torkán. Teljesen lebénult a beszédközpont.
Mentőt hívtak. És akkor jött a legmegdöbbentőbb mondat: az orvosok azt mondták, két órája van hátra. Ezért hívták be az édesanyját, az édesapját és Fannit. Hogy el tudjanak búcsúzni. De Vilmos nem búcsúzott. A kisfilmben elmeséli azt is, hogy mi az, amire ezekből az órákból még emlékszik – a hordágyat, a kórházi folyosót, és a három ismerős arcot, könnyes szemekkel fölé hajolva. A történet ott fordul át valami egészen másba: egy hihetetlen küzdelembe, amelyből végül egy másik élet született. Egy olyan, ami már nemcsak róla, hanem mások megsegítéséről szól.
Détári Vilmos ma nemcsak túlélő, hanem példakép. A Szent Vincent Rehabilitációs Központ az ő személyes történetéből és küzdelméből nőtt ki. Egy olyan hely, ahol most már mások tanulhatják meg újra használni a testüket, visszatalálni az élethez. De mindez onnan indult, ahol senki nem számított rá: a sötét konyhapadlóról, egy stroke után, két órára kiadott életidővel.
