200 ezer hektár erdő van veszélyben az Alföldön a klímaváltozás miatt, a Duna–Tisza közi homokhátságon telepített erdők egészségi állapota évek óta romló tendenciát mutat

Drámai ütemben romlik a Duna–Tisza közi homokhátság erdeinek állapota, a jelenlegi erdőgazdálkodás így tarthatatlanná válik – mutattak rá a problémára az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum ásotthalmi ülésén a szakemberek.

„A klímaváltozás negatív hatásai alapjaiban kérdőjelezik meg az alföldi erdőgazdálkodás jelenét és jövőjét” – állapították meg az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum (EKF) szakértői az Ásotthalmon tartott szakmai napon. A gazdálkodás, a kutatás és az igazgatás részéről delegált erdészeti, természetvédelmi és vízügyi szakemberek a termőhelyi szempontból különösen sérülékeny, az ország területének mintegy tizedrészét kitevő Duna–Tisza közi homokhátság erdeinek és erdőgazdálkodásának helyzetével foglalkoztak.

200 EZER HEKTÁR ERDŐ KERÜLT VESZÉLYBE

Az Agroinform azt írja, hogy a melegedő klíma, a kedvezőtlen eloszlású csapadék, a talajok gyenge vízvisszatartó képessége, valamint a mindezek következtében kritikus szint alá süllyedő talajvízszint miatt az Alföldön mintegy 200 ezer hektár erdő került veszélybe. A jelentős részben a Duna–Tisza közi homokhátságon elhelyezkedő, zömében telepített erdők egészségi állapota – kortól és faállománytípustól függetlenül – évek óta romló tendenciát mutat, ami a 2022. óta tartó aszályos időszakot követően tragikus helyzetet eredményezett.

MEGSZŰNIK AZ ERDŐTALAJ

Egyre gyakoribbak az összefüggő területeken kipusztult erdeifenyvesek, szürkenyarasok, helyenként akácosok. Az erdőfelújítások során alkalmazott eddig eredményes technológia alkalmazása sem garantálja az erdősítések megmaradását: rendszerint többszöri pótlásra van szükség. A pusztuló, egykor a futóhomok megkötése és az ország faanyagellátása érdekében telepített – gyakran eddig jó növekedésű, ökológiai és gazdasági szempontból is értékes – erdők mára alapvető funkcióikat sem tudják betölteni: megszűnik az erdőtalaj, és vele az erdei élőhelyek, életközösségek védettsége. Ez teret nyit az inváziós fajoknak, és a jelenlegi szabályozási környezetben ellehetetleníti az erdőgazdálkodást, ami különösen hátrányosan érinti a hagyományosan erőforráshiányos hazai magánerdészeti szektort.

BEJÁRTÁK A TEREPET

A környező erdőkre kiterjedő terepbejárás során a szakemberek több helyszínen tekintették át az alföldi homoki erdők állapotát, problémáit és a lehetséges gazdálkodási irányokat. Az első helyszínen egy 37 éves, tavasszal még kihajtott, ám az elmúlt hónapokban elpusztult hazai nyárállományt mutatott be annak erdőgazdálkodója és tulajdonosa. A szürkenyarak alatt – összefüggő alsó, felújítási szintben – mageredetű nyugati ostorfa, dió és zömében sarjeredetű akác található. A fakitermelés gyakorlatilag kármentésként novemberben tervezett, azonban az abból származó bevétel várhatóan nem fedezi majd a többszöri pótlással terhelt mesterséges újraerdősítés költségeit, a sarjaztatás pedig nem jöhet szóba. Az idős állomány pusztulása ugyanakkor kérdésessé teszi a szürkenyárral való újbóli visszatérés értelmét is. S emellett általános kérdésként merült fel a résztvevőkben, hogy mekkora kockázatot hordozhat a szürkenyár szinte kizárólagos favorizálása az Alföldön.

A NYUGATI OSTORFÁVAL VALÓ FELÚJÍTÁS LEHET A MEGOLDÁS

Gazdálkodói vélemények szerint jelenleg az egyedüli racionális megoldás a nyugati ostorfával való felújítás, amelyre azonban a jelenlegi szabályozás szerint az adott helyzetben nincs lehetőség. Ugyan a termőhelyi feltételek drasztikus megváltozása miatt az erdő természetességi állapotának romlását az erdészeti hatóság engedélyezheti, azonban a nyugati ostorfa az erdőfelújítás meghatározó fafaja nem lehet. A tapasztalatok szerint e fafaj a homokhátságon szinte egyedüliként természetes úton jól újul, és bár invazív, talajtakaróként és tűzifaként kitűnően hasznosítható. Ezzel szemben a fafaj tömeges alkalmazása komoly ökológiai kockázatokat hordozhat. Erdészeti és természetvédelmi szempontból ezért javasolt a kérdés tudományos vizsgálat, majd az eredmények alapján egyértelmű ajánlások megfogalmazása a szakma és a szabályozás számára.

NORMATÍV TÁMOGATÁS KELL

Ugyancsak megfogalmazódott, hogy a telepített alföldi erdők – mintegy harmada, hozzávetőleg 200 ezer hektár – eltérő szabályozás alá essenek. Ezekben a hagyományos, zárt erdőket célzó, nyereséget nem, vagy csak alig termelő gazdálkodás helyett sokkal inkább az erdők, adott esetben a fás vegetáció – például felnyíló erdők vagy fás legelők formájában – fenntartása lehetne a kulcskérdés. A résztvevők hangsúlyozták: szükség lenne az erdőfenntartás normatív jellegű támogatására.

FONTOS A MEGFELELŐ FAFAJVÁLASZTÁS

A gazdálkodói tapasztalatok azt mutatják, hogy az alföldi erdeink klímaállósága nagyban függ a megfelelő fafajválasztástól. E tekintetben a fenyők közül a feketefenyő tűnik klímatűrőbbnek, míg az erdeifenyő várhatóan eltűnik a térségből. A Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézete a MEGOSZ jakabszállási, szintén a klímaváltozással foglalkozó rendezvényén számos hazai és – nem invazív – idegenhonos fafaj termesztésbe vonását javasolta (pl. fehér eper, közönséges dió, virágos kőris, mezei juhar, japán akác, rezgő nyár, magyar tölgy, sárga fenyő, libanoni cédrus stb.). Ugyanakkor elhangzott: a siker kulcsa – a nyitottság mellett – a megfelelő szaporítóanyag-termelő kapacitás létrehozása és folyamatos biztosítása. A helyi szakemberek hangsúlyozták, a túlzottan homogén, mindössze 1–2 fafajra alapozott felújítások helyett legalább 4–6 fafaj kombinációja lenne indokolt annak érdekében, hogy közülük néhány biztosan elérje a vágáskort. Ezt a termőhely gyakori mozaikossága is indokolja.