Élőben, a kamerák kereszttüzében: Donald Trump „fantasztikusnak” nevezte Orbánt, és azt is elmondta, miért. A békekonferencia hivatalos programján túl ez a mondat lett a nap slágere – nem véletlenül. Mutatjuk a jelenetet videón, és eláruljuk, mi húzódhat mögötte.
Egyiptom, Sarm es-Sejk, díszterem, világpolitikai csúcstalálkozó – minden protokoll szerint ment, egészen addig, míg Donald Trump mikrofonhoz nem lépett. Az amerikai elnök – akitől azért megszoktunk már pár váratlan fordulatot – most is hozta a formáját: egyszer csak megállt a mondat közepén, körbenézett, és így szólt:
„Viktor, hol van Viktor? Szeretjük Viktort!” – majd hozzátette: „Fantasztikus vagy, remek vezető.” A kamerák követték a szavait, és egy pillanatra Orbán Viktor arcát is megmutatták – visszafogott, de elégedett mosollyal nyugtázta az elnöki bókot.
A jelenet nemcsak látványos volt, hanem súlyos is: Trump dicsérete messze nem protokolláris mondat volt. Egy hivatalban lévő amerikai elnök nyílt támogatása bármely vezető felé komoly diplomáciai üzenet – különösen akkor, ha ezt a világ előtt teszi.
Trump nemcsak hogy név szerint szólt Orbánhoz, de egyértelművé tette, hogy támogatja politikai szerepvállalását a jövőben is. A jelenet után pár perccel máris elindultak a találgatások: mit jelez ez az USA irányvonaláról, milyen szerepet szánnak Magyarországnak a következő években? Az biztos, hogy ez a mondat kampányszlogen is lehetne: „Viktor, fantasztikus vagy!”
A világpolitika színpadán ritkán hangzanak el olyan nyílt, személyes hangvételű dicséretek, mint amit Donald Trump adott Orbán Viktornak Sarm es-Sejkben – és a nemzetközi média természetesen fel is kapta a fejét. A Times of Indiaarról számolt be, hogy Trump nemcsak Orbánt nevezte „fantasztikus, remek vezetőnek”, de hozzátette: „én vagyok az, aki számít” – utalva ezzel saját szerepére a világpolitikai játszmában. A cikkek túlnyomó többsége nem a gesztust, hanem annak diplomáciai súlyát elemzi: mit jelent az, ha az USA hivatalban lévő elnöke így szólít meg egy európai kormányfőt egy békekonferencián, ahol más világvezetők épp a tűzszünet feltételeit próbálják megfogalmazni.
A nyugati média kettős megközelítést alkalmaz: a liberális sajtó – például a The Guardian és a New York Times – aggodalommal szemléli, hogy Trump újra közelít a tekintélyelvűbb vezetőkhöz, mint amilyennek Orbánt tartják, míg jobboldali fórumokon a jelenet politikai stratégiai támogatásként jelenik meg. Különösen beszédes, hogy az elemzők szerint ez a gesztus nemcsak Orbánnak szól, hanem az európai jobboldal egészének – egyfajta bejelentés, hogy Trump nemcsak otthon, de nemzetközileg is szövetséget épít. A történet tehát nem ért véget a konferenciateremben – most kezd igazán rezonálni.
