A nők elleni erőszak megszüntetésének napján FullAnyuuuu (Suhai Niki) nem narancssárga posztokat, hanem számonkérhető paragrafusokat kér: forrást, határidőt, felelőst. Közben megnéztük, mit jelent mindez a bicskei kegyelmi ügy utóéletében, a lemondások és a politikai botrányok árnyékában, és miért pont Szegedről lett országos ügy a „védelem”.
Szegeden sokan ismerik már Suhai Niki munkáját: amikor legutóbb írtunk róla, épp a Kopp–Skrabski-díjjal tüntették ki, és bemutattuk, hogyan nőtte ki magát egy hangból országos közösséggé a FullAnyuuuu. Ha lemaradtál, itt pótolhatod:
Most újra országosan népszerű posztot osztott meg: a világnapon nem díszszalagot kér, hanem működő rendszert, világos jogszabályt, eljárási határidőt, elérhető férőhelyeket és finanszírozást.
A közélet az elmúlt évben kemény leckét kapott. A bicskei gyermekotthon ügyében adott elnöki kegyelem olyan közfelháborodást okozott, hogy 2024 februárjában lemondott Novák Katalin, majd távozott minden tisztségéből Varga Judit is, aki igazságügyi miniszterként ellenjegyezte a döntést. Azóta sok ígéret hangzott el, de a kérdés a terepen ma is ugyanaz: mikor lesz több krízisférőhely, több szakember, átlátható eljárás és valós védelem a nőknek és gyerekeknek?
A legfrissebb posztban FullAnyuuuu egyszerre személyes és könyörtelenül konkrét. Azt írja, naponta kap feljelentéseket és támadásokat, mégsem hallgat el, mert „108.000-en vagyunk csak a Facebook-közösségben… már nem egy FullAnyuuuu vagyok, hanem egy erős közösség.” A politikai palettát széltől szélig szólítja: a kormánypárt mellett név szerint említi az új szereplőket és az ellenzéki pártokat is, ugyanazzal a kéréssel: tegyék nyilvánossá a teljes, számonkérhető törvénycsomagot a nők és gyerekek védelméről, pénzzel, felelősökkel, határidőkkel.
A posztban világos a menetrend is: „kormányon azonnal benyújtjátok, ellenzékben azonnal beterjesztitek”, és innentől minden nap arról kell beszélni, „ki szavazza le a nők és gyerekek védelmét”. A végkövetkeztetés egyszerű, mégis ritkán kimondott: „A nők és gyerekek nem kampánydíszlet. Nem hashtag. Felelősség.” Ezek nem dühös mondatok, hanem a terepről hozott tapasztalat: a közösség tagjai krízisszobák címeit, segélyvonalak válaszidejét, ügyintézési határidőket kérnek, nem jelszavakat.
A háttérhez tartozik, hogy a világnapot november 25-én tartják, a Mirabal nővérek 1960-as meggyilkolásának évfordulóján. Innen indul világszerte a 16 akciónap, amely december 10-ig tart. A narancssárga szín a remény üzenete, de 2025-ben már senki nem elégszik meg színekkel: mérhető vállalás kell, és számonkérhetőség. Ez az a pont, ahol a szegedi közösség országos üggyé vált.
A politikai botrányok közben tovább erodálták a bizalmat. A Tisza párt elnöke, Magyar Péter tavasszal nyilvánosságra hozott egy, az otthonukban rögzített beszélgetést az exfeleségével, Varga Judittal; az ügyészség vizsgálta az ügyet. A közélet itt is megtorpant egy pillanatra: hogyan beszélünk védettségről és biztonságról, ha közben magánbeszélgetések válnak eszközzé? A válasz a rendszerben van: egyértelmű protokollokban, eljárási rendben, forrásokban és elérhető szolgáltatásokban. Közben pedig valami tényleg nem lehet rendben a rendszerrel, ha folyamatosan robbannak ki a gyermekekkel való visszaélési botrányok. A bántalmazott nők pedig egyre kevésbé tudnak kihez fordulni. Természetesen itt megjegyeznénk, hogy a rendszerben nagyon sok elhivatott szakember dolgozik, de amit tapasztalunk, hogy rendkívül túlterhelt a rendszer, és a jogszabályok sem teljesen tökéletesen működnek a terepen.
És hogy miért Szeged? Mert innen indult az a háló, amelyről hónapok óta írunk: adományozás, krízistámogatás, közösségi akciók és egy olyan bázis, amely nem pártlistára gyűjt, hanem kapaszkodót ad a mindennapokban. A „365 család karácsonya” kezdeményezés épp ezt mutatta meg: a személyes történetekből közös ügy lett, a közös ügyből pedig nyomásgyakorlás a döntéshozók felé. Ha nem olvastad:
A következő hetek tétje egyszerű: lesz-e a „védelemből” paragrafus, a „figyelemből” férőhely, a „szándékból” költségvetési sor. A közösségek, köztük a szegedi, készen állnak az együttműködésre. A politikának most az a dolga, hogy ne a kampányban, hanem a jogszabályban beszéljen. Aki pedig tényleg odateszi magát, az nem veszíthet: egy város, egy régió és rengeteg család áll mögötte.
