Január 12-én emlékezünk a Don-kanyarban elhunyt hőseinkre. 1943-ban ekkor kezdődött a tragikus szovjet támadás, a második magyar hadsereg ellen. A Don-kanyarban vívott harcok a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartoznak. A lehetetlen feladattal megbízott magyar katonák ezrei vesztek oda a -40 fokos orosz télben.
A második magyar hadsereg a Magyar Királyi Honvédségnek az érvényes hadrendben nem szereplő alakulata volt, melyet 1942-ben állítottak fel, és a keleti hadszinteren harcoltak, ahol súlyos megsemmisítő veszteségeket szenvedtek Voronyezs körzetében vívott harcok során.
ESEMÉNYEK, OKOK
A magyar csapatok felszerelése messze elmaradt a korszerű hadviselés követelményeitől. A katonák többsége nem rendelkezett megfelelő téli ruházattal, nehézfegyverzettel és páncéltörő eszközökkel, miközben a hőmérséklet gyakran -30, -40 Celsius-fok alá süllyedt. Az ellátás akadozott, a hadvezetés pedig nem számolt egy nagyszabású szovjet támadással.
1943. január 12-én a Vörös Hadsereg elsöprő erejű offenzívát indított. A magyar védelmi vonalak rövid időn belül összeomlottak, az alakulatok nagy része bekerítésbe került vagy visszavonulás közben pusztult el. A harcok, a fagy, az éhezés és a kimerültség együtt okozták a hadsereg felmorzsolódását.
A veszteségek tragikus mértékűek voltak, mintegy 100–120 ezer magyar katona halt meg, sebesült meg vagy tűnt el. A katasztrófa nemcsak katonai vereséget jelentett, hanem súlyos lelki és társadalmi traumát is Magyarország számára, hiszen szinte minden családot érintett valamilyen formában. A Don-kanyar eseményei máig a felelőtlen politikai és katonai döntések jelképének számítanak.
MEGEMLÉKEZÉSEK
A Don-kanyar eseményeire minden évben megemlékezések keretében emlékeznek, tisztelegve azok előtt, akik a háború embertelen körülményei között vesztették életüket. A katasztrófa máig a felelőtlen háborús döntések egyik legsúlyosabb magyar példája.
Szegeden is ma tartottak megemlékezést, délelőtt 10 órakkor a Rákóczi téren.
