Idén már 26. alkalommal indult útnak a Doni Emlékmenet, amelynek résztvevői Szegedről Makóra gyalogoltak, hogy közösen emlékezzenek a doni harcaiban elesett, megsebesedett vagy eltűnt katonákra. A menet előtt a Rákóczi téren beszédet mondott Vadász Péter alezredes és Dr. Salgó László Péter főispán. A menet nem csak egy megemlékezés, hanem egyfajta élő történelemóra is, fiataloknak és idősebbeknek egyaránt.
A menetparancs kihirdetésekor elhangzott: ez az emlékmenet azoknak a katonai elődöknek állít emléket, akik a Don-kanyarban hősi halált haltak, megsebesültek és soha nem térhettek haza. Nem dicsőséget kerestek hanem túlélést, kötelességet és reményt, ezt az örökséget viszik tovább, azok akik vállalják a kilométereket.
KADÉTOK, CIVILEK, KATONÁK – EGYÜTT A KÖZÖS MEGEMLÉKEZÉSÉRT
“A technika fejlődött, az eszközök korszerűbbek, de a honvéd lényege nem változott: együtt viseljük a szolgálat súlyát. A doni katasztrófa valamennyiünket kötelez” – emelte ki Vadász Péter alezredes.
A Doni Emlékmenet egyik különlegessége, hogy évről évre több fiatal kapcsolódik be. A menetben részt vesznek iskolák is, akik a Magyar Honvédség és a Honvédelmi Minisztérium által szervezett kadétprogramban vesznek részt, emellett a Kratcohvil Károly kollégium is. Számukra ez nem csupán egy gyalogtúra, hanem személyes tapasztalat arról, mit jelent fegyelem, kitartás és közösség.
A szervezők hangsúlyozták: a mai kor katonáinak feladatai mások, az eszközök korszerűbbek, de a szolgálat lényege nem változott. A felelősség, az önuralom és az egymás iránti bajtársiasság alapérték épp úgy, mint 83 évvel ezelőtt.
NEM CSAK KILOMÉTEREK, BELSŐ ÚT IS
“Azért vonulunk ma együtt közel 40 km-en át, mert az emlékezés nem lehet pusztán szó. A Magyar Honvédség Dombay Miksa 4, Területvédelmi Ezred vitéz Heim Géza 46. Területvédelmi Zászlóalj katonái által szervezett doni emlékmenet fegyelem, közösség és tisztelet egyszerre” – mondta Vadász Péter alezredes.
Az emlékezés összeköt, generációkat, városokat, múltat és jelent.
Fotók: Szeged365 / Olvasónk Tünde
