Egy nem szándékos “társadalmi felmérés”: fél órán keresztül senki sem segített egy autóval lerobbant nőnek Szegeden
A Szeged365.hu szerkesztősége egy névtelen bejegyzésre lett figyelmes a “Szegeden láttam és hallottam” Facebook-csoportban, amelyben a szerző egy hétköznapi, mégis kellemetlen, emellett – megkockáztatjuk – elszomorító tapasztalatot osztott meg: azt, milyen érzés, amikor valaki egy forgalmas úton robban le az autójával és senki sem áll meg, hogy segítsen.
A bejegyzés írója arról számolt be, hogy az autójával Szegeden, egy négysávos körforgó előtt robbant le, a harmadik sávban. Egyedül, nőként, a forgalom kellős közepén rekedt, mintegy fél órára, amíg párja és a szerelő a helyszínre nem érkezett. Ez idő alatt – saját megfogalmazása szerint – senki nem kérdezte meg, tud-e segíteni.
ELNÉZÜNK, HA BAJ VAN?
„A kutatás eredménye: bajban látni valakit = továbbnézni” – írta keserű iróniával a bejegyzésben. A helyzet azonban nem oldódott meg azonnal a szerelő érkezésével sem. Bár az autót sikerült beindítani és elszállítani, a pár a több sávos úton rekedt; gyalog pedig csak nagynehezen tudtak kikeveredni az életveszélyes helyzetből a biztonságot adó járdára.
VOLT, AKI MEGÁLLT, VOLT, AKI KIABÁLT
A beszámoló szerint természetesen volt olyan sofőr, aki megállt, ezzel lehetőséget adva az átkelésre, ám volt olyan is, aki indulatosan reagált: dudált, mutogatott, majd trágár megjegyzést kiabált a poszt írójának. Az eset azért volt különösen megrázó, mert – mint fogalmazott – nem csupán a türelem, hanem az alapvető emberség hiányát tapasztalta meg.
SZÁMÍT, HOGYAN REAGÁL A KÖRNYEZET
A bejegyzés végén a szerző világosan megfogalmazza üzenetét: őt arra tanították, hogy a bajbajutottakon segíteni kell. A poszt sokak számára azért lehet elgondolkodtató, mert nem egy rendkívüli, szélsőséges eseményt ír le, hanem egy olyan helyzetet, amely bárkivel előfordulhat. Egy műszaki hiba, egy rossz pillanat, egy forgalmas csomópont – és hirtelen azon múlik a biztonság, hogy a környezet hogyan reagál.
Az eset tanulsága talán a következő lehet: legyünk egymással empatikusabbak!
