A nap fotója: retro feeling keddre, avagy amikor még a Belvárosi hídon is villamosok jártak

Több mint 50 éve már annak, hogy a Belvárosi hídon átrobogott az utolsó villamos Szegeden. Bizony, egykor az 5-ös vonalon nem trolik, hanem vilik jártak, egészen a Széchenyi tértől az újszegedi Gyermekkórházig. Erről került fel most egy kép a Régi Szeged nevű Facebook csoportba, ami nálunk meg is nyerte magának a nap fotója címet.

A fotón is szereplő szegedi 5-ös jelzésű villamos a Széchenyi tér és a Gyermekkórház között közlekedett. A viszonylatot már akkor is a Szegedi Közlekedési Társaság üzemeltette.

Dióhéjban:

• 1909 és 1913 között a Széchenyi tér és az Erzsébet liget,
• 1913 és 1919 között a Belvárosi temető–Erzsébet liget között létezett egy villamosvonal, amit 1919-ben elbontottak.
• 1949-ben épült meg újra az újszegedi pályaszakasz, de a korábbiaktól eltérő útvonalon.
• 1949 és 1969 között az 5-ös villamos a Széchenyi tér és az Újszeged pu. (Gyermekkórház) között járt.

KÉTVÁGÁNYÚ PÁLYA VOLT A BELVÁROSI HÍDON

A fellelhető adatokból kiderült, hogy az újszegedi villamospályát 1909. július 1-jén adták át. A pálya a Belvárosi hídon kétvágányú volt, itt találkoztak a kocsik, amelyek 10 perces követéssel jártak. 1912-ben a város hozzájárult egy vágánykapcsolat építéséhez a Híd utca – Kelemen utca kereszteződésében, amely összekötötte az akkori fővonalat (a mai 1-es és 2-es villamos vonalát) az újszegedi résszel. 1913. június 29-től létrejött a Erzsébet liget – Belvárosi temető viszonylat. A vonal hossza 5181 méter volt.

FRANCIA MEGSZÁLLÁS, PÁLYABONTÁS

Ez első világháború végén a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság elfoglalta Újszegedet, amely ekkor Torontál vármegyéhez tartozott. Szegedet pedig a francia csapatok szállták meg, a parancsnokuk az hídon lévő villamospálya elbontásáról rendelkezett. 1919. november 17-től az újszegedi részen megszűnt a forgalom, a villamosok a Belvárosi temető és a Széchenyi tér között jártak. Az 1920-as években a város nem engedte meg a pálya újraépítését a híd megerősítése nélkül, ezt követően az Erzsébet ligetben megmaradt részt is felszedték.

ÚJ HÍD ÉS ÚJ PÁLYA LETT A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN

A második világháborúban, 1944-ben a Belvárosi hidat a német csapatok felrobbantották. 1948-ban az újszegedi dolgozók részére olcsó közlekedési eszközt is terveztek, a cél az volt, hogy az újjáépítendő hídra villamospálya is épüljön. 1948-ban megépült a Széchenyi tér – Kállay Albert utca (Híd utca) – Belvárosi híd – Népliget között az első szakasz, amelynek a fővonallal volt vágánykapcsolata. A hídon egy vágányt építettek, amely a híd közepén volt. Ezt a szakaszt 1948. november 21-én adták át. A második szakasz 1949-ben épült meg, az 1910-es években létezett vonaltól eltérő nyomvonalon. A híd után a Népkert sor – Temesvári körút – Újszeged pu. (Gyermekkórház) nyomvonalon épült meg az egyvágányú, kitérős rendszerű pálya. A vonal hossza 2465 méter volt. Az 5-ös villamos a Széchenyi tér és az Újszeged pu. (Gyermekkórház) között közlekedett, 12 percenként. 1949-ben a Vörösmarty utcai szakaszhoz (az akkori 4-es vonalhoz) is vágánykapcsolat épült, a Széchenyi téren egy háromvágányos központi megálló jött létre.

1969 JANUÁR 31-ÉN ÁLLT LE

1951. február 19-től a 4-es és az 5-ös járatot összevonták, a villamosok 4-es jelzéssel a Fodortelep és Újszeged között jártak, 12 percenként. Majdnem egy évvel később, 1952. február 5-től azonban visszaállt az eredeti rend, mert a 4-esek a kitérőben zavarták az 1-es villamosok forgalmát. A két viszonylatot kettébontották, az 5-ös újra a Széchenyi tér – Újszeged pu. között járt. Az 1960-as években a megnövekedett forgalom miatt 5A jelzéssel betétjárat is közlekedett a Széchenyi tér és a Liget kitérő között. Az 1960-as évek végén a Belvárosi híddal műszaki problémák voltak, fel kellett újítani. Az ekkoriban épülő Odessza lakótelepre tartó panelszállító járművek a híd közepén haladó villamosokkal érintkeztek, a közúton szélesebb járművek is megjelentek. A Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1968. június 4-én döntött a vonal megszüntetéséről, amelyet fejleszthetetlennek és a teljesítőképesség határán lévőnek nevezett. A forgalmat az 1969. január 31-i üzemzárással beszüntették, a nagy lakossági tiltakozás ellenére.