“Minden pillanatunkban jelen van a zene” – interjú a szegedi hegedűvirtuóz, Haluska Larával, aki már féléve tanul abban a belgiumi iskolában, amelyben hazánkból még soha senki

Majdnem egy éve számoltunk be nektek arról, hogy a szegedi hegedűvirtuóz, Haluska Lara bekerült abba belgiumi iskolába, amelybe hazánkból még soha senki nem nyert felvételt. Lara tavaly szeptemberben kezdte meg a Musica Mundi School –ban tanulmányait, s az elmúlt most már kicsit több, mint félévben rengeteg élménnyel, tapasztalattal gazdagodott. Az ott töltött időről Larával beszélgettünk.

Haluska Laráról egyébként számtalanszor beszámolunk már. A fiatal hegedűvirtuóz:

• meghódította már az Egyesült Államokat,
• elnyerte a MOL Tehetségtámogató Program támogatását,
• elhozta az egyik amerikai zeneszerző verseny nagydíját,
• és a Virtuózok V4+ különdíjasa lett.

A szegedi kislány 5 éves kora óta töretlenül a zene szerelmese, mindössze 7 éves volt, amikor komponált egy saját kis darabot, majd 9 évesen megjelent első publikált szerzeménye is. Lara előtt újabb kapu nyílt meg, ugyanis egyedüli magyarként bekerült a belgiumi Musica Mundi School 40 diákja közé. Az elmúlt félévben pedig rengeteg élményt szerzett a szegedi fiatal az iskola falai között, melyekről Larával beszélgettünk.

Mit jelent számodra egyedüli magyarként a belgiumi Musica Mundi School-ban tanulni?

Hatalmas megtiszteltetés, hogy itt lehetek, itt tanulhatok, itt képezhetem magam, hogy egyre jobb legyek a komolyzenében és a hegedűben. Minden nap hálát adok azoknak a tanáraimnak, akik kiskoromtól részesei voltak a hegedű tanításomnak és külön is említeném Langer Ágnest és Szűcs Mátét, akik nemcsak felkészítettek az iskolai felvételire, hanem hittek is bennem. Nagyon köszönöm a mostani tanáraimnak is, akik a felvételim után bizalmat adtak nekem, hogy a Musica Mundi School-ban tanulhassak. Nehéz választ adni, hogy furcsa-e egyedüli magyarként itt lenni, mert nincsen összehasonlítási alapom. Nekem így természetes, így szoktam meg. A diáktársaim közül csak nekem van olyan anyanyelvem, amit senki más nem beszél. A többiek sokszor a saját nyelvükön is beszélgetnek. Nekem ebben nincs választásom, az első pillanattól az angol lett az a nyelv amivel meg tudtam magam értetni és igaz, emiatt sokszor ki kellett/kell lépnem a komfortzónámból, de ez csak hasznomra vált/válik, mind az angol kommunikációmban, mind az önállósodásomban.

Milyen maga az iskola, a környezet, ahol tanulsz? Miben egyedülálló az iskola, miben nyújt számodra többet más intézményeknél?

Az iskolát 1927-ben építették, I. Albert király kérésére, ami akkor kolostorként működött és a békét szimbolizálta, a Waterloo-i csata helyszínén. Ezt a gyönyörű épületet kapta meg később az iskola, hogy a világ minden tájáról érkező gyerekek a nemzeti, kulturális, vallási és társadalmi különbségek ellenére a zene nyelvén formálják meg a békét az épületben. Nekem kinézetre egy kastélyra hasonlít, gyönyörű kerttel, pónikkal, kecskékkel és egyéb cuki álatokkal. Az iskola nagyon magas szintű oktatást biztosít a tanulói számára, mind zenei, mind közismereti tantárgyakból. A végzett tanulók Cambridge IGCSE vizsga mellett, AS, és A level vizsgákkal is rendelkeznek.
Régen rengeteg időt töltöttem utazással, amíg eljutottam a hegedű óráimra. Itt az iskola bentlakásos, minden egy helyen van és így minden pillanatunkban jelen van a zene. Ez pedig hatalmas előny a felhasznált időben és hatalmas motiváció is egyben!

Kik az oktatóid, mentoraid, hogyan segítik fejlődésedet, előremeneteledet?

Fantasztikus tanáraim vannak, akik közül kiemelném Leonid Kerbelt, a hegedű tanáromat. Az első félév a berögzült rossz technika javításáról szólt. Az alapjaitól vettük át a hegedülés minden mozzanatát. Rengeteget skáláztam, etűdöztem. Egyszer figyelmeztetésben is részesültem, mert az egyik gyakorlat nehezen ment, ami miatt nem tudtam aludni. Hallottam, hogy páran gyakorolnak, ezért én is kerestem egy szabad termet és hajnal 2-kor elkezdtem gyakorolni. Hamar lebuktunk és ágyba tessékeltek minket. De visszatérve a tanáromra, nagyon nagy erőt ad, hogy tudom mellettem áll, ha elakadok segít, mindig van hozzám egy-egy kedves szava, elismeri a munkámat és úgy tudja a hiányosságaimra felhívni a figyelmem, hogy nem érzem magam rosszul miatta, hanem inkább inspirálónak tartom, hogy azt is minél hamarabb kijavítsam. De az összes tanáromat felsorolhatnám. Mindenki nagyon segítőkész.

Milyen a tanulói közösség, mennyire tudjátok inspirálni egymást? Egyéni vagy csoportos oktatáson veszel részt az iskolában?

Az én osztályom 8 fős. Ez a létszám azonban csak a közismereti órákat jelenti. A zenei órákon 9 fős osztályban vagyok, opera éneklést hármas csoportban, hegedűt és zongorát pedig egyéni órákon tanulok. Kamara zenét is tanulunk, ahol 2-5 fős csoportokban vagyunk, attól függően, hogy melyik darabot kapjuk, de van vonós zenekarunk és iskolai kórusunk is, ahol mindannyian együtt zenélünk. Nincsenek teljesen elkülönülő osztályok. Hasonló érdeklődésű, hasonló korú diákok vagyunk! Abszolút inspiráló!

Mi volt számodra a legnehezebb abban, hogy egy idegen országban kezdted meg gimnáziumi tanulmányaidat?

Egyértelműen az első nap volt a legnehezebb. Arra nem lehet felkészülni! Elképzelni sem tudtam, hogy mit jelent majd nem a saját otthonomban és nem a családommal élni a hétköznapjaim. Szerencsére a telefon ezen sokat segített és az iskolatársaim is nagyon segítőkészek voltak az ’újoncokkal’. Emellett persze nehéz volt, hogy mindent angolul mondtak és angolul kellett mondjak, nehéz volt és még most is sokszor nehéz a legjobb időbeosztást kitalálni és betartani. De úgy gondolom, ahogy az első nap nehézsége is elmúlt, ugyanúgy a többi is jelentéktelen lesz, ha nem arra figyelünk, hogy mi a nehéz, hanem arra hogy az adott helyzetben mi a jó!

Eddigi tapasztalataid alapján mik voltak a legkedvesebb emlékeid, amelyek az iskolához kötődőek?

Az első hegedűórám, az első elismerő ajándék a matematika tanáromtól, Mr. Mo-tól, az első ’A’ dolgozatom. Amikor az első bevásárlásomon 2 zsugor IceTea-t vettem és rájöttem, hogy valahogyan el kell vinnem az iskoláig (2km), amikor őfelsége Mathilde királyné ellátogatott az iskolába, amikor az egész iskola együtt szurkolt az ebédlőben Liav Kerbelnek, aki Finnországban a Paulo Cello verseny döntőjében játszott. Amikor a szobatársamnak megtanítottam a magyar mulatós dalokat, amikor a szobatársam tanította meg nekem a török mulatós dalokat. Amikor elmentünk iskolai kirándulásra Berlinbe és végigjártuk Bach lábnyomait. Amikor megkaptam az első hegedű darabot, amikor a családom meglepett a születésnapomon. Amikor Seffi és Helen tanárnők elvittek minket a FOLON rajz kiállításra, amikor Kate és Christine tanárnők elvittek minket teázni. Amikor először felléphettem a Musica Mundi School Bach concert hall-jának színpadára, amikor beválasztottak az első koncert fellépésre, és még sorolhatnám.

Sokszor reggeltől estig folyamatosan óráid vannak. Hogy bírod a tempót, a terhelést? Egyáltalán mennyire érzed terhelésnek, mennyire tudod megőrizni a zene, a hegedülés iránti szenvedélyedet ilyen felfokozott tempóban?

A közismereti tantárgyak mellett 12 zenei tantárgyam van. Minden elismerésem az iskola vezetésének, hogy ezt órarendbe tudják tömöríteni. Vannak hosszú napjaim és van, hogy este 10-kor kezdődik az utolsó órám. Rengeteget gyakorlok és tanulok, állandó körforgásban vagyok, ami egy idő után már természetessé vált. A terhelésről teljesen megváltozott a nézetem. Hogyan is lehetne bármi teher, hogyha azt csinálod közben, amit szeretsz? Ez inkább elhivatottság.

Jut –e időd a kikapcsolódásra, barátkozásra, az ország megismerésére? Mit szoktál csinálni szabadidődben?

Rengeteget beszélgetünk a barátaimmal, csocsózunk a játékszobában, filmet nézünk, elmegyünk futni, vagy sétálni. Együtt megyünk bevásárolni, elvisszük kimosni a ruháinkat, vagy megnézzük a naplementét. Párszor voltunk az iskolával a belgumi kis városokban is, gyönyörű parkjai és múzeumai vannak és persze a híres belgiumi waffle-ezés is kihagyhatatlan!

Fellépési lehetőségeket biztosít-e számodra az iskola, vagy más keretek között milyen fellépéseid várhatóak?

Az iskola nagyon támogató a fellépésekben. Saját koncerteket is szervez, de külsős rendezvényeken is van lehetőség fellépni. A koncertek előtt mindig van egy ’class concert’ ami a válogató is egyben. Itt dől el, hogy kik lépnek majd fel a következő koncerten. Elmondhatatlanul boldog voltam amikor engem is kiválasztottak az egyik koncertre, ahol kamarában játszhattam Hans Sitt op.133 Koncertinóját. Fontos azonban, hogy még rengeteget kell tanulnom! Ez a fejlődés alapozza majd meg, hogy a későbbiekben minél több fellépésem lehessen.  

Ha jól tudom, a zeneszerzésben is jeleskedsz, mennyire ad ebben teret számodra az iskola?

Zeneszerzés óránk is van, sőt Cambridge vizsgát is teszünk belőle. Az első félévben egy rövidebb zongora darabot komponáltam, most variációkon dolgozok. Nagyon érdekesnek tartom ahogy a harmóniák összeállnak egy-egy hangból, és ezáltal zenét alkotnak. Ez egy örök inspiráció és kihívás. Most úgy érzem sokszor elveszek a hangok tengerében, ezért többször átírom, újra kezdem a darabjaim. Ebben is hatalmas inspiráció a környezetem. A diáktársaim van hogy Symphoniákat írnak, vagy zongora koncerteket, operákat. A félévi zeneszerzés koncertünk is fantasztikus volt! Nagyon motivált, hogy én is bátrabban merjek játszani a hangokkal.