Hittel és reménnyel a beteg gyermekekért: Szent Márton-díjjal ismerték el Dr. Kovács Dénes, a Reménysugár Alapítvány vezetőjének munkáját

Szent Márton életútja az önzetlen segítségnyújtás, a szeretet és a jóság jelképe, különösen, ha elesettekről vagy bajbajutott gyermekekről van szó. Ezt az örökséget képviselik a Szent Márton-díj kitüntetettjei. Az idei díjazottak egyike Dr. Kovács Dénes, a „Reménysugár” a Dél-alföldi Haematológiai és Onkológiai Gyermekbetegekért Alapítvány kuratóriumi elnöke, aki munkájával és áldozatkészségével nap, mint nap az SZTE Gyermekklinika haemato-onkológia osztályán fekvő gyermekek gyógyulásáért küzd.

A pannonhalmi bencések által alapított Szent Márton-díj különleges elismerés, amely régi bencés hagyományokból táplálkozik. A díj szellemi alapját az a tanítás adja, hogy minden emberben fel kell ismernünk Krisztust, és úgy kell bánnunk vele, mintha maga Jézus állna az ajtóban – írja az egyetem a honlapján.

A LEGENDA A MAI NAPIG IRÁNYMUTATÓ AZ ALAPÍTVÁNY MUNKÁJÁBAN

Kiemelték, hogy a díj szimbolikáját egy ismert legenda ihlette, amelyben Szent Márton köpenyét megosztja egy nélkülöző koldussal. Ez a tett a szeretet, a gondoskodás és a részvét példájává vált. Dr. Kovács Dénes szerint ez a legenda a mai napig iránymutató az Alapítvány munkájában. A Szent Márton-díjat ugyanis olyan emberek és szervezetek kapják, akik a mindennapjaik során hasonló eszméket képviselnek, és képesek megosztani azt, amire a legnagyobb szükség van: az emberséget és a reményt.

A SEGÍTSÉGNYÚJTÁS SOKFÉLE FORMÁT ÖLTHET

A Szent Márton-díj arra hívja fel a figyelmet, hogy mások szükségleteit felismerve belső indíttatásból keressünk megoldást. A segítségnyújtás sokféle formát ölthet: lehet anyagi támogatás, személyes törődés, egy család vagy gyermek fejlődésének elősegítése, vagy akár példamutatás a saját nehézségeink méltóságteljes viselésével. A díj nemcsak az egyéni tetteket, hanem a közösség összefogását is szimbolizálja, hogy mindannyian felelősek vagyunk a rászorulók boldogulásáért. Sokan mégis úgy érzik, épp elég a saját gondjaikkal foglalkozniuk, és nem vállalhatják mások terheit.

„Amíg így gondolkodik az ember, addig nem tud kellő érzékenységgel reagálni mások problémájára. Ezért elmondható, hogy az együttérzés, az empátia sokszor egy megélt nehézségben, vagy élményben gyökerezik”- magyarázta Dr. Kovács Dénes. Hozzátette, az ilyen élmények indíthatnak el bennünk egy belső keresést, hogy viszonozzuk a kapott segítséget, és túllépjünk önmagunkon, hozzájárulva mások életéhez. Ez a folyamat a személyiségfejlődésünk fontos része.

NEM AZ A CÉL, HOGY MENEKÜLJÜNK A NEHÉZSÉGEK ELŐL

Sokan azt hiszik, hogy a remény egyenlő a puszta várakozással, hogy jobbra forduljon sorsunk. Valójában azt jelenti, hogy elfogadjuk és kezeljük a nehézségeket, felismerve, hogy több erőnk van, mint gondoltuk. „Ez az üzenet vezérli a munkánkat: nem az a cél, hogy meneküljünk a nehézségek elől, hanem hogy helyt álljunk, tanuljunk belőlük, és erősebben lépjünk tovább”. Ez pedig egy igen nehéz és érzelmileg megterhelő feladat, hiszen az orvosok és ápolók sokszor a tehetetlenség érzésével és a félelemmel néznek szembe. „Fontos felismerni, hogy a félelem természetes, de az igazi erőt az adja, ha arra összpontosítunk, hogyan segíthetünk másokon. Ez a szemlélet nemcsak motivációt, hanem kitartást is nyújt” – vallja a pszichológus. Mint folytatta, „a nehézségekből tanulva és életcélunk megtalálásával válhatunk csak igazán erőssé”.

Szívből gratulálnunk a díjhoz!