1943. január 12-én történt a magyar történelem egyik legsúlyosabb, legnagyobb emberáldozatot követelő tragédiája, a doni áttörés. A 2. magyar hadsereg körülbelül 120-130.000 embert veszített, az utolsó megmaradt alakulatok 1943 áprilisában-májusában szállították haza Magyarországra. Csongrád-Csanád vármegyéből 10 ezer ember vesztette életét: róluk is megemlékeztek Szegeden.
130 EZER ÁLDOZAT ÉLETÉT KÖVETELTÉK A HARCOK
Salgó László, a vármegyei Kormányhivatal főispánja beszédében elmondta, a harcok 130 ezer áldozat életét követelték. A 2. magyar hadsereget német követelésre hozták létre, majd 1942 áprilisa és júniusa között szállították ki őket a Szovjetunió területére, és mindjárt a kiérkezésüket követően bekapcsolódtak a német csapatok támadó hadműveleteibe és a nyár közepére elérték a Don folyót.
HAMAR ÁTTÖRTÉK A MAGYAR CSAPADOK VÉDŐÁLLÁSAIT
A Don mentén a két megmaradt hídfőállásból január 12-én indították meg előrenyomulásukat és nagyon hamar áttörték a rosszul felszerelt és számbeli hátrányban lévő magyar csapatok védőállásait. A rosszul felszerelt és ellátás nélkül maradt alakulatok parancsnoka, Stomm Marcell nem látva más kiutat, a hadtest feloszlatása mellett döntött.
49-50 EZREN ESTEK EL
A 2. magyar hadsereg közel egyéves keleti hadszíntéri tevékenysége során elesett, megsebesült és fogságba esett honvédek és munkaszolgálatosok száma mintegy 125-130 ezer (pontosabb becslés szerint 128 ezer) főre tehető. Közülük 49-50 ezren estek el, és csaknem ugyanennyien sebesültek meg, a hadifogságba esettek száma pedig 27-28 ezerre tehető.
ILYEN VOLT A SZEGEDI MEGEMLÉKEZÉS
