Száz éves lenne a Fekete Párduc, Grosics Gyula! A Szent Gellért Fórumban emlékeztek meg rá Szegeden

Száz éve, 1926. február 4-én született Grosics Gyula olimpiai bajnok labdarúgó, az Aranycsapat kapusa, a nemzet sportolója, a Szeged-Csanád Grosics Akadémia névadója.

A jeles alkalomból a klub vezetősége koszorúzással egybekötött megemlékezést tartott a Szent Gellért Fórumban található Grosics Gyula-szobornál – közölte a klub a közösségi oldalán.

AZ ARANYCSAPAT KAPUSA

Grosics Gyula 1926. február 4-n született Dorogon. A Nemzet Sportolója címmel kitüntetett magyar labdarúgó az Aranycsapat kapusa, és 86-szoros magyar válogatott volt. A „Fekete párduc” becenevet viselte, mivel ő volt az első kapus, aki fekete mezt vett fel a pályán. Tizenhárom évesen a Dorogi AC csapatában kezdte sportpályafutását, ahol 1943 és 1947 között tevékenykedett. Csapatával 1944-ben imponáló eredménnyel nyerték meg a bajnokságot a Nemzeti bajnokság harmadik vonalában. Ugyanebben az évben a Magyar Kupában elődöntős, 1945-ben pedig a sikeres osztályozóval az NB I-be jutottak. Az 1945-1946-os évadban újonc létükre a 12. helyen végeztek az eredetileg 28-as mezőnyben.

• 1947-től a MATEOSZ illetve Teherfuvar kapuját védte
• 1950-ben került a kor sztárcsapatához, a Budapesti Honvédhoz, amely akkoriban az Aranycsapat legendás játékosainak a gyűjtőhelye volt,
• a helsinki olimpián (1952) a győztes magyar válogatott tagja volt,
• három világbajnokságon (1954, 1958, 1962) szerepelt a kifutásairól is híres kapuvédő,
• háromszoros magyar bajnok volt, 390 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, 1947 és 1962 között 86 alkalommal volt a válogatott kapusa.

A fentiek mellett részese volt az évszázad mérkőzésének nevezett 6:3-as londoni diadalnak. Később az 1954-es berni világbajnoki döntő ezüstérmese lett. Az 1954-es berni csatavesztés után a harag őt is utolérte. Máig tisztázatlan okokból hazaárulással vádolták, s kis híján a börtönben végezte. Pestről száműzve a Tatabánya kapujában folytathatta, ahol 1963-ig játszott. 1964-ben abbahagyta a labdarúgást, mert nem engedték, hogy a Ferencvároshoz igazoljon.

Sportolóként nemcsak abban volt úttörő, hogy fekete mezt húzott, hanem abban is, ahogyan kapusként irányította a védelmet és szinte az egész csapatot.

36 ÉVES KORÁBAN ÁLLT UTOLJÁRA A VÁLOGATOTT KAPUJÁBAN

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség statisztikái szerint 1954 és 1962 közt Grosics 21 FIFA-tornán játszott meccsen védte a magyar válogatott kapuját (ebben 15 nyert meccs volt és két döntetlen). A világbajnokságokon játszott 11 meccsen 17 gólt kapott, a hat világbajnoki selejtezőn hatot, az öt olimpián játszott meccsen pedig csak kétszer tudták bevenni a kapuját.

A legtöbb gólt egy meccsen belül az 1954-es világbajnokság csoportmérkőzésein a németek ellen játszott találkozón kapta. Ezt a meccset Magyarország 8:3-ra nyerte, hogy aztán a döntőben óriási meglepetést okozva 3:2-re kikapjon a németektől. Grosics 3 gólt kapott az 1962-ben Budapesten Hollandia ellen vívott, döntetlenre zárult meccsen is.

Grosics 86 válogatott szereplését tekintve (amiből 59 barátságos mérkőzés) ritka volt a kudarc: 59 győztes, 14 döntetlen és csak 13 vesztes mérkőzésen védett, összesen 96 gólt kapott, miközben csapata 258 gólt rúgott. Ez meccsenként 1,12 gólt jelent, ami azokban a mainál sokkal gólgazdagabb időkben alacsonynak számít. Először 21 évesen állt a válogatott kapujába, 1947-ben Albánia ellen, utoljára pedig 36 éves korában, 1962-ben (Jugoszlávia ellen), a két találkozó közt 15 év és 55 nap volt.

Edzőként dolgozott Tatabányán, Salgótarjánban, a KSI-nél és Kuvaitban is. 17 esztendeig, nyugdíjba vonulásáig volt a Volán Sport Club elnöke, ahol a futballélet egyik vezérszónoka lett, aki már a hetvenes évek végén megannyiszor figyelmeztetett a sportág morális csődjére. Végül 2014-ben, 88 évesen, kórházban hunyt el.