Szerda reggel hét órakor megdőlt a valaha észlelt legalacsonyabb vízállás rekordja a Velencei-tavon. Az agárdi vízmérce jelenleg 52 centimétert mutat, ami a legalacsonyabb érték azóta, hogy megkezdték a tó vízállásának mérését. Bár a rekordot nem Szegeden mérték, a rendkívül alacsony vízállás olyan ökológiai folyamatokra utal, amelyek hosszabb távon az egész országot érinthetik.
Az MTI beszámolója szerint az Országos Vízügyi Főigazgatóság szóvivője, Siklós Gabriella arról tájékoztatott, hogy a vízügyi szakemberek helyszíni mérései alapján rögzítették az új negatív rekordot. Ez alacsonyabb, mint a 2022 szeptemberében mért 53 centiméteres vízállás. Hozzátette: a korábbi napokban is mértek már 52 centiméteres értéket az agárdi vízmércén, azonban azt nem szélcsendes időben rögzítették. Ezúttal viszont nem volt légmozgás, így ez tekinthető hivatalos rekordnak. A szóvivő kiemelte, hogy „ez egy rövid ideig tartó negatív rekord lesz”, mivel várhatóan a vízszint a nyár folyamán tovább csökken.
ELTŰNHET A VELENCEI-TÓ?
A Klímapolitikai Intézet közösségi oldalán korábban is foglalkozott a Velencei-tó kritikus vízállásával és annak lehetséges okaival. Bár álláspontjuk szerint Magyarország egyik legismertebb tava belátható időn belül valószínűleg nem fog eltűnni, a jelenlegi folyamatok arra utalnak, hogy ökológiai állapota és használhatósága jelentősen romolhat. A tó átlagos mélysége alig másfél méter, ezért vízszintjét a párolgás és a csapadékhiány sokkal gyorsabban befolyásolja, mint a mélyebb tavak esetében. Az intézet szerint a jelenlegi helyzet elsődleges oka a több éve tartó aszályos időszak. Kiemelték:
„Az Országos Vízügyi Főigazgatóság adatai szerint Magyarországon 2021 óta döntően az átlagosnál szárazabb időjárás uralkodik, a felhalmozódott csapadékhiány pedig több száz milliméteres nagyságrendet ért el.”
A KLÍMAVÁLTOZÁS SZEREPE
A Klímapolitikai Intézet szerint a tudományos kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy a Kárpát-medence Európa egyik leggyorsabban melegedő térsége. S ez az a pont, ahol a klímaváltozás szerepe nem kerülhető meg: az emelkedő hőmérséklet fokozza a párolgást, gyakoribbá teszi a hőhullámokat, és növeli az aszályok kialakulásának valószínűségét. A Velencei-tó esetében ez különösen veszélyes folyamat, mivel a sekély vízmélység miatt már néhány rendkívül száraz év is jelentős vízszintcsökkenést idézhet elő.
AZ EMBERI TEVÉKENYSÉG IS FELELŐS
A Klímapolitikai Intézet ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az emberi tevékenység szerepe sem elhanyagolható. Álláspontjuk szerint a kialakult helyzetért a tájhasználat változásai is jelentős mértékben felelősek. Mint írták:
„Az elmúlt évtizedekben a vízgyűjtő területen jelentős tájátalakítások történtek. A lecsapolások, a csatornázás, a mezőgazdasági vízelvezetés, az urbanizáció és a burkolt felületek növekedése miatt a lehulló csapadék egyre gyorsabban távozik a rendszerből. Miközben a klímaváltozás kevesebb és szélsőségesebb csapadékot hoz, mi magunk is csökkentettük a táj természetes vízmegtartó képességét. A Velencei-tó tehát nem egyszerűen az éghajlatváltozás áldozata. Inkább annak példája, hogy a klímaváltozás és a nem megfelelő vízgazdálkodás hogyan erősítheti egymás hatását.”
VAN-E MEGOLDÁS?
A szakértők szerint a kialakult helyzetre nincs egyetlen gyors és minden problémát megoldó válasz. A tó kiszáradásának folyamata lassítható, de jelenlegi ismereteink szerint teljes mértékben nem állítható meg.
A Velencei-tó problémája összetett, ezért a megoldásnak is több elemből kell állnia. Az egyik legfontosabb feladat a vízgyűjtő területen lehulló csapadék minél nagyobb részének helyben tartása. Ez magában foglalhatja a korábban lecsapolt vizes élőhelyek részleges helyreállítását, új záportározók és vízvisszatartó rendszerek kialakítását, valamint a mezőgazdasági területek vízgazdálkodásának átalakítását.
Jelentős lehetőségek rejlenek az úgynevezett természetalapú megoldásokban is. Az erdősávok, nádasok, mocsaras területek és természetes vízfolyások nemcsak élőhelyeket biztosítanak, hanem lassítják a víz lefolyását és mérséklik a párolgási veszteségeket is. A vízgyűjtő terület „szivacsként” való működésének helyreállítása ma világszerte az egyik legfontosabb klímaadaptációs irány.
FELMERÜLHET A KÜLSŐ VÍZPÓTLÁS
A szakmai vitákban rendszeresen felmerül a külső vízpótlás lehetősége is. A Dunából vagy más vízforrásból történő vízátvezetés rövid távon stabilizálhatja a vízszintet, ugyanakkor költséges, jelentős energiaigénnyel járhat, és komoly ökológiai kockázatokat is hordozhat. Emiatt csak alapos vizsgálatok után alkalmazható.
Hasonlóképpen vizsgálják a magas fokon tisztított szennyvizek visszaforgatásának lehetőségét is, amely több országban már bevett eszköz a vízhiány kezelésében.
ALKALMAZKODNIA KELL A TÉRSÉGNEK IS
A tó környezetében szükség lehet az infrastruktúra és a turizmus alkalmazkodására is. A jövőben elképzelhető, hogy a part menti létesítményeket, kikötőket és strandokat rugalmasabban kell tervezni az egyre nagyobb vízszint-ingadozások miatt.
Emellett fontos lehet a vízhasználatok felülvizsgálata, a víztakarékos megoldások ösztönzése, valamint a térség felszín alatti vízkészleteinek fenntartható kezelése.
A Velencei-tó esetében egyszerre érvényesülnek a változó éghajlati viszonyok és az emberi tájhasználat hatásai. A tó története során természetes módon is átélt szélsőségesen alacsony vízállású időszakokat, sőt időszakos kiszáradásokat is. A különbség ma az, hogy a klímaváltozás következtében gyakoribbá és intenzívebbé váló aszályok, valamint a vízgyűjtő területen végzett emberi beavatkozások együttesen tovább növelik ezt a természetes sérülékenységet.
A most megdőlt negatív rekord ezért nem csupán egy statisztikai adat, hanem figyelmeztetés is arra, hogy a tó jövője egyre nagyobb mértékben függ attól, milyen válaszokat ad a társadalom a klímaváltozás és a vízgazdálkodás kihívásaira.
