Évek után újra megtelt vízzel a Rózsa-lapos Szeged határában – egy egyszerű megoldás keltette új életre a kiszáradt tavat
Több mint egy évnyi szervezés, tervezés és egyeztetés után idén február végén végre megindult a vízpótlás a Szeged-Öreghegy térségében található kiszáradt tómedrekbe. Az eredmény már most látványos: több mint 30 hektáron jelent meg újra a víz, amely néhány hét alatt elérte a Rózsa-lapos térségét is, a természet pedig szinte azonnal reagált.
NEM A TECHNOLÓGIA, HANEM AZ ÖSSZEFOGÁS VOLT A LEGNAGYOBB KIHÍVÁS
Sokan feltehetik a kérdést: ha a megoldás ennyire egyszerű, miért kellett rá ennyi évet várni? A válasz elsősorban a tulajdonviszonyokban keresendő. A közel 100 hektáros terület mintegy száz különböző helyrajzi számon, vegyes tulajdonban fekszik, ezért a projekt megvalósításához valamennyi érintett együttműködésére szükség volt. A szervezési munkát Kelemen Tamás civil csapata vállalta magára, akik több mint egy éven át dolgoztak azon, hogy minden szükséges engedély és megállapodás megszülessen.
TÖRTÉNETI TÉRKÉPEK ÉS DRÓNOS FELMÉRÉSEK SEGÍTETTÉK A TERVEZÉST
A projekt szó szerint a nulláról indult. A szakemberek történeti térképek alapján rekonstruálták a régi vízjárást, digitális domborzatmodellt készítettek, és részletesen feltérképezték a terület mikrodomborzatát. Ez azért volt kulcsfontosságú, mert a szinte teljesen síknak tűnő táj valójában apró szintkülönbségeket rejt, amelyek meghatározzák, hogyan és merre terjed a víz.
EGY MŰANYAG CSŐ A PROJEKT TITKA
A vízpótlás 2026 februárjának végén indult meg. Az Algyői-főcsatornából szivornyák segítségével vezetik át a vizet a Külső-Maty csatornába, majd onnan a kiszáradt tómedrekbe. A rendszer lelke egy egyszerű KPE műanyag cső, amely a gravitáció segítségével, külső szivattyú nélkül képes vizet átvezetni – hasonló elven működik, mint amikor egy slaggal vizet szívunk át egyik edényből a másikba. A felhasznált cső méretétől függően naponta 100–300 köbméter víz jut a területre, miközben a víz irányításához többnyire homokzsákokat és a meglévő vízügyi műtárgyakat használják.
HELYBEN MARAD A VÍZ
A rendszerbe helyben lehulló csapadékból, tisztított szennyvízből és termál csurgalékvízből származó víz kerül. A víz lassan terjed a területen, ami elsőre hátránynak tűnhet, valójában azonban kedvez a természetes ökológiai folyamatoknak. A projektet folyamatos talajvízszint-mérések, terepi bejárások, valamint fotós és drónos dokumentáció is kíséri.
LÁTVÁNYOSAN VISSZATÉRT AZ ÉLET
Az eredmények néhány hét alatt megmutatkoztak. A korábban teljesen kiszáradt medrekben ismét sekély tavak alakultak ki, amelyekkel együtt számos jellegzetes szikes élőhelyi faj is visszatért. Újra megjelentek a gulipánok, a gólyatöcsök, a gémfélék, valamint tömegesen feltűnt a szikes tavak egészséges állapotát jelző sziki lebegőkandics is. A természetvédők egy terepi bejárás során egy fokozottan védett keleti rablópillét is megfigyeltek, amelynek természetvédelmi értéke 100 ezer forint. A vízzel együtt a vízi gerinctelen állatok is visszatértek, ezzel pedig újraindultak azok a természetes folyamatok, amelyek a szikes tavak működéséhez elengedhetetlenek.
A HELYIEK TÖBBSÉGE IS TÁMOGATJA
A projekt fogadtatása összességében pozitív. Az állattartók a jobb legeltetési lehetőségek és a várhatóan nagyobb szénahozam miatt támogatják a kezdeményezést, míg természetvédelmi szempontból is kiemelkedő jelentőségűnek tartják a víz visszatartását. A projekt egyik legfontosabb üzenete, hogy a vízmegtartás sokszor nem a drága technológiáról szól, hanem az összefogásról. Ha a helyi szereplők együtt dolgoznak, egyszerű és költséghatékony megoldásokkal is látványos eredményeket lehet elérni.
Forrás: AgrárUnió
