“Ágotásnak lenni a világon a legjobb dolog”: 1000 ember, 30 év és egy felejthetetlen tábor Szeged közelében (videó)
Mostanra gyermekzsivajtól hangos ÁGOTA Falva, és teljes lendülettel zajlik a jubileumi 30. ÁGOTA Tábor, mi viszont még akkor jártunk a helyszínen, amikor a táborozók érkezése előtt az önkéntesek az utolsó simításokat végezték. Láttuk a személyes üzeneteket és az ágyakra készített plüssöket, megtudtuk, miért építheti az önbizalmat a szépségverseny, és azt is, milyen erőpróbák várnak a gyerekekre. Közben olyan történeteket hallottunk visszatérésről, elfogadásról és stafétaváltásról, amelyek megmutatják, miért jóval több ez egyszerű nyári tábornál.
A 30. jubileumi ÁGOTA Tábor már elindult elkezdődött, ÁGOTA Falvát pedig mostanra közel 700 fiatal és mintegy 300 önkéntes tölti meg élettel. Az eseményen családok, szakemberek és gyermekvédelmi szakellátásban élő gyermekek vesznek részt.
Mi azonban még közvetlenül a tábor kezdete előtt látogattunk ki Tass-Alsószenttamásra, hogy megnézzük, hogyan készülnek a gyerekek érkezésére. Akkor még nem szólt mindenütt a nevetés és a szurkolás, a háttérben viszont már napok óta teljes fordulatszámon zajlott a munka. A Szeged365 a jubileumi tábor indulásáról is beszámolt, ha lemaradtál róla, itt tudod visszanézni:
Elképesztő lendület fogadott bennünket ÁGOTA Falván, pedig az igazi pörgés akkor még el sem kezdődött. Kothencz Bertalan, a 30. ÁGOTA Tábor egyik vezetője elmondta, idén közel 700 fiatalt várnak, akik mellett mintegy 300 önkéntes lesz jelen, így tíz napra egy ezer fős közösség otthonává válik a terület. Az önkéntesek már négy nappal a gyerekek érkezése előtt beköltöztek, hogy komoly munkatársi felkészítésen vegyenek részt. Itt ugyanis nem elég a lelkesedés. Mindenkinek készen kell állnia arra, hogy figyelmet, biztonságot, elfogadást és valódi kapaszkodót adjon a hozzá érkező gyerekeknek.
Talán a legkedvesebb pillanat az, ahogyan a táborozókat fogadják. Az önkéntesek sorfalat állnak, tapsolnak, éljeneznek, és igazi fesztiválhangulatot teremtenek, hogy már az első másodpercekben minden gyermek érezhesse: megérkezett, számítottak rá, örülnek neki. A fogadtatás azonban nem ér véget a kapunál. Az önkéntesek minden ágyra egy plüssfigurát és egy személyes üzenetet helyeztek, hogy a gyerekeket a szobájukban is valami kifejezetten nekik szóló meglepetés várja. Egy apró ajándék és néhány személyes mondat, amely azt üzeni: már azelőtt gondoltunk rád, hogy ideértél. Ettől válhat egy ismeretlen ágyból pillanatok alatt saját hely, egy idegen táborból pedig olyan közeg, ahová jó megérkezni.
A következő napok programjai sem egyszerűen az időt töltik ki. Mindegyik mögött ott van a szándék, hogy a fiatalok bátrabbá váljanak, felfedezzék a saját értékeiket, és megtapasztalják, milyen érzés, amikor egy közösség teljes szívből mellettük áll. Lesz szépségverseny is, amelynek jelentősége messze túlmutat a külsőségeken. A program célja, hogy erősítse az önbecsülésüket, és megmutassa nekik, hogy mindannyian értékesek, szerethetők, és büszkén állhatnak ki mások elé. Nem az számít, ki felel meg valamilyen elképzelt mércének, hanem az, hogy minden résztvevő kapjon egy pillanatot, amikor figyelem, biztatás és elismerés veszi körül.
A sportosabb táborozókat a Toldi-erőpróba várja, ahol a csapatok többek között vizes vödrök tartásában és homokzsákkal való futásban mérik össze az erejüket. A feladatokat természetesen a gyerekek életkorához és fizikai erejéhez igazítják, így nem a teljesíthetetlen rekordok hajszolása kerül előtérbe, hanem a próbálkozás, a kitartás és a közös élmény. Az egészben talán mégsem az a legjobb, amikor valaki elsőként ér célba, hanem az, ahogyan a többiek köré gyűlnek, kiabálnak, tapsolnak és teljes erejükből szurkolnak neki. ÁGOTA Falván a sikerből közös ünnep lesz, a nehéz pillanatokban pedig mindig akad valaki, aki tovább biztat.
Az előkészületek közben gyorsan kiderült az is, miért térnek vissza az önkéntesek évről évre. Domonkos Julianna hat éve minden nyáron újra eljön a gyerekekhez. „Ágotásnak lenni a világon a legjobb dolog, mert olyan emberekkel tudok együtt dolgozni, akik bizalmat adtak nekem, én is őnekik, és örök egyetértés van” – mesélte nekünk. A mondat mögött ott van mindaz, amit már a tábor kezdete előtt is éreztünk: ezek az önkéntesek nem egymás mellett végzik el a feladatokat, hanem egymásra figyelve, valódi közösségként készülnek arra, hogy tíz napon keresztül minden energiájukat a gyerekeknek adják.
A legmeghatóbb beszélgetésünk Ajtai Natáliával volt, aki ma már az ÁGOTA önkéntes közösségének tagja, egykor azonban maga is gyermekként érkezett a táborba. Két alkalommal vehetett részt az ÁGOTA Táborban, de már az első után megfogalmazódott benne, hogy egyszer segítőként szeretne visszatérni. Amikor hazaért, nevelőszülője megkérdezte tőle, milyen volt, Natália nem tudta szavakba önteni az élményt. Odalépett hozzá, megölelte, megpuszilta, és csak ennyit mondott: „Köszönöm!”
Gyermekként megtapasztalta itt a feltétel nélküli elfogadást, azt, hogy várták, örültek neki, és a saját sorstársaival együtt valóban otthon érezhette magát. Versenyeken indulhatott, sportolhatott, szerepelhetett a „Ki mit tud?”-on, miközben a többiekkel együtt támogatták és biztatták egymást. Ma már ő adja tovább ugyanezt az érzést az érkező fiataloknak. „Segítőként ennek úgy tagja lenni, hogy én is ezt éreztethetem az ideérkező gyerekekkel, azt hiszem, én ezért jövök” – fogalmazott. Ennél pontosabban talán nem is lehetne elmondani, hogyan válik egy gyermekként kapott élmény évekkel később másokat megtartó erővé.
A jubileumi tábor történetében közben egy fontos stafétaváltás is zajlik. Rácz Krisztina, a tábor egyik vezetője elmondta, az alapító generáció már két-három évvel ezelőtt megkezdte az új nemzedék felkészítését. A 28. ÁGOTA Tábort már teljes egészében az általuk felkészített csapat szervezte és valósította meg, az idei, harmincadik alkalommal pedig még határozottabban átvették a vezetést. Az alapítók továbbra is mögöttük állnak és velük dolgoznak, de most már az új generáció került előre, ők vezetik és bonyolítják le a teljes tábort.
Osváth Viola mind a harminc ÁGOTA Táborban jelen volt, így testközelből látta, mennyit változott a közösség három évtized alatt. Mint mondta, a lelkesedés már a kezdetekkor is ugyanekkorának bizonyult, és a gyerekeket harminc évvel ezelőtt is ugyanolyan szeretettel, odafigyeléssel várták, mint most. Az évek során azonban kialakult és folyamatosan csiszolódott egy módszertan is, amelynek célja, hogy a tíz nap élményei mellett valódi lelki többletet adjanak a fiataloknak, ami a tábor után is velük marad, és segítheti őket abban, hogy tovább tudjanak lépni az életükben.
Mire mi elhagytuk ÁGOTA Falvát, a táborozók még úton voltak, az ágyaikon azonban már ott várták őket a plüssök és a személyes üzenetek, a kapunál pedig készen állt a sorfal. Mostanra a csend helyét átvette a gyermekzsivaj, az előkészületekből közös élmény lett, és minden taps, minden szurkolás ugyanazt üzeni: jó, hogy megérkeztél.
