A hasmenés- és a székrekedés-domináns irritábilis bél szindróma nem csupán a tünetekben különbözhet, hiszen a háttérben eltérő biológiai folyamatok állhatnak. Egy új nemzetközi kutatásban, amelyben a Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Központ (HCEMM) szegedi kutatói, Dr. Pankotai Tibor és Dr. Páhi Zoltán is részt vettek, feltárták, hogy bár mindkét IBS altípus esetében fokozódik a bél idegsejtjeinek aktivitása, ezt eltérő mechanizmusok válthatják ki. Az eredmények hosszabb távon hozzájárulhatnak az IBS pontosabb diagnosztikájához és célzottabb kezeléséhez – tudtuk meg a Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Központtól.
Mint kiemelték, az irritábilis bél szindróma, vagyis az IBS az emésztőrendszer gyakori működési zavara, amely hasi fájdalommal, puffadással és megváltozott székelési szokásokkal járhat. Több altípusa ismert: hasmenés-domináns IBS-ről (IBS-D) beszélünk, ha elsősorban a hasmenés, míg székrekedés-domináns IBS-ről (IBS-C), ha a székrekedés jellemző. A Gut című nemzetközi tudományos folyóiratban megjelent kutatás arra mutat rá, hogy nemcsak a tünetek térnek el, hanem azok a biológiai folyamatok is, amelyek a bél saját idegrendszerének fokozott aktivációjához vezetnek – írja a központ közleményében.
JELENTŐS KÜLÖNBSÉGEKET FEDEZTEK FEL
Hozzátették, hogy a kutatók IBS-D- és IBS-C-betegek, valamint egészséges kontrollszemélyek székletmintáiból származó anyagok hatását vizsgálták a bél idegsejtjein. Mindkét IBS-csoport mintái fokozottan aktiválták az idegsejteket az egészséges kontrollokhoz képest, azonban jelentős különbséget találtak abban, mi váltotta ki ezt az aktivációt.
UGYANAZ A RIASZTÁS, MÁS OK A HÁTTÉRBEN
A közleményben arra hívták fel a figyelmet, hogy a folyamat egy riasztórendszer működéséhez hasonlítható: ugyanaz a riasztó különböző problémák miatt is megszólalhat, de ahhoz, hogy megfelelő helyen avatkozzunk be, tudnunk kell, mi váltotta ki a jelzést. IBS-D esetében a kutatók kimutatták, hogy bizonyos fehérjebontó enzimek, az úgynevezett proteázok a PAR-1 receptoron keresztül fokozzák a bél idegsejtjeinek aktivációját. Amikor a proteázok működését vagy a PAR-1 receptort gátolták, a neuronális válasz jelentősen csökkent. IBS-C esetében azonban ugyanez nem történt meg, ami arra utal, hogy ott más, egyelőre nem azonosított mechanizmus állhat a fokozott idegsejt-aktiváció hátterében. A kutatók emellett IBS-D-ben jellegzetes eltéréseket találtak a széklet fehérje összetételében is. Többek között immunrendszerhez kapcsolódó fehérjék és emésztőenzimek mennyisége tért el az egészséges kontrollokétól. Ezek között olyan lehetséges biomarkereket is azonosítottak, amelyek további vizsgálatok után hozzájárulhatnak egyszerű, nem invazív diagnosztikai módszerek fejlesztéséhez.
MIÉR FONTOS EZ A BETEGEK SZÁMÁRA?
A közlemény szerint ha ugyanahhoz a fokozott idegsejt-aktivációhoz különböző molekuláris folyamatok vezetnek, az egyes IBS-altípusok esetében eltérő terápiás célpontokra is szükség lehet. IBS-D-ben a proteázok által közvetített útvonal egy ilyen lehetséges célpont lehet, míg IBS-C esetében további kutatások szükségesek a háttérben álló mechanizmus feltárásához. Ha két riasztást két különböző hiba okoz, nem biztos, hogy ugyanott kell megjavítani a rendszert. A kutatás eredményei hosszabb távon ahhoz járulhatnak hozzá, hogy az IBS esetében ne csak a tüneteket, hanem az azok hátterében álló folyamatokat is célzottabban lehessen azonosítani és kezelni.
