(e)Mese blog, Nagy-Britanniából: válság és könyv, avagy miért jó olvasni, mit olvasnak az angliai magyarok és mit a Szeged365.hu olvasói?
Szalma Emese vagyok. Mindig is szerettem agyalni, túlgondolni és továbbgondolni az Élet Nagy Kérdéseit, ezért sokan szerették a társaságom és sokan nem. 2000-ben kezdtem el Szegeden rádiózni és folytattam ezt a tevékenységet 2008-ig (Mesi a Rádió 88 reggeli műsorvezetőjeként ébresztette a szegedieket 8 éven át – a szerk.). Majd éles váltással orvos-konferenciákat szerveztem és egy mobiltelefont árusító boltban is dolgoztam. Aztán jött Anglia. Majdnem 10 éve élünk itt, egy nagyvárosban, ami nem London. (A vízfejű gondolkodás-miszerint mindegyik országot a saját fővárosával azonosítják-Angliát Londonnal-mindig is bosszantott.) Jelenleg egy jótékonysági szervezetnél dolgozom, leginkább úgy fordítható le a munkaköröm, mint pályázatíró munkatárs
Tavaly csatlakoztam egy könyvklubhoz. Magyar könyvklub, Angliában élő, magyarul olvasó embereknek. Ez egy nagyszerű kezdeményezés. Egyszerre épít kapcsolatokat külföldön élő magyar emberek között és ápolja a magyar nyelvet. A hölgy, aki Anglia szerte életre hívta a csoportot nemrégiben meghívott egy online könyvtalálkozóra, hiszen ez az egyetlen módja most a kapcsolattartásnak. (Tényleg az is érdekes téma lehetne, hogy mi minden került most át az online térbe.)
Nagyon megtetszett a klub mostani témája, amely az Én válságkönyvem címet viseli. Ezen a klubtalálkozón azokat a könyveket lehet bemutatni, amelyek átsegítettek bennünket azokon az időkön, amikor az átlagnál több kihívással kellett megbirkóznunk.
Ez a téma nagyon megtesztett, egyetlen baja, hogy csak 1 könyvet lehet bemutatni. Az, aki szeret olvasni szinte biztosan kapásból 5 könyvet fel tudna sorolni, ami átsegítette nehéz időszakokon.
Több kérdés felmerült bennem ugyanakkor. Az, hogy kinek milyen könyv segít, nagyon egyéni. Teljesen rendben van, ha valaki egy válság idején (de amúgy is) önsegítő, önfejlesztő könyvekhez nyúl, mint ahogyan az is, ha ilyenkor szépirodalmat olvas, vagy verseket. Nem tudom, ez csak nálam működik-e így, de észrevettem, hogy a megfelelő könyvek a megfelelő pillanatokban találnak rám. Mintha valaki fentről belémlátna, figyelné és értené, hol tartok, min megyek keresztül, és amikor megérek rá, elém sodorja azt a könyvet, ami válaszokat adhat a ki nem mondott, meg sem fogalmazott kérdéseimre. Mostanában rendre olyan könyvekbe sikerült belenyúlnom, amelyek így működtek. Azt is észrevettem, hogy ha a saját problémámba annyira belegabalyodok, hogy nemcsak ki sem látok belőle, de semmi segítő jobbot nyújtó kezdeményezés hangja sem ér el, akkor az egyetlen dolog, ami segíteni tud, az egy jó könyv. Mondtam is a férjemnek, ha legközelebb látja, hogy kezdek becsavarodni, csak álljon elém és közölje hangosan: Olvass egy könyvet!
Egy jó könyv valahogy kiemel az adott pillanatból, eltereli a figyelmedet a saját problámádról úgy, hogy a szereplők problémáit helyettesíti be a saját kudarcaidba. És varázslatos módon a szereplők vergődésében és szenvedésében felismered a magad nyomorát, mint ahogyan az is rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy biztosan nem vagy egyedül, teljesen normális, amikkel megküzdesz és hogy valahol, valamikor megtalálod rá a megoldást. Ellazít ez a felismerés.
Egy jó könyvben megtalálod a saját gyengeségeidet és erősségedet, az ember esendőségét és gyarlóságát, egyszerre késztet arra, hogy újjult erővel megvívd a magad csatáját, felpezsdíti a véred, ugyanakkor megadja az erőt, hogy megbocsáss magadnak és másoknak. Annak a tudatnak a tükrében, hogy nem vagyunk tökéletesek. Minden pozitív hősben sikerül felismerni valami nekem nem tetszőt, vagy idegent, mint ahogyan minden negatív szereplő fájdalma, harca végül megértést, együttérzést ébreszt. Legalábbis a jó könyvek számomra így működnek.
Hogyan lehet hát kiválasztani egyetlen könyvet, amely átsegített egy válságon? Hiszen válságok mindennap vannak, jó persze, kicsik és még kisebbek, amiket mi érzünk csak óriásinak, más meg mosolyogva értetlenkedik, hogy mi a bajunk.
Egyáltalán, mi számít válságnak? A Wikipédia szerint: „A válság (krízis) a termelésnek, a forgalomnak és a fogyasztásnak zavaraiból keletkező gazdasági baj, mely mindig értékek megsemmisítését vonja maga után” https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1ls%C3%A1g_(gazdas%C3%A1g) Egyértelmű, hogy ez a gazdasági válságról szól.
Amikor beütöttem a keresőbe, hogy személyes válság, reménykedve egy általános megfogalmazásban, számtalan találatot kaptam persze, de olyat nem, amely széles körben elfogadott magyarázatot adna az ember személyes válságára. Nyilvánvalóan, ez teljesen egyéni. De talán behelyettesíthető a fenti meghatározásba valahogy úgy, hogy „A válság mindig értékek megsemmisítését vonja maga után.”
Amikor megrendül a világunk, minden megkérdőjeleződik, az is, amiben eddig szilárdan hittünk. A korábban értékeinknek vélt jellemvonásaik válnak súlytalanul áttesztővé, indítékok válnak nyilvánvalóvá, ami egy mélyebb önismerethez vezethet. De szerintem a legfontosabb, hogy ilyen válságok alatt és után az ember meg tudja bocsájtani magának a saját tökéletlenségét. Sőt, továbbmegyek, nem csak feloldozásra van szükség, de derűre és reményre, sőt, egyenesen életszeretre.
Na, egy jó válságkönyv ezt mind tudja biztosítani! Felemeli a leket, gondtalanná és boldoggá tud tenni. Ki ne akarna ilyen szert használni?
Az utóbbi hónapokban rengeteg különféle kihívás terjed a Facebookon. Az egyik, ami most nagyon tetszik és illik is a témámhoz, az a „7 nap, 7 könyv leírás nélkül”. Célja, hogy népszerűsítsük az olvasást. Naponta kell megosztani egy könyvet, ami nagy hatással volt ránk, nem szabad leírni a tartalmát, se véleményt, csak megosztani a könyv borítóját.
A magyar olvasóklub találkozója május utolsó napján lesz. Örömmel beszámolok majd júniusban arról, az angliai magyaroknak mik a válságkönyveik. De arra is kíváncsi lennék, hogy a Szeged365.hu olvasóinak mik ezek, vagy milyen könyvet osztanának meg a Facebookon terjedő „7 nap, 7 könyv leírás nélkül” kihívásban.
Jöhetnek a címek!
Szalma Emese
