Ma reggel a Szeged365.hu indulása óta először keltem fel a gondolattal: mi a frászról blogoljak este? Ebben a pillanatban betoppant a szobába életem kincse, a már 10 éves, gyönyörűséges, imádni való Kislányom és két hatalmas puszi kíséretében közölte: ma bizony Apák Napja van. Naná, hogy rögtön meglett a témám!
Mielőtt belevágnánk, egy gyors virtuális pacsi a saját Apukámnak: Apa, hatalmas köszi, hogy felneveltél, hogy mindig számíthatok Rád, hogy megpróbáltál megtanítani focizni (ez spec nem sikerült, de nem rajtad múlott…), hogy megmutattad, hogyan kell férfinak, magyarnak lenni és azt, hogy az igazi HP 50% felett kezdődik! :)
Egy valamit szögezzünk le rögtön az elején:
NINCS NAGYOBB FLASH AZ ÉLETBEN, MINT APÁNAK LENNI!
Ha már az vagy, fogadni mernék, hogy egyet értesz velem, ha még nem vagy az (és már megvan hozzá az asszonypajti, fix barátnő, feleség stb + semmilyen egészségügyi kalamajka nem áll az utatokba), vágj(atok) bele, a világ legcsodálatosabb érzése vár Rád, ami életed végéig garantáltan célt ad minden egyes napodnak. Ne várj, ne görgess magatok elé “majd ha többet keresek” és “majd ha lesz pénzünk nagyobb lakásra” kifogásokat, ne hagyd, hogy elszáguldjon melletted az élet!
TÖKRE CSÍPEM, HOGY MEGVÁLTOZTAK A DOLGOK
39 éves vagyok, 10 éve apuka, egyben 10 éve a világ legboldogabb, legmázlistább fickója. Köszönöm a Jóistennek Hannust, a fantasztikus, gyönyörű, okos, szuper vagány kislányomat! Tök durva, de 10-15 éve még nem volt “divat” családot alapítani, nem volt “trendi” ha apuka vagy. Az volt a “menő”, ha magányos, kozmopolita farkasként hajszoltad a karriert, napi 14 óra munkával, komoly párkapcsolat és persze gyerkőc(ök) nélkül. Lokálpatrióta szegediként és egészségesen nemzeti érzelmű magyarként piszok boldoggá tesz, hogy a fenti, nemzetromboló tendencia megfordult, újra “divat” lett családot alapítani, normális életet élni, boldognak lenni.
AZ ÉVSZÁZAD MECCSE, AMI 3X5 PERC HELYETT EGY ÉLETEN ÁT TART
Apaság szempontjából alapjában véve két fajta embert ismerek, meg van egy harmadik, minimális kisebbség (amibe én is tartozom).
- Az egyik kategória a klasszik, példás családapa: napi 8 órában dolgozik, reggel viszi a gyerekeket, délután hozza, gyakorlatilag a családjának él, a karrier nála abszolút másodlagos. Ő az, aki mellett nem fog elszáguldani az élet, látni fogja felnőni a gyerekeit, nem marad le a legnagyobb pillanatokról, viszont simán benne van a pakliban, hogy a kapuzárási pánik közepette, 50+ – ban rátör a karrier-frász, a “basszus, mi lett volna belőlem ha…” kattanás.
- A másik kategória a karrierista apuka: ő az, akinek a meló az első, napi 12+ órában tolja az ipart, a gyerkőc(ök) meg csak úgy vannak, hétvégére vagy az esti órákra. Általában nem “rosszemberségből” csinálja így, valahogy a kőkorszakban is a férfi kergette a mamutot, bennünk, pasikban ez a mamut-kergetősdi (karrier-építés, pénz hajhászás, ranglétrán felfelé mászkálás és társaik, kinek mi a target) genetikai kód. A példás családapa kategóriának pont a fordítottja: 50 pár évesen lesz szép Merci meg csili-vili névjegykártya, de garantált lesz a depi, amikor leesik, hogy úgy nőttek fel a gyerekei, hogy ő maximum képeslapon (khm, bocs, Insta-posztban) látta őket.
…és hát van a harmadik, szétcsúszós marha, mint én is: a két fenti kategória, együtt. Örök háború a lelkedben, a gyertya két végről égetésének mesterfoka, a “lássuk felnőni a gyerekeinket” plusz a “dolgozzunk magunkat hülyére” című produkciók együttes pörgetése. Ha abba az extrém kisebbségbe tartozol, aki ezen a kötélen próbál egyensúlyozni, garantáltan tönkre fogod tenni magad, de legalább boldog leszel közben. Nyilván, egy nap csak 24 órából áll, ha brutál sokat dolgozol, de közben a családod az első, valamiből el kell majd venned: ez a valami a magam fajtánál pedig nyilván a pihenés-szabadidő kategória. Ha egyszerre éled a boldog családapák életét és építed a karriered, előbb-utóbb abba leszel kénytelen hagyni a kedvenc szabadidős tevékenységeidet (nyista gyúrás, foci a haverokkal, hétvégi sörözgetések, moziba mászkálás stb), vagy kevesebbet fogsz aludni, vagy mindkettőt együtt.
KÖVETKEZZEN A HÉT LEGKRETÉNEBB ALCÍME: CRISTOPHER NOLAN ÉS MATTHEW MCCONAUGHEY MEGVÁLTOZTATTA AZ ÉLETEM
Ki fogtok röhögni, de nekem egy film adta be a kegyelemdöfést. Szégyen, nem szégyen, évekig a karriert hajszoltam, alig voltam otthon. Szenvedtem mint az állat, éreztem, hogy ez így nem jó, de sokáig nem változtattam rajta. Aztán beültünk a moziba, erre a filmre és jött a totális kiborulás:
Igen, tudom, ez egy sci-fi. Hülyén hangzik, de nekem ez a film volt a magánéleti fordulópont. A Christopher Nolan – féle Csillagok között első ránézésre egy szokványos, világ-megmentős blockbuster, a nekem korábban full ellenszenves Matthew McConaughey-vel (a Wall Street Farkasa óta egyébként imádom, a melldöngetős hümmögés nálunk évekig céges szokás volt a film után), azonban a mondanivalója minden karrierista barom apukát le fog verni. Röviden: az emberiség kipusztulóban, a NASA-pilóta McConaughey-t elzavarják a galaxis túlsó felére megmenteni a világot. Van két tündéri gyereke, a kislányával különösen erős a kapocs, azonban hősünk úgy van vele, hogy “oké, elugrok űrcowboy-kodni meg világot megmenteni, pár hónapot kibír nélkülem a gyerekem.” Erre mi történik? Odaérve a galaxis túlsó felére kiderül, hogy arra felé egy kicsit másképp pörög az idő, mint a Földön: az ott töltött pár hónap itthon hosszú évtizedeknek számít, McConaughey pedig a küldetés kellős közepén jön rá: ő most szó szerint le fog maradni arról, hogyan nőnek fel a gyerekei, sőt, ha nem kapja össze magát, az egész életükről… (a finálét nem lövöm le, nézd meg, ha apuka vagy, szét fog szedni a film) Lehet, hogy gáz, hogy leírom, de bőgve jöttem ki a moziból, a feleségem el sem tudta képzelni, mi a frász van, nem vagyok egy finom lélek, ezt a produkciót még nem nagyon látta tőlem. A Cinema City-ből velünk együtt kisétáló emberek még annyira sem értették, mi a frászért bőg egy sci-firől kifelé jövet ez a két méteres ökör? Hát azért, mert ez az egyébként erős közepes film a pofámba nyomta, hogy nem jó úton járok, hogy elcseszem a közös életünket, ha folyton csak a nyamvadt karriert hajkurászom. Közhely a javából, de nekem ez a film megváltoztatta az életemet.
Nyilván, nem csak a film, akkor már hónapok óta érett a dolog, de ez a pillanat volt, ami levitt a földre és péppé ground and pound-olta a pofámat. Jól tette, köszönöm a kiadós verést!
NEKEM EZ A MEGOLDÓKÉPLET…
Ez 2014-ben volt, azóta egy kicsivel kevesebbet dolgozom, de jóval többet vagyok a családommal és sokkal, de sokkal boldogabb fickó vagyok (szerintem Szegeden a legboldogabb, meg úgy általában, a Föld nevű bolygón is). Ahogy az előző mondatomban is írtam, csak egy kicsivel dolgozom kevesebbet. Hogy mi a megoldóképlet? Nem mondom, hogy csináld utánam, mert nem épp egy egészséges megoldás, de ez: visszavettem az alvásból, pihenésből, szabadidős dolgokból.
Már megint Hollywood, de megvan az Arnold Schwarzenegger – féle 6 pont? Imádom az öreg T-800-ast, több Coelho van benne, mint Oravecz Nórában és Szabó Péterben együtt. A 6 pontból az 5-ösben van az én koncepcióm a családcentrikus+karrierista apuka kombóra, de annyira állat mind a 6, hogy itt hagyom mindet:
1. Találd meg a célod – lásd magad előtt tisztán, amit el akarsz érni, különben csak sodródsz az árral
2. Gondolkodj nagyban – kicsit álmodni ugyanannyi energia, mint nagyot
3. Ne hallgass a rosszakarókra vagy azokra, akik meg akarják mondani, mire nem vagy képes
4. Felejtsd el a B-tervet – ha valamit igazán akarsz, arra koncentrálj, a B-terv csak elvonja róla a figyelmed
5. Dolgozd ki a beled – ha tudod mit akarsz, tenned kell érte, minden nap… no pain, no gain. 6 óra alvás elég, ha nem, aludj gyorsabban! :))
6. Adj vissza – a közösségednek, a városodnak, az országodnak, mindenkinek, aki segített eljutni oda, ahol vagy
Szóval, az 5-ös pont:
ALUDJ GYORSABBAN!
Töröltem a szabadidős dolgaim nagy részét, nincsenek nagy mozizások meg filmezések, (sajna) kevesebbet edzek (ez spec csúnyán látszik is), és a napi 9 óra alvásból visszavettem kb 6-ra. Ezekkel összespóroltam napi kb 4-5 órát, ráadásul szerencsére olyan a munkám, hogy éjszaka is tudom nyomni az ipart, amikor a család már alszik.
Tönkremegyek benne?
Lehet, de legalább nagy vigyorral az arcomon teszem, boldogan.
Nem mondom, hogy csináld utánam, a Te dolgod, hogyan éled az életed. Egy valamit azonban magabiztosan, határozottan tanácsolok Neked…
Ha teheted, ha engedi a sors, ha a Jóisten megadja neked ezt a csodát:
LEGYÉL APUKA!
Ez az élet legklasszabb dolga, ez ad értelmet mindennek. Hidd el, ez az élet igazi sója (és a legnagyobb show-ja), olyan az apaság, mint egy Iron Maiden vagy Metallica zenében a kilométer hosszú gitárszóló (ez aztán szentimentális kis hasonlat volt… :)), ettől van értelme ennek az egésznek!
Kisházi Sándor, főszerkesztő, Szeged365.hu
