Nagyjából ez az alapkérdése az infantilis új-zélandi nevettető, Taika Waititi háborús szatírájának, de ahogy az egy jó film esetén lenni szokott, az alapfeltevés sokkal súlyosabb problémákat feszeget. Márpedig a Jojo nyuszi egy jó film.
Hitlerrel viccelődni nem új keletű dolog a filmtörténetben, a Harmadik Birodalom felemelkedésével párhuzamosan már meg is jelentek a diktátor első komikus ábrázolásai, mégis sokan felkapják a fejüket, ha a modern kori európai történelem legtragikusabb időszakán élcelődik valaki. Egy jó szatírában azonban a humor nem öncélú dolog, sokkal inkább azt szolgálja, hogy rávilágítson egy helyzet abszurditására, vagy feloldja azt a feszültséget, ami a szituáció által megkövetelt magatartásminta és a mélyen bennünk lakozó erkölcsi igazságérzet között keletkezik.
Nagyjából ilyen gyermekkorban nő fel a történet szerint Johannes (Jojo) is, aki meggyőződéses kis nácipalántaként gyűlöli, akit gyűlölni kell, és legnagyobb álma, hogy egyszer a Führer magántestőre lehessen. Eközben kiderül, hogy édesanyja otthon egy zsidó lányt bújtat, és szép lassan leomlik benne minden olyan sztereotípia, amiben eddig kérlelhetetlenül hitt.
A legjobb adaptált forgatókönyv Oscar-díját elnyerő Jojo nyuszi története nem túl bonyolult, sőt nem is sok újdonságot mutat, de ami miatt mégis különleges filmélményt nyújt, az a már-már Wes Anderson-i infantilizmusba hajló atmoszféra tökéletes megteremtése. Taika Waititi már az amúgy briliáns, 2014-es Hétköznapi vámpírokkal is világhírűvé vált, ezt követően a Thor: Ragnarök eszement hangulatával mutatkozott be Hollywoodban, most pedig Christine Leunens: Cellába zárva című regényéből készített maradandó filmélményt.
Maradandó, mert a humora nem sablonokból építkezik, lenyűgöző dinamikával váltogatja az elmesélés tónusát, a tragikus és vicces jelenetek egyvelege tényleg páratlan érzelmi húrokat pendít meg. Waititi zseniálisan szürreális Hitlerként, Sam Rockwell hatalmas buliként éli meg azt, hogy náci tisztet játszik, Stephen Merchant Gestapo parancsnoka egész egyszerűen a hihetetlen kategória. A film és az elmesélésmód nagy erénye, hogy didaktikus szájbarágás helyett inkább velünk érezteti azt a szögegyszerű mondanivalót, hogy amúgy minden gonoszságot tényleg csak az küzdhet le, ha egy kicsit jók vagyunk egymással.
A Jojo nyuszit július 1-jéig minden nap 16:30-tól vetíti a Belvárosi Mozi.
