Az „üveghegyen túl” – helyben készíti a kutatóknak a laborban használt eszközöket az SZTE üveges mestere
Reisz Ferenc kezében több lombik fordul meg, mint a legtöbb szegedi kutatóéban, munkája olyan fontos és pótolhatatlan, hogy az Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék vezetője személyesen is ragaszkodik hozzá. A Szegedi Tudományegyetem egy varázslatos világba engedett bepillantást.
Bár az SZTE üveges mestere már nyugdíjas korú, a munkája még mindig nélkülözhetetlen: a kutatói laborokban használt eszközöket szereli és gyártja 1973 óta.
“Hogyan lettem üvegműves? Sportoló voltam, a SZEOL AK Kosárlabda Csapat centere és csapatkapitánya. Mindenem volt a sport, de hivatást is választani kellett. Az iskolában elém került egy szakmákat felsorakoztató lista. Találomra ráböktem: az üvegművesre mutatott az ujjam” – idézte fel a kezdeteket Reisz Ferenc.
Akkoriban a Szegedi Tudományegyetem Üvegtechnikai műhelyében az egész intézmény számára vállaltak üvegműves feladatokat, amelyre szükség is volt, mert a lombikok, pipetták, kémcsövek akkor is fogyó eszköznek számítottak.
“Korábban üvegműves kurzusokat is tartottunk a hallgatóknak a Központi Üvegtechnikán Asbóth Csaba akkori műhelyfőnök vezetésével, de később az oktatás megszűnt. Mostanra csak én maradtam, mint üvegműves. Szép szakma ez. De amilyen szép, olyan nehéz. Kezdetben volt, hogy megégettem magam. Mire megtanultam, hogy ne nyúljak keresztül a tűzön” – nevetett az üvegműves mester.
Reisz Ferenc a szabadidejében is a mesterségének hódol: díszes üvegtárgyakat készít üveggyöngytől kezdve a karácsonyfadíszen át az üvegpohárig.
Fotó: Bobkó Anna, SZTE
