Szegediek a világ körül: a New Yorkban élő, ex-szegedi vállalkozónak a Napfény Városa mindig is a világ közepe marad

Kenéz Gábor nyolc évvel ezelőtt döntött úgy, hogy New Yorkba költözik. A szegedi vállalkozót üzleti és magánéleti változások vitték a világ másik oldalára, amelyet azóta sem bán. Az apró célokban hisz, és lát esélyt arra, hogy egyszer újra a Napfény Városában éljen. Számára ugyanis örökké Szeged marad a világ közepe.

Egy hete jelent meg „A magad útja” című E-könyve, online kerekasztal beszélgetéseket moderál, Civil szem néven a Facebookon és ugyanitt egy New York Neked nevezetű csoport adminisztrátoraként is tevékenykedik. Hogy mit jelent számára Szeged? „Szeged számomra egyenlő az ízekkel és a képeslapokról visszaköszönő boldog időkkel.”

Mikor és miért költöztél Amerikába?

2012-ben döntenem kellett egy új üzlet és egy új élet között, én pedig az utóbbit választottam, ehhez azonban nagyon messzire kellett jönnöm az otthonomtól, ezt viszont azóta sem bánom. Köztudott, hogy Amerika a kis üzletek hazája, New York egy jóval kedvezőbb és lehetőségekkel telibb város, ami kiváló hely ahhoz, hogy újra gondoljuk önmagunkat. Emellett pedig pontosan tudtam, hogy a távolság a magánéleti sebeket is begyógyítja majd idővel.

Jelenleg mivel foglalkozol?

Az elmúlt nyolc év önmagam megtalálásáról szólt. Ebben óriási segítség és inspiráció volt számomra a város, annak minden rezdülése, moraja, mozgása és lendülete. A mai napig csodálattal tölt el New York és a sok-sok új barát mellett megmaradt, régi cimborákkal való, jó viszony is. Megtanultam, hogy időnként le kell nyomni azt a bizonyos reset gombot. Jelenleg online kerekasztal beszélgetéseket folytatok a Facebookon, Civil szem címmel, ahol a szintén, külföldön élő barátaimmal beszélgetek hétről-hétre a legaktuálisabb történésekről, őszintén, politikai beállítottságtól függetlenül. Hiszem, hogy igény van az őszinte szóra, és szeretném ha újra divat lenne gondolkodni. Koordinátora vagyok egy New York Neked nevet viselő csoportnak, ugyanezen s közösségi oldalon, ahol az idelátogatóknak szolgálok véleményem szerint hasznos és fontos tanácsokkal, tippekkel. Itt igyekszem bebizonyítani, hogy a tévhitekkel ellentétben a Nagy Alma korántsem drága mulatság, ha okosan szervezzük a bakancslistás utunkat. Nem utolsó sorban pedig szerzője vagyok a múlt héten megjelent „A magad útja” című  E- könyvnek, ami hamarosan magyar kiadók által is letölthető lesz. 

Melyek a legkiemelkedőbb életvitelbeli különbségek?

Nagyon sok, klassz oka van annak, ami miatt szeretek Amerikában élni. Az első és legfontosabb, hogy az emberek tisztelik és tolerálják egymást, ismeretlenül is. Gond nélkül megdicsérik a cipőd a metrón és bárkivel szóba állhatsz az utca kellős közepén úgy, hogy nem fogja azt tolakodásnak venni. Az itt élők jól tudják, hogy a mosoly ingyen van és azt is, hogy az bizony feltölt. Magyarként engem ezek a dolgok sokáig megdöbbenéssel töltöttek el. A másik nagy különbség, ha keményen dolgozol, nem kell csúcsvezetőnek lenned ahhoz, hogy elérd a céljaid, persze itt sem hátrány, ha az vagy, ha rendelkezel egy kis üzleti értékkel. Becsületes odaadással viszont sok-sok, apró kis célt valósíthatsz meg, jóval kevesebb akadály árán. Mindenhol akad egy segítő kéz és nem kell hozzá kiskapukon átkelned. Ez pedig nem másnak, mint annak a bizonyos és már említett toleranciának köszönhető. Tolerancia: több millió ember, több, mint 300 beszélt nyelv, ez is New York és itt ez működik. Ez az, amit  tanítani kellene odahaza is. Bele kellene nevelni a fiatalokba, pont úgy, mint a pénzhez és a munkához való viszonyt.  

Milyen céljaid vannak?

Az apró célokban hiszek, a nagy álmok mentén. Hiszem, hogy meg kell tanulnunk azt,  hogy hogyan kell valamit apránként megvalósítani, felépíteni. Nekem is meg kellett tanulnom. Le kellett vetkőznöm a hazai, vállalkozói mentalitást, ami két nap alatt akart meggazdagodni.  Ma már nem hiszek ebben. Hétköznapi céljaim vannak: 3 éven belül be szeretném fejezni a regényem, ami még pusztán vázlat, ki szeretném adni „A magad útja” második részét Karácsonyig, és be szeretnék szerezni egy fiatal Aston Martin (ez természetesen csak vicc volt).

Terveid között szerepel, hogy hazaköltözöl?

Nem tervezek hazaköltözni, de meg lehet győzni. Nem hiszek a végleges döntésekben.

Milyen jelentőséggel bír számodra Szeged?

Szeged mindig is a világ közepét jelentette a számomra és ez így is marad. Örömmel hallgatom édesanyámat és Ákos fiamat, amikor a Napfény városáról mesélnek. Ideális hely, egy kevésbé ideális életszakaszában. Hogy miért mondom ezt? Mert nekem a kilencvenes évek, és az azt megelőző Szeged adott igazi otthont. A Hági, a Hungária, a Virág Cukrászda, a Stümmer, a Szőke Tisza, amelyek kétségkívül sokunk szívét dobogtatják majd meg életük végéig. Ám mivel az imént felsorolt helyek többsége már nem, vagy nem úgy létezik és a barátaim nagy része sem él már otthon, nincs más választásunk, mint a világ különböző pontjain összefutni egymással. De ez így van jól már, elfogadtam. Az én Szegedem az volt.

És bár sok helyen megfordultam azóta a világban és lehet, hogy a Sagrada Familia nem fért bele az objektívembe, de a  szegedi Dóm az igen és ez mindennél többet ér! Finom az Eilaton a shawarma, de nekem még mindig jobban ízlik a rántott sajt a Fesztivál teraszán. Organikus a Burger a Burger Club-ban, de nekem a Szuper Hamburger a Kálvária téren kezdődik. Jól esik a creme brulee egy francia helyen, de a Z Nagyban a pogácsa, az még mindig.. és pont. Vagyis, hogy milyen jelentőséggel bír számomra Szeged? Nekem Szeged: ízek és egy képeslap a boldog időkről!

És végül, közel tíz éve Amerikában élő magyarként, hogyan összegeznéd az elmúlt időszak forrongásait?

• Szomorúnak tartom, mert ez is azt bizonyítja, hogy a politikának semmi sem szent.
• Dühítő, hogy emberek összekevernek dolgokat.
• Elkeserítő, mert rossz irányt ad egy lappangó feszültség megoldására.
• Meglepő, mert jelen helyzetben az összefogást látnám járható útnak, bár ez kissé naivan hangzik, tudom, de azt vallom, hogy az erőszak minden formája elítélendő kell, hogy legyen, különösen a fejlett társadalmakban, máskülönben maradunk az ókorban.