A kétezres évek elejének dél-koreai nagy durranása, a cannes-i zsűrit is lenyűgöző, kultikus bosszúfilm, az Oldboy brutálisan jó 4K-s képminőségben tér vissza a mozikba. Ha még nem láttad Park Chan-Wook zseniális filmjét, vagy nem széles vásznon tetted meg, itt az idő, hogy bepótold.
Áll egy fickó egy emeletes ház tetejének szélén, és csak a kezében lévő nyakkendő akadályozza meg a vele szemben ülőt attól, hogy a mélybe zuhanjon. Ez a képsor indítja el az Oldboy hibátlan jelenetek sorából álló történetét, amely helyenként tarantinósabb bármely Tarantino-filmnél, kegyetlenebb egy Fincher-csavarnál, és parádésabban felépített, mint egy igazi Hitchchock thriller.
Az Oldboy egy első ránézésre hétköznapi ember görög drámába illő tragikus küzdelmét mutatja be. A főszereplőt minden magyarázat nélkül egy magáncellába zárják, a keserves rabság mögött nem a hatóságok, hanem valószínűleg egy rosszakarója áll. Oh Dae-su ezután magánnyomozásba öltöztetett bosszúhadjáratba kezd, hogy felkutassa, ki törte ketté életét.
Ázsiai filmet nézni azért jó, mert sokkal kevésbé kiszámítható történetszálakkal építkezik, mint egy-egy amerikai műfaji film. Nem véletlen, hogy a hetvenes, nyolcvanas évek harcművészfilmes dömpingje és a kilencvenes évek John Woo nevével fémjelzett akció opuszait követően az ezredforduló után Hollywood a thrillereket is újult lendülettel vette át. A 2002-es Szigorúan piszkos ügyek feldolgozása meghozta Martin Scorsesenek a várva várt Oscar-díjat (A tégla, 2006.), az Oldboyból pedig jóval kisebb sikerű remake készült egy évtizeddel a megjelenése után. Valószínűleg azért, mert a film költészetbe illő struktúrája, parádés soundtrackje, a színészi játék és egész egyszerűen maga a film hangulata utánozhatatlan, egyszeri és megismételhetetlen csoda.
A filmet július 15-éig minden nap 20:00 órától vetíti a Belvárosi Mozi, aki viszont inkább egy klasszikus amerikai rémet szeretne látni, az még mindig elcsípheti A láthatatlan embert is a Cinema Cityben.
