Ki kellett írnom ezt magamból, miután jól felhúztam magam a főnökömön. Még jó, hogy nem tud magyarul…
Ha a motivációt megöli a buta vezetés, nincs az a lelkes munkavállaló, aki magát ki tudja rángatni a gödörből. Óriási felelőssége van annak, aki vezeti a csapatot, neki kell biztosítania többek között a megfelelő motivációt. Először is fel kell ismerni, kinek mi a motivációja. Helytelen azt hinni, hogy ez a pénz. Motivál persze, de édeskevés ahhoz, hogy valódi elégedettséget nyújtson. Hiszem, hogy az embernek elsősorban hasznosnak kell éreznie magát, hogy tudja és érezze, amit tesz, annak értelme van, bármilyen pici is.
Ugyanilyen fontos a teremtés érzése is. Hogy azt érezhesse a dolgozó, hogy nem csak termel (másnak), hanem teremt. Értéket, anyagot, szellemi terméket, ötletet. A kreativitás megélése, majd az ötletek kidolgozása óriási motivációs erővel bír. Mind az ötletelés folymatában való részvétel, a részfeladatok kidolgozásában való közreműködés, a tudat, hogy meghallgatják és értékelik az ember erőfeszítését szárnyakat tud adni egy csapatnak. Fontos felismerni mindenki erősségeit és gyengeségeit is egyben, versengés helyett közös cél elérésére buzdítani a csapatot, mindehhez pedig szilárd erkölcsi alapokat és értékrendet biztosítani.
Nem egyszerű egy vezető helyzete. Csínján kell bánni a dorgálással, megfelelően adagolni a dícséretet és elismerést. Felelősséget megfelelően átadni és nem áttolni. Áldozathibáztatást elkerülni, nyomást nem áthelyezni. Én biztosan nem tudnám jól csinálni, de rengeteg példát láttam arra, hogyan csinálják mások, rosszul.
Ezért megértettem, hogy át kell vennem a motiválás feladatát a külső kezekből. Felfogtam hosszú évek kínkeserves tapasztalatai segítségével, hogy az okos ember ezt már réges régen megértette. Kénytelen voltam szembenézni önmagammal, megvizsgálni, mi tud engem motiválni, mi az, ami elkedvetlenít és restté tesz. A folyamat, aminek végén végül te motiválod saját magadat, tanulható, de valószínű, egy életen át tartó tapasztalat.
B. Szalma Emese
