Szegedi Sikersztorik: a Children of Distance sikerének titka az, hogy nem tervezték, vallja a zenekar frontembere
Közel 15 év, hat album, több tucat, mély érzésű, sokatmondó zeneszám, több száz fellépés és egy dal, amit Magyarországon még ma is garantáltan mindenki kívülről fúj. „Emlékezz rám mikor fúj a szél, emlékezz mikor minden véget ér…” vetette papírra 2006-ban a kiszombori születésű Nyári Roland, mit sem sejtve még akkor arról, hogy egy életre szóló siker lesz belőle. Mi a titok? Mennyire nehéz ma megmaradni a magyar zenei pályán? És, vajon létrehozható többször is, ugyanolyan sikerrel bíró, közismert szerzemény, mint, amilyen az Emlékezz rám című dal volt/lett? Megkérdeztük!
Nyári Roland, a Children of Distance frontembere szerint esetükben a siker titka abban rejlik, hogy nem tervezték azt meg. Nem terveztek népszerűek lenni. Nem terveztek közismert és közkedvelt zeneszámokat írni. Nem terveztek fellépni és milliós nagyságú nézettségre szert tenni. Aztán mégis sikerült. Méghozzá egyetlen egy, jól megírt dallal.
A Children of Distance 2006. június 2-án alakult. A magyar hiphop, pop csapat tagjai a Sub Bass Monster internetes fórumnak köszönhetően találtak egymással, majd egy rövid levelezés után gyorsan össze is álltak, előbb együttes majd napjainkra zenekar lett belőlük. 2007-ben a hiphop.hu által évente megrendezett díjátadó gálán a Beforratlan sebek címet viselő zeneszámuk bekerült az év öt legjobb dala közé, egy évvel később, 2008-ban ugyanez pedig már az Emlékezz rám-nak is sikerült. Mindemellett ugyanekkor az év csapata és az év albuma kategóriában is jelölték őket. 2010-ben megnyerték az Év együttese díjat, mindezt annak az egyetlen egy dalnak köszönhetően.
Az Emlékezz rám ma már a YouTube-on már több mint 14 milliós nézettséggel rendelkezik, a Csapó kettő lemezük összesen pedig immár több mint 13 millióval.
Shady, azaz Nyári Roland, a zenekar frontembere kiszombori születésű. Elmondása szerint mindig is egy egyszerű, visszahúzódó, csendes gyermek volt, a zene azonban egyik pillanatról a másikra teljes egészében megváltoztatta őt és az életét.
Mint azt ismertette, soha sem szerette igazán a nyilvános szerepléseket, szabadidejében pedig sokkal inkább videójátékozott, illetve hobbi szinten rúgta bőrt és már akkor is sokat foglalkozott a fényképezéssel. Ma már azonban nem csak az egyik legismertebb magyar zenekar vezetője, hanem hivatalos fotográfus is.
Vallja: hogy a sikerhez fenntartásához rengeteg erőre, energiára és pénzre van szükség, hogy ma megmaradni a magyar zenei pályán rendkívül nehéz és végezetül, csak bízik abban, hogy közel 15 év után újra összetudnak majd hozni egy olyan zeneszámot, ami hasonlóképp akkora sikert arat majd, mint, amilyet az Emlékezz rám aratott egykor.
