Hogyan értsük félre a nőket? Tette fel a kérdést Magyarország egyik legtehetségesebb és legismertebb színművésze, a Jászai Mari-díjas Csányi Sándor szombaton este az IH Rendezvényközpontban. Az egyszemélyes vígjáték, amelyet a művész maga rendezett és egyedül ad elő, egy letisztult, szinte díszletmentes közegben a férfi és nő közötti viszonyt boncolgatja.
A művész a hétköznapok legőszintébb és legegyszerűbb pillanatait viszi színre a két ember között, maximális profizmussal, tele humorral, elgondolkodtató és mély érzésekkel úgy, hogy a nézőtéren ülő mindeközben teljes mértékben azt érzi, róla van szó. Csányi Sándorral az előadás előtt beszélgettünk:
Mekkora mértékben vonható párhuzam a darab és az Ön házassága között?
Azt gondolom, hogy a darab olyan jeleneteket mutat be, amelyek nem csak az én házasságommal, hanem szinte minden házassággal párhuzamba hozhatók. Olyan pillanatokat, férfi és nők közötti különbségeket figyeltem meg és írtam le amelyeken jót lehet szórakozni. Úgy, hogy közben teljesen mindegy, hogy az királyi párok, világsztárok, vagy pedig teljesen hétköznapi emberek közt történnek. A férfiak és a nők közötti viszony véleményem szerint mindenhol ugyanaz, pénztől és státusztól függetlenül. Éppen ezért ez egy olyan direkt történet, amelyben minden néző magára ismer, pontosan azért, mert alapvető, hétköznapi kérdéseket boncolgat, mint a házasság, a hűség, a szeretet, a szerelem és a barátság.
Véleménye szerint miben rejlik a darab sikeressége?
Azt gondolom, hogy a közvetlenségben. Abban, hogy könnyen emészthető, érthető és mindenki magára ismerhet benne. Emellett pedig ráébreszt arra, hogy azok a dolgok, amelyek a saját házasságunkban idegesítenek, teljesen átlagosak és mindenki másnál is előfordulnak. Ez pedig megerősíti a párokat abban, hogy az idegbaj szerves része a szerelemnek. Vagy, ha a szerelemnek nem is, a házasságnak mindenképp. Ez a felismerés pedig feszültségeket old, már-már terápiás jelleggel.
Tervei között szerepel esetleg egy új, ehhez hasonló, egyszemélyes darab elkészítése?
A feleségemmel tervezek most egy új, kétszemélyes darabot, Hogyan neveljünk rosszul gyereket címmel. Ez egy nagyon aktuális kérdés az életünkben, hiszen nemrég született meg a második gyermekünk. Viszont ez várhatóan majd csak jövőre készül el, ugyanis a koronavírus megfékezése érdekében bevezetett karantén idején csak úgy kifolytak a napok a kezeim közül. Azt remélem, hogy ez most azzal, hogy beindult az élet, változik majd egy kicsit, hiszen régi álmunk a Rékával egy közös darabban szerepelni.
Tudatosan nem szerepel mostanában annyit?
Igen. Igényem volt arra, hogy kivonuljak. Nem szeretem a magyar közéletet, sem a politikát, játszani szeretek, szerepelni nem. Egyáltalán nem olvasok bulvárt, nem internetezem és a közösségi oldalaimat sem bújom állandóan. Nincs szükségem az ipari mennyiségű hírre. Kizárólag irodalmat olvasok.
És végezetül mit gondol, milyenek ma, 2020-ban a nők és a férfiak közötti kapcsolatok?
Van egy mondás, miszerint a fülbevalós férfiak és a tetovált nők korszakát éljük, amiben bőven van igazság. Úgy érzem jelenleg ez egy átmeneti időszak, a világ minden területe átrendeződik de én remélem, hogy a nők nők maradnak a férfiak pedig férfiak, ugyanis szükségünk van egymásra. A gyerekeknek pedig szükségük van apákra, aki dobálja és anyákra, aki elringatja őket.
