Szombathelyen edzőtáborozik a MOL-PICK Szeged kézilabdacsapata, a helyszín a Savaria Arena. A Kékek rekkenő hőségben készülnek a szeptemberi rajtra, futás, kondi és tornatermi edzés szerepel a programban. A csapat hivatalos oldalán Süli Róbert sajtófőnök közölt beszélgetést Bánhidi Bencével az első 3 napról.
– Szép Szombathely?
– Ismerem, hiszen Győrhöz, a szülővárosomhoz nincs messze, de most nem sokat láttam belőle, pedig a belvárosa nagyon hangulatos. Szálloda, konditerem, aréna. Ennyi jut most belőle.
– Egy edzőtábor előtt készülsz fejben a rád váró visszontatságokra?
– Erre nem lehet! Ahogyan Rosta Miki is fogalmazott: túl kell élni. Most még csak az elején járunk, de már voltak kemény részek benne. A holtpont még nem jött el. Fontos viszont, hogy ilyenkor figyelj magadra. Amikor csak teheted, pihenj, regenerálódj. Egy jó film, egy kellemes zene mellett az alvás is fontos. De az is, hogy amikor csak teheted, keresd fel a terapeutákat. Ilyenkor rengeteg olyan eszközt is hozunk magunkkal, amelyek megkönnyítik, hogy jobb állapotban legyél. Szerencsére én már edzőtábor előtt is sokat tréningeztem, tudtam, hogy csakis akkor van esélyem „túlélésre”, ha én rendben leszek.
– Szobatársad, Bodó Ricsi jól van?
– Mi nagy páros vagyunk, igazi barátok. Így könnyebb az edzésmentes időszakot átvészelni. Van olyan része a napszaknak, amikor nem sokat beszélgetünk, de a tréfa, a vicc mindig velünk van, ez az életünk része.
– Hihetetlen meleg lett. Erre mondják, milyen idő legyen nyáron? Bírod a kánikulát?
– Nem könnyű, főleg a futás alatt. Egy idő után már nem koncentrálsz úgy, mint amikor elindul az edzés. Ez egy olyan része a felkészülésnek, amikor kicsit nyüstölöd magad. Éppen ezért nagyon odafigyel mindenki, hogy megfelelően vegyünk magunkhoz vitaminokat. Jóval több folyadékra is szükségünk van, jóformán az ásványvizes palackkal a kezünkben járunk.
– Hosszú ideig nem tudtatok együtt edzeni. Mennyire volt furcsa az első labdás edzés?
– Nekem nem furcsa volt, hanem hatalmas boldogság. Végre együtt voltunk! Ez egy csapatsportág, nagyon hiányoztak már a társak. Szerencsések vagyunk, hiszen az a munkánk, amit szeretünk csinálni. Nem is tudom szavakkal leírni, mit éreztem, amikor először játszottunk. Már számolom vissza a napokat, hogy edzőmeccsen léphessünk pályára. A szurkolók viszont nagyon hiányoznak majd. De most az a legfontosabb, hogy elkezdjük az idényt, meccseket játszhassunk.
Forrás: Pickhandball.hu
Interjú: Süli Róbert
Fotó: Sólya Eliza
