Nem is gondolnátok, hogy a jelenleg használt online szolgáltatások többsége már a világháló előtt is létezett.
Az internet ma már hozzátartozik az életünkhöz, a történetét is ismerik sokan. A hatvanas évek végén az ARPANET volt az őse, amiből kialakult, mai formájában a kilencvenes évek elejétől létezik. Sok féle rendszer született már a hetvenes évektől, ami hasonló szolgáltatásokat próbált nyújtani, persze lényegesen egyszerűbb formában, hiszen a számítástechnika és az adattovábbítás akkor még nem volt elég fejlett. Sok közülük idővel megszűnt vagy beleolvadt az internetbe, de volt olyan amelyik még 2012-ben is önállóan működött.
A szálak először Nagy-Britanniába vezetnek. A képtelefon kudarca teremtette meg a lehetőséget, hogy belépjenek az internet előszobájába. A hetvenes évek elején a Posta kezelte az ország telefonhálózatát, és Sam Fedida kutatómérnök vezetésével próbáltak egy működőképes videotelefon-rendszert kifejleszteni, a Viewphone-t. A fő probléma ott kezdődött, hogy a videojel nagy sávszélességének átviteléhez az akkori telefonhálózat kapacitása kevés volt, ezért inkább a digitális adatcsomagok továbbítására kezdtek koncentrálni. Már működött néhány számítógépes hálózat a hadseregben, bankoknál és az egyetemek is össze voltak kötve, de a nagyközönség nem fért hozzá semmihez. Mivel senkinek nem volt otthoni számítógépe, Fedida úgy gondolta, hogy a családi televíziót terminálként használhatják különböző információk megtekintésére, amik a telefonvonalakon keresztül érkeznek egy távoli számítógépes adatbázisból.
Megszülettek a tervek a szolgáltatás elindítására, hamarosan nevet is adtak neki: Prestel. Több száz szolgáltatóval kötöttek szerződést a tartalom biztosítására, és mire a rendszer diadalmasan elindult 1979-ben, már 100 000 oldalnyi anyag állt rendelkezésre. A Prestel felhasználó akkori szemmel megdöbbentő információáradathoz fért hozzá: hírek, az időjárás és a részvény árfolyamok mellett vonat menetrend, kertészeti tanácsadás. Úgy tűnt a Posta világraszóló dolgot hozott létre, ami hatást gyakorolhat milliók életére, de mégsem terjedt olyan sebességgel ahogy szerették volna. 1980 elején a Prestel csak 6.000 előfizetésig jutott, az 1985-re tervezett milliós tétel elérhetetlennek tűnt.
A British Telecom 1981-ben különvált a Postától, és mint a rendszer új üzemeltetője megpróbált több előfizetőt szerezni. Bevezette a “Postafiókot”, így az ügyfelek üzeneteket küldhettek egymásnak. Az online banki tevékenységet 1983-ban kezdték el a Homelink jóvoltából, melyet a Bank of Scotland és a Nottingham Building Society működtetett, és számos, ma használatos funkciót kínáltak már akkor. Sok színházba foglalhattak jegyet a Prestel-en keresztül, és számos nagyszabású kísérlet történt az online vásárlás bevezetésére.
A számítógépes fellendülés következtében több millió ember vette meg első otthoni gépét, amelyek közül sok csatlakozott a hálózathoz. Ezzel elhárult egy komoly akadály a terjeszkedés elől, nevezetesen az, hogy addig csak a Prestel egységgel egybeépített televíziókon lehetett elérni a szolgáltatást, ami 650 fontnál kezdődött, ez mai áron számolva félmillió forint környéke! Szoftverletöltéseket, csevegőszobákat és online játékokat is nyújtott a rendszeren belül üzemelő Micronet 800 nevű szolgáltatás, amely több ezer rajongó online közösségét építették ki jóval a “szociális média” előtt. Ennek ellenére 1985-ben még mindig csak 60 000 előfizető volt. A magas költségek jelentették az egyik legnagyobb problémát, de a számítógéphez csatlakoztatható modemek és a normál tévékhez való adapterek is lassan jelentek meg a piacon. Más gond is adódott, a rendszer csak szöveget és nagyon egyszerű grafikát tudott megjeleníteni, nagyjából a teletext szintjén, ami az ügyfelek szerint nem volt túl izgalmas. A Prestel az 1990-es évek elején egyre inkább az üzleti szféra felé tolódott, és a csúcson is mindössze 90 ezer volt az előfizetők száma, ezért 1994-ben végül eladták. Legnagyobb öröksége egy törvény megszületése, ugyanis 1984-ben feltörték az Edinburgh-i herceg elektronikus postaládáját, ami rávilágított arra, hogy a számítógépes hackelést semmi nem tiltja, ezért új jogszabályokat kell alkotni.
Németországban sem tétlenkedtek, 1980-ban bemutatták, majd 1983-ban bevezették a Bildschirmtext (képernyőszöveg), vagy rövidítve BTX szolgáltatást. Ez a Prestel alapjaira épülő interaktív rendszer volt, ami ugyanúgy telefonvonalon keresztül bonyolított adatforgalmat. A BTX eleinte speciális hardvert igényelt, amit az angol postától béreltek. Később a Blaupunkt és a Loewe kezdte gyártani az un. CEPT dekódereket. A CEPT a francia Minitel rendszerrel közösen elfogadott megjelenítési szabvány, amit azért hoztak létre, hogy ne úgy nézzen ki a kép mint a teletext. Sokkal jobb nem lett, mint a fenti képen is láthatjuk. Felbontása 480 x 250 képpont, ami megfelelt az akkori technikai lehetőségeknek. A tartalom egy normál televízió készülék képernyőjén jelent meg, de a rendszer számítógépen keresztül is üzemelt. Már 1980 novemberében számos világpremier volt a bemutatón. A számítógépes hálózatok történetében elsőként mutatták be az online bankolást, és vásárlást (Neckermann, Otto és Quelle), valamint az online jegyfoglalást. 1998-ban ért a csúcsra a BTX, tizenegy millió számlát kezelt és 600 millió márka forgalmat bonyolított.
A Loewe 1992-ben mutatta be a MultiTel-D-t, amelyet kifejezetten a BTX-re terveztek. A havi bérleti díja 48 DM (fekete-fehér) vagy 78 DM (színes) volt. Ezen kívül volt még havi előfizetési díj, plusz az online kapcsolat alatt a telefonszámla is pörgött, sőt egyes tartalomszolgáltatók is díjat kértek az információkért A BTX Ausztriában és Svájcban is működött, ahol Videotext (VTX) néven ismerték . Az 1990-es évek közepén a Svájci Posta mintegy 850 000 BTX ügyféllel rendelkezett. 2001-től a szolgáltatás csak a bankok számára volt elérhető, 2007-ben pedig teljesen leállt, nem tudott versenyezni az internettel.
A Viditelt 1980. augusztus 7-én vezették be Hollandiában. A rendszer egy modemből ( Vidimodem ) és egy Philips P2000T számítógépből állt, amely monitorként a televíziót használta. A számítógép helyett egy speciális TV is létezett igen borsos áron. A televízióban az információ 24 sorban helyezkedett el, soronként pedig 40 karakterből állt, ami hatféle színben jelenhetett meg, plusz fehéren vagy feketén. A képmegjelenítéshez egy teletext chipet használtak a számítógépben, ezért az eredmény nagyon hasonló volt a teletexthez. Különböző cégek és intézmények kínálták az információkat, leggyakrabban a banki szolgáltatásokat vették igénybe. A Viditel nem volt hosszú életű, 1989 szeptemberéig működött. A Videotext Netherlands váltotta fel, amely már szélesebb körben tudott elterjedni, de 1997. január 1-jén az is megszűnt.
A legnépszerűbb internet előtti hálózat a francia Minitel volt. Az országos szintű szolgáltatás 1982-ben indult a Bretagne-ban lezajlott négyéves tesztelés után. Ergonómiailag és üzleti modelljét tekintve is forradalmi újítás volt. A Minitellel Franciaország világelsőnek számított, fénykora és egyben hanyatlása az internet lakossági robbanásával párhuzamosan történt. Az 1990-es évek közepén 9 millió terminált használtak az otthonokban, amelyeket mintegy 25 millióan vették igénybe, miközben a rendszer 26 ezer különféle szolgáltatást kínált. Az adatforgalom a France Telecom X.25-ös hálózatán zajlott, amely a Minitellel egyszerre szűnt meg. Mai szemmel nézve rendkívül szerény hardveren futott a rendszer, a képi élmény alig volt jobb, mint a teletext. Eleinte a Thomson, később a Matra konszern és a Philips gyártotta az eszközöket, amik több generációt is megéltek, a vége felé már kőkorszaki laptopra kezdtek hasonlítani, mint azt a lenti kép jobb oldalán láthatjuk, balra pedig kísérleti időszakban használt Thomson készülék a távirányítószerű beviteli egységgel.
A siker titka többek között abban is rejlett – mivel ezek a technológiák jellemzően rendkívül drágák voltak – hogy a Minitel terminálokat a France Telecom ingyen adta az érdeklődőknek, így a szerényebb költségvetéssel rendelkező háztartások is hozzá tudtak jutni. Persze havidíj az volt, de így is annyira vonzó lett, hogy még az internet elterjedését is érezhetően hátráltatta Franciaországban – mert ahhoz számítógép is kellett. A Minitel hálózaton a szolgáltatások igen széles palettáját érhették el az ügyfelek: repülő és vonatjegyet (TGV) foglalhattak, levélben már árut is rendelhettek, üzenőfalak működtek, természetesen bankolni is lehetett, és bizony felnőtt chat csak itt üzemelt (Minitel Rose) és nagyon sikeres volt. Konkrétan szextelefon szerű szolgáltatásra kell gondolni, mert a grafikai lehetőségek igen korlátozottak voltak.
A France Télécom 2012. június 30-án állította le a sokáig az ország technológiai büszkeségének számító Minitelt, az internet előtti idők egyik legismertebb online szolgáltatását. A Minitelt egy az egyben átvette Belgium, próbálkoztak vele Írországban, de kicsit későn ért oda – már nem volt rá igény, és persze pénzért akarták adni a terminált. Amerikában is meg akarta vetni a lábát, de ott túl nagy volt a konkurencia, ráadásul más irányba indultak a dolgok arrafelé, hiszen több volt a PC.
1979-től indult a CompuServe az USA-ban, ami számos figyelemre méltó online szolgáltatás vezetett be személyi számítógép felhasználók számára. A CompuServe Infoplex néven kezdte el az elektronikus levelezést és a technikai támogatást főleg kereskedelmi ügyfeleknek, és úttörő volt a valós idejű chat bevezetésében egy CB Simulator szolgáltatással, amelyet 1980. február 21-én indítottak. Ez volt az első nyilvános, felhasználói csevegőprogram. A CB-rádiózás szakkifejezéseit felhasználó, negyven állomással üzemelő chatszolgáltatás hatalmas siker volt, mindenféle reklám nélkül is robbanásszerűen nőtt felhasználói száma. A széles körben elterjedt rádiózásból ismerős funkciók miatt nem igazán igényelt magyarázatot a beszélgetős szoftver, a felhasználók nagyon gyorsan belakták a rendelkezésre álló sávokat.
A CompuServe több online játékot is bevezetett és létrehozott egy számtalan csoportnak otthont adó fórumrendszert. Bámulatos mennyiségű és változatosságú téma alakult ki a Buick tulajdonosoktól a hadijátékok iránt rajongókon keresztül a különböző betegségekben szenvedőkig mindenki megtalálhatta a maga fórumát. Emellett a rendszer természetesen alkalmas volt fájlok küldésére is, sőt a nyolcvanas évek végére összekötötték az internettel is, így az addig csak az előfizetők között elérhető levelezés kijutott a világhálóra is. Az internettel való kapcsolat azért volt nagy szó, mert korábban a CompuServe és a hozzá hasonló szolgáltatások zárt rendszerek voltak, az előfizetők csak egymással teremthettek kapcsolatot egy központi számítógépen keresztül, ráadásul a szörfözéshez nem böngészőt használtak, hanem egy saját, egyedi szoftvert, esetünkben a CompuServe Information Managert (lenti kép).
Az érdeklődő felhasználók Magyarországról is előfizethettek a CompuServe-re. Már 1993-tól elérhető volt hazánkban a szolgáltatás, legalább két évvel megelőzve az első lakossági internetcsomagot. Arra viszont még két évet kellett várni, hogy olcsóbb helyi hívással is hozzáférhessenek. A havi 3500 forintos előfizetési díjért a felhasználók 150 percnyi online eltölthető időt kaptak cserébe, ami alatt több mint 600 képernyőnyi szöveghez lehet hozzáférni – írja 1994-ből az szolgáltatást ismertető MTI hír. A hazai CompuServe képviselet 1999-ben zárt be, a fórum azonban még három éven keresztül működött.
Az America Online, vagy röviden csak AOL, a Prodigy és a Genie is hasonló szolgáltatásokat nyújtott már a PC tulajdonosok számára Amerikában, de ezek ismertetése meghaladja a cikk kereteit.
A lista persze nem teljes, csak a legnépszerűbbeket tartalmazza. Ne feledjük, hogy számos ötlet ezekből a rendszerekből jött a ma használatos internet világába pl. a chat, fórumok, e-kereskedelem, banki szolgáltatások, e-mail, hogy csak pár fontosabbat említsek. Sok dolgot bejárattak, de korlátozottabb lehetőségek mellett. A világ nem az internettel kezdődött.
Lázár Tibor
Források: historytoday.com, owl.museum-digital.de, wikipédia
