Külföldiként Szegeden, a koronavírus idején? A sportoló, a mérnök és a bartender
Külföldiként Szegeden, a koronavírus idején – a sportoló, a mérnök és a bartender, akik a kényszerhelyzetnek köszönhetően most itthon érzik otthon magukat. És bár nem ide születtek, itt találtak önmagukra, ezt követően pedig sikert, sikerre halmozva hálózták be a várost… és milyen jól tették! Hogy miért szeretnek a Napfény Városában élni? Mert az emberek közvetlenek, kedvesek, befogadóak és segítőkészek. Mert ez az a hely, ahol mindig szuper a hangulat, mindig pörög az élet és ahol tényleg bárki, bármikor örömmel érezheti magát biztonságban itthon, otthon a pandémia idején.
Elfoglalták a sport, a tudomány, a kultúra, a vendéglátás és az oktatás területét is annak érdekében, hogy ezzel is öregbítsék Szeged hírnevét.
A TÖRPE VÁROSÁLLAMBÓL A NAPFÉNY VÁROSÁBA – ÍGY LETT JOSEPHINE YAP SZEGED MÉRNÖKE
“Két éve, 2018-ban érkeztem Szingapúrból Szegedre. Munkám során európai és ázsiai partnerekkel tartom a kapcsolatot, ezért majdnem minden hónapban utaztam Németországba, Olaszországba és Ázsiába, de a koronavírus miatt erre április óta nem volt lehetőségem” – kezdte gondolatait Josephine.
“Nehéz, mert így nem tudok találkozni a családommal, kollégáimmal, és az ügyfeleimmel sem. Emellett tanulmányaim a budapesti Corvinus Egyetemhez és a Sanghai-i Egyetemhez kötnek” – folytatta.
A járványhelyzet miatt áttértek az online oktatásra, ami csak még jobban megnehezítette a dolgokat, hiszen eddig bármilyen kérdése volt, könnyedén meg tudta beszélni a professzoraival, ez azonban most sokkal bonyolultabbá vált.
“Általában évente kétszer megpróbálok haza utazni, idén szerencsére januárban még sikerült hazalátogatnom, azonban azóta erre nem volt lehetőségem. Leginkább a szüleimet féltem, mert mindketten idősek, hatvan felettiek, tehát pont a veszélyeztetett korcsoportba tartoznak. Mindig arra kérem őket, hogy maradjanak otthon, és ne mozduljanak ki, ha nem szükséges. A legnehezebb dolog jelenleg, hogy nem lehet szabadon kimenni és az emberekkel érintkezni, mert nem ismerjük teljesen a koronavírust – zárta gondolatait.
A FÖLD HETEDIK LEGNAGYOBB ORSZÁGBAN NEM JÖTT ÖSSZE, DE SZEGEDEN IGEN, A BELVÁROS SZÍVÉNEK EGYIK LEGNÉPSZERŰBB VENDÉGLÁTÓEGYSÉGE MA AZ Ő NEVÉHEZ IS FŰZŐDIK – JUSTIN D’SOUZA A BARTENDER
“Indiából, Mumbai-ból érkeztem Szegedre, két és fél éve élek itt magyar feleségemmel. Most már másfél éve dolgozom az Átrium Kávézóban pultosként. Szerencsére voltak megtakarításaim, így át tudtuk vészelni azt az időszakot, amikor be voltunk zárva tavasszal otthonainkba. 15 évig hajón dolgoztam – ott ismertem meg a feleségemet – így nem ez az első alkalom, hogy huzamosabb ideig távol vagyok a családomtól. 2018 decemberében voltam utoljára otthon. Nagyon hiányoznak a testvéreim, az édesanyám és az unokaöcséim. Rendszeresen, hetente legalább egyszer beszélek velük videóchaten” – kezdte a pultos.
“Aggódom értük, hiszen Indiában sokkal rosszabb a helyzet, mint Magyarországon. Ezt a családom is tudja, hiszen ők is nézik a híreket és látják, hogy Olaszországban, Spanyolországban, és a környező országokban is sokkal rosszabb a helyzet, és tudják, hogy én egy biztonságos helyen vagyok. Sok tanácsot kaptam tőlük arra vonatkozóan, hogyan védekezzek a koronavírus ellen: hogy hordjak maszkot, szedjek vitaminokat” – mesélte Justin.
Valójában most decemberben tervezett hazamenni, de a vírus miatt ez most jövőre tolódik. Még mindig nagyon rossz a vírushelyzet Indiában, és attól tart, hogy a vírus miatt ott ragad, ha hazamegy, ez az oka, hogy inkább marad.
“A legjobban az utazás hiányzik számomra. Nagyon szerettem világot látni, de ezt most nem tehetem meg, ha nem lenne a vírushelyzet még most is a hajón utaznék, de Magyarország az otthonom, mindig Szegedre térek haza a feleségemhez. Szeretem a magyar embereket, a kultúrájukat, fantasztikusnak tartom ezt az országot” – fejezte a srác.
SZERB HÁTVÉDKÉNT, MAGYAR FÖLDÖN HÓDÍT – DEÁK ISTVÁN KÖZEL KÉT ÉVE, HOGY A SZEGED-CSANÁD GROSICS AKADÉMIA JÓ HÍRNEVÉT ERŐSÍTI
Deák István 2019-ben, immár kettős állampolgárként telepedett le a magyar földön, ahol azóta töretlen sikerrel rúgja a bőrt. Pályafutása a Vajdaságban vette kezdetét, még gyermekkorában. Gyorsan a labda szerelmesévé vált, minek után egyértelmű volt, hogy tudását és tehetségét a FK Vojvodina Akadémiáján bővítette tovább.
Ezt követően 17 éves korában leigazolta őt az FK Veternik csapata, majd három évvel később 2010-ben átigazolt az orosz Szpartak-Nalcsik csapatához, ahol többnyire a második csapatnál kapott lehetőséget, mint, ahogy a Deportivo de La Coruña csapatánál is, amelynek színeiben 2011 és 2014 között szerepelt, kisebb izraeli és magyar kitérőkkel.
A siófoki csapat színeiben 14 élvonalbeli mérkőzésen lépett pályára. 2017-ben a Budapest Honvéd csapata a másodosztályú Mosonmagyaróvári TE-től szerződtette. Az NB II 2016–2017-es idényében 36 bajnokin négy gólt szerzett. 2019. május 27-én az NB I-ből kieső MTK Budapest szerződtette. A fővárosból azonban gyorsan a Napfény Városa felé vezetett az útja. Jelenleg a Szeged-Csanád GA hátvédje. Elmondása szerint remekül érzi magát Szegeden. Két gyermeke és felesége is szuperül feltalálták magukat.
„Szegeden az emberek nagyon befogadóak, közvetlenek és segítőkészek. A csapat pedig ugyanennyire szerethető. A város nagyon szép és közel van az otthonomhoz, Szerbiához. Bár a koronavírus-járvány keresztbe húzta a számításainkat, ami miatt sem a felkészülés sem pedig a szezon kezdés nem sikerült olyan túl jól, ennek ellenére igyekszünk felzárkózni és mindent megtenni annak érdekében, hogy a lehető legtöbb helyen, ahol pályára lépünk, jó eredményt érjünk el.”
A futballtehetség ennek ellenére azért sajnálja, hogy az elmúlt időszakban nem tudott hazamenni, hiszen az édesanyja és az édesapja, valamint a testvére és a rokonság nagy része Rumán él. A szülei azonban néhány hete a szabályokat követve meglátogatták őt és családját a Napfény Városában, ahol egy szép és tartalmas napot tölthettek el, erőt adva ezáltal neki az előtte álló kihívásokhoz.
Szerzők: Fülöp Tímea/Pósa Tamara