A szegedi forradalmár szerint ahol a hősöket nem felejtik, ott mindig lesznek újak – exkluzív interjú Dávid Szaniszla, 56-os túlélővel

1956. október 23.: a nap, ami azóta is meghatározza Magyarország sorsát. Ez az a nap, amikor a magyar nép elhatározta, nem hallgat és nem tűr tovább. A nap, amikor egyszerű, hétköznapi, ám annál bátrabb állampolgárok, életüket kockáztatva a hazáért – köztük a szegedi Dávid Szaniszla is – úgy döntöttek, hogy megbuktatják a kommunizmust.

Na de mivel járt több, mint hatvan évvel ezelőtt, a nagyon beszűkült, szabályokhoz kötött Magyarországon őszintének és bátornak lenni? Mivel járt a sztálinista terror elleni forradalmat kirobbantani és a szovjet megszállás ellen indított szabadságharcot levívni? Többek között erről is kérdeztük az 1956-os forradalom és szabadságharc szegedi túlélőjét, Dávid Szaniszlát, aki egy szabad szájjal megfogalmazott mondatnak köszönhetően vált üldözötté, majd került a börtön falai mögé másfél évre. Szaniszlát ma azonban büszkén emlegetjük túlélőként és tartjuk számon hősként.

KOLOZSVÁRRÓL A NAPFÉNY VÁROSÁBA, AHONNAN AZÓTA MOZDULNI SEM TUD

Dávid Szaniszla szülei 1921-ben Kolozsvárról költöztek át Budapesten keresztül Szegedre. Szaniszla két legidősebb testvére még Kolozsváron született. A négy tagú család először a Kálvária téren, a Gépipari Technikumban lakott, majd 1930-ra elkészült néhány egyetemi épület, ahol kaptak egy nagy lakást, ami 10+2 személynek felelt meg. Szaniszla elmondása szerint édesapja onnan járt át a munkahelyére egy folyosón keresztül. 1944 őszén az akkor már tizenkét tagú család, amelyben Szaniszla hatodik gyermekként látta meg a napvilágot, Budapestre költözött. Ahonnan 1945 márciusban tértek vissza újra a Napfény Városába, de már nem az egyetemi lakásba, hanem, az egyetemtől kapott, volt kollégiumi lakásba. Itt helyezték el ugyanis a hazatért egyetemi alkalmazottakat. Később, édesapja betegsége miatt kapták meg az egyetemtől azt a lakást, amelyben az 56-os forradalmár jelenleg is lakik. Mindezt azonban már csak öt gyermek és a két szülő vehette birtokba, a többi gyermek ekkora ugyanis már kirepült a fészekből.

EGY ŐSZINTÉN MEGFOGALMAZOTT MONDAT VEZETETT AZ ÜLDÖZÉSHEZ

Szaniszla tanulmányait a második világháborúval egyidejűleg fejezte be, majd 1955-ben mezőgazdasági gépészmérnöki oklevelet szerzett, és a Mezőhegyesi Állami Gazdasághoz került gyakornoknak. Először a mezőhegyesi ideiglenes, majd megalakulása után az állandó munkástanács aktív tagja volt. Munkavégzés közben egy tudatosan és őszintén megfogalmazott gondolatnak köszönhetően vált az 1956-os forradalom és szabadságharc üldözöttjévé. Szaniszla ugyanis a pártemberek előtt azt mondta: gerinctelennek tartja Kádár Jánost, amiért szovjet csapatokat hívott a magyar nép ellen. Ezt követően országos elfogatóparancsot adtak ki ellene, másfél éven át a bujkálásról szólt az élete. Koncepciók, ötletelés, utazás, ez töltötte ki a mindennapjait. Míg végül 1958 tavaszán 2 év 3 hónap szabadságvesztésre ítélték. Ebből másfél évet kellett letöltenie.

Dávid Szaniszla soha, semmit nem bánt meg. Ma, 2020-ban ugyanúgy, ugyanolyan nyugodtan és bátran cselekedne, mint, ahogyan azt az 1950-es években tette. Örül, hogy az emberek kíváncsiak az akkor történtekre, rá és az igazságra, amiről harminc éve immár bárhol, bármikor beszélhet.

Markáns véleménye van a magyar politikáról és imádja a focit. Mindennapjait a meccseken való részvétel mellett a szentmisén való megjelenés, a növények gondozása, az olvasás és a különböző előadásokon való részvétel tölti ki. Az 1956-os forradalom és szabadságharc szegedi túlélője nem vitás, hogy azok a rendíthetetlen és tisztességes hősök közül való, akik üldözést, börtönt, anyagi és erkölcsi kisemmizést vállaltak Magyarország függetlenségéért.

Fotó: Szabó Dávid – Szeged365.hu, Török Kornél, nlc.hu/szegedpanorama.blogspot.com/szeretlekmagyarorszag.hu