Kezdjük egy lényeges és merésznek tűnő kijelentéssel: az ’56-os események Szegedről indultak ki. Forradalom és megtorlás, szegedi szemmel, Jancsák Csaba szociológus és ’56 szakértő segítségével, a Szeged365.hu-n!
Jancsák Csabáról, dióhéjban: szegedi szociológus, az SZTE Alkalmazott Társadalomtudományok tanszékének vezetője, egyben az MTA-SZTE Elbeszélt Történelem és Történelemtanítás kutatócsoportjának vezetője. Csaba több könyvet is kiadott a témában, kevés fickó van Szegeden, aki jobban és szenvedélyesebben értene 1956-hoz, nekünk magától értetődő volt, hogy a mai első interjút tőle kérjük.
Sz365.: Kijelenthetjük, hogy a forradalom lángja Szegeden lobbant fel? Hogyan került a Napfény Városa az országos események fókuszába?
J.Cs.: Igen, sőt, kapaszkodj: világszinten is nagyon komoly hatásokat fejtett ki. Legyűjtöttem a Szabad Európa Rádió akkori adásait, rengeteg nemzetközi sajtómegjelenéssel és ezek alapján egyértelműen kijelenthető: a szegedi események még október 23. előtt bejárták a világsajtót. Olyan címek szóltak rólunk, szegediekről, mint a „Vihar dúl Szegeden” vagy az „Ez a vihar a rendszer számára pusztító lesz, a nemzet számára tisztító.”
Sz365.: Hogyan tudták a szegedi egyetemisták forradalmasítani az országot? Hogyan kezdődtek az események?
J.Cs.: Az egész akkor kezdődött, amikor a szegedi egyetemisták visszatértek a katonai kiképzésükről ’56 októberében. Meglepően hangzik mai szemmel, de egy nyári, 1 hónapos katonai kiképzés normális volt akkoriban. Nos, a srácok kicsit késve, október elején érkeztek vissza az eseményről, Szegedre érve pedig arról kezdtek beszélgetni, mennyire jó lenne az orosz mellett más nyelveket is tanulni.
Apropó, megjegyeznék pár nevet, akiknek kulcsszerepük volt:
- Kiss Tamás, joghallgató
- Lejtényi András, joghallgató
- Abrudbányai Iván, joghallgató
- Aszalós János, TTK-s diák
- Gönczöl Dezső, pedagógiai főiskolás diák
- Vető Miklós, bölcsész hallgató
- Halász György, orvostanhallgató
A diskurzus során arra jutnak, hogy a DISZ (Dolgozó Ifjúság Szövetsége – ifjúsági szervezet, kommunista pártirányítás alatt) – ben ha felvetik a nyelvkérdést, úgyis lesöprik, ezért inkább egy saját egyetemista szervezetre lesz szükség. Ez lett a MEFESZ, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége, létrehoztak tehát egy diák érdekvédelmi szervezetet. Természetesen akkoriban tökéletesen működött a besúgó hálózat, gyorsan a DISZ vezetőség fülébe jutott, mire készülnek a fiatalok.
A szakadás gyorsan megtörtént, az egyetemisták október 16-án kiléptek a DISZ-ből.
Sz365.: Október 16., gyakorlatilag itt indultak el igazán a szegedi események. Mi történt?
J.Cs.: Izgalmas volt a dramaturgia: a helyszín a szegedi bölcsészkar Aud Max nagyterme, ahol pont DISZ gyűlés volt. A fent említett egyetemisták éppen oda tartottak, bejelenteni a szakadást, akárcsak a DISZ vezetői, akik egy kicsit késésben voltak. Kiss Tamásék voltak tehát a gyorsabbak, az Aud Max – ba lépve miután látták, hogy nincs a katedránál senki, felállnak beszélni a közel 500 diák elé. Mire a vezérkar a pártirodából odaért az egyetemre, gyakorlatilag már megalakult a MEFESZ, a késve érkező DISZ vezetést pedig csúnyán kifütyülték a teremből.
Sz365.: Mik voltak a fő követelések az alakuló üléssé változott DISZ (de inkább MEFESZ) gyűlésen?
J.Cs.: Általános programpontokkal indult a dolog, mint az, hogy az orosz nyelv mellett más nyelveket is vezessenek be az oktatásba, emeljék fel az ösztöndíjat és engedjék a szabad tanulmányi utakat nyugatra. Ezekre jöttek rá pár perccel később az igazi, forradalmi követelések
- Szabad demokratikus választásokat követeltek,
- A nemzeti jelkép, a Kossuth címer visszaállítása,
- …és az, hogy március 15. nemzeti ünnep legyen.
Egy Putnik Tivadar nevű BTK hallgató hozta fel elsőként, hogy az orosz csapatokat küldjék haza, de ekkor Kiss Tamás leintette a tömeget: „nagyon jó, most eddig jutottunk el. Mindenki menjen vissza a saját karára, tartsa meg a diák gyűlését és ott fogalmazzátok meg a követeléseteket.” Kiss javaslatára másodjára október 20-án gyűltek össze, az Aud Max-ban. Erről hírt kapott a Magyar Rádió is, akik felrögzítették az egész ülést. Ajándék ez a sorstól és a történelemtől: pontos, hiteles forrásunk van, hangfelvétellel.
Sz365.: Innentől kezdve már száguldottak az események. Mi történt október 23-ig, Szegeden?
J.Cs.: Megtartják a naggyűléseket, 20-án már többezren voltak a bölcsészkar épületében, kb. a csilláron is lógtak az Aud Max előtti folyosón. A sajtó is ott volt, a Szabad Európa Rádió nagy támogatást adott a forradalom fellobbanásához, gyorsan hírét vitte a szegedi eseményeknek.
Sz365.: Kijelenthetjük, hogy a forradalom kitörése a szegedi események következménye?
J.Cs.: Nézd, nagy volt az elégedetlenség, előbb vagy utóbb kitört volna, de az, hogy október 23-án történt meg, az egyértelműen a szegedi, október 16 és 20. közötti események következménye.
Az ország egyetemistái csatlakoztak a szegediekhez és nem fordítva.
A szegedi követelések váltak a forradalom követeléseivé, sőt, ezek váltak Nagy Imre
kormányprogramjává is. Demokratikus választások, szovjet csapatok elűzése, nemzeti jelképek visszaállítása – ezek egytől egyig a
szegedi követelések.
Csak egy apró különlegesség, de Magyarországon először a szegedi pedagógiai
karon, október 18-án készült sokszorosított röpirat arról, hogy vonják ki a szovjet katonákat hazánkból.
Sz365.: Repüljünk előre az időben – október 23., Szeged. Mi, hogy történt?
J.Cs.: Ahogy említettem, október 20-tól kezdve az Aud Max volt a forradalmi gócpont. Október 23-án is innen indulnak el a Dóm térre, ahol már 500-an voltak. Innen a Szegedi Nemzeti Színházba vitt a forradalmárok útja, itt pont előadás volt, az utcára hívták a nézőket és a színészeket, hogy együtt a Klauzál térre menjenek. Itt Kaló Flórián (későbbi Jászai Mari-díjas színész) elszavalta a Nemzeti Dalt, Bicskei Károly pedig a Szózatot. Még mindig megvan a Móra Ferenc Múzeumban a Kossuth címer, melyet egy Sztálin képre festettek rá, amit a színházból hoztak el. A 23-i, szegedi tüntetés abszolút békés volt, az eseményeket követően szépen hazamentek a résztvevők.
Sz365.: Hamarosan viszont eldurvultak az események: a kollégiumokat végig verő Ávósok, szegedi sortűz…
J.Cs.: 24-én volt a következő tüntetés, amely ismét az egyetemről indult. A Kendergyárnál már riasztólövésekkel, könnygázzal, gumibotozással és vízágyúval várták a tüntetőket, akik kezdtek lázba jönni, az „egy forintos kenyeret, Rákosinak kötelet”, a „ruszkik haza” és a „vesszen az ÁVÓ” rigmusokat skandálva. Még aznap este az ÁVH-sok körbe járták a szegedi kollégiumokat és mindenkit agyba-főbe vertek, szégyen szemre a Kálvária sugárúti kollégiumban még a lányokat is.
Az október 25. volt a vihar előtti csend.
26-án az egyetemről indulva, több ezres tömeg vonult a Széchenyi térre, hogy naggyűlést tartsanak – köztük diákok, munkások és egyetemi professzorok. Ekkor már Majsáról és Halasról újonc kiskatonákat vezényeltek Szegedre, akik lezárták a Széchenyi térre menő utcákat, a tömeg így nem tudott bemenni a térre. A nagykörúti gyárak felől a munkásokkal kiegészült tüntetők a Kossuth Lajos sugárúton befelé, látva az útzárat elfordultak az Anna fürdő irányába, majd be a Takaréktár utcába, melynek a főtér felőli végénél ismét az útjukat állta egy katonai osztag, Halász Gyula városparancsnok itt közölte Perbíró József professzorral, a megmozdulás vezetőjével, hogy a Széchenyi térre nem vonulhatnak a tüntetők, ha pedig mégis megpróbálják, közéjük lövet.
A felvonulók tömege eközben összetorlódott az utca végén, ekkor történt meg a
szegedi sortűz.
A „figyelmeztető” sortűz Schwartz Lajos ifjúmunkás életét oltotta ki. A golyó egyébként tényleg egy riasztó lövésből érkezett, a katonák a levegőbe lőttek, viszont a töltény gellert kapott valószínűleg egy traverzről. Ő volt az első szegedi mártír és további 17 személy is megsebesült. Képzeljük el, a drámai történések, a menekülő tömeg, a sebesültek látványa, a vér és sikoltozás, milyen traumát okozott a tömegnek és az újonc kiskatonáknak is!
Sz365.: Győzött a forradalom Szegeden, de villámgyorsan jött a megtorlás is…
Az Ideiglenes Városi Munkástanács átalakult Szeged Város Néptanácsává, amely átvette a hatalmat a katonai közigazgatástól. Október 31-től az önkormányzati funkciókat a Szeged Városi Forradalmi Bizottság látta el, Perbíró József vezetésével. Az orosz intervenció a november 4-ről 5-re virradó éjszakán kezdődött, Kádár árulását követően. Ekkor érkezett meg Szegedre a szovjet harckocsioszlop, amely ellen néhány bátor forradalmi csoport kézifegyverekkel, az esélytelenség tudatában megkísérelt ellenállni. Másnap kiszabadultak a Csillag Börtönből az ott védőőrizetben lévő államvédelmisek, akik felfegyverkeztek és az orosz katonákkal együttműködve elkezdték a forradalomban részt vevő szegediek letartóztatását.
1956. november 6-án megérkeztek a városháza elé a szovjet páncélosok.
Perbíró Józsefet első fokon halálbüntetésre, másod fokon életfogytiglani
börtönbüntetésre ítélték, Kovács Józsefre halálbüntetés várt. Neki azért
kellett 32 évesen meghalnia, mert az ő vezetésével szedték össze és
vitték védőőrizetbe a Csillag börtönbe az ÁVH-sokat. A forradalmi események leverését a perek mellett rendszerszintű terror is követte: az embereket kirúgatták a
munkahelyükről, 300 diákot és oktatót ítéltek el csak a szegedi
egyetemen.
Ebben a véres történelmi környezetben fogant meg a hazaárulással induló Kádár-rendszer.
