Hogy Michael Jackson-t idézzem: “If you’re thinkin’ about my baby, it don’t matter if you’re black or white.” Nem számít, hogy Usende, Hwang, Guadalupe, Béla vagy Göran – e a keresztneved, nem számít, hogy milyen a bőröd színe, a vallásod, vagy a szexuális identitásod, pontosan ugyanannyira fontos vagy, mint a többi 7.594 milliárd ember a Föld nevű bolygón. Ugyanannyira számít az életed, akkor is ha Szegedre, Los Angeles-be vagy Nairobi-ba születtél.
A kérdés már csak egy: miért hördül fel teljes harci dühvel 10-ből 8 ismerősöm, ha meghallja George Floyd nevét és miért néz rám érdektelen arccal, ha a lefejezett francia töritanárról, Samuel Paty-ről van szó.
Mindketten ugyanolyan hús-vér emberek voltak, mindketten erőszakos halállal távoztak közülünk és mindkettejük halála köthető a faji vagy vallási megkülönböztetéshez.
Röviden, a két eset:
GEORGE
Ez történt, 2020. május 25.: az afroamerikai George Floyd életét vesztette Minneapolisban, miután egy fehér rendőr, Derek Chauvin percekig térdelt a nyakán egy hatósági intézkedés során.
Hogy elítélendő – e az ilyen szintű rendőri túlkapás? Igen. Még inkább elítélendő, ha azért volt a kelleténél agresszívebb a rendőr, mert a bőrszíne miatt gyűlölte az áldozatát.
Az ügy hatása: tüntetések, majd (sok esetben nem éppen békés) zavargások robbantak ki az Egyesült Államokban, sőt, a világ számos pontján, így Európában, Ázsiában és Ausztráliában is százezrek, milliók vonultak utcára. Az USA-ban egészen elszabadult a dolog: gyújtogatások, fosztogatások, áldozatok, kijárási tilalom, Nemzeti Gárda bevetése. A fent említett 10-ből 8 ismerősöm Black Lives Matter – es profilkép-vízjelet vagy cover-t állított be a Facebook oldalán, plusz gyakorlatilag nem tudtam úgy felmenni a közösségi média hírfolyamra, hogy ne ömöljön minden második posztban felém az ügy.
SAMUEL
Ez történt, 2020. október 16.: Samuel Paty 47 éves francia történelemtanár életét vesztette, miután egy csecsen származású 18 éves fiatal lenyiszálta a fejét. Az iszlamista támadó azért akart bosszút állni, mert szerinte a tanár egy órán a szólásszabadságról beszélve megsértette a vallását. Hogy ez konkrétan hogy történt, nem írom le ezredjére, ezrediknek, KATT IDE egy cikkért, ami részletesen elmagyarázza, pontosan mi történt (röviden: mocsok mód nem arról volt szó, hogy Paty bárkit is meg akart volna sérteni vallási alapon, sokkal inkább arról, hogy mondott valamit amit addig forgattak, amíg ez nem lett belőle).
Hogy elítélendő-e az eset, George Floyd-éhoz hasonlóan? Természetesen igen, életét vesztette egy ember, brutális erőszak következtében, ami ráadásul ismét faji-vallási alapú volt.
Az ügy hatása: Párizsban összegyűltek párezren a République téren, csendes megemlékezést tartottak Toulouse-ban, Lille-ben, Lyonban és Nizzában is. Emmanuel Macron hivatalában összehívta a védelmi tanács ülését. És pont. Ennyi. Nincsenek világméretű tüntetések, nincsenek “French Teacher Lives Matter” transzparensekkel tomboló százezrek és valahogy a Facebook üzenőfalamat sem özönlötték el a Samuel Paty posztok. Kitaláljátok, hány, korábban George Floyd profil – vagy borítóképet beállító ismerősöm cserélte le Samuel Paty – re a Facebook – cókmókját? Na? Kettő? Egy? Egy sem? Ott a pont, zéró, nulla, senki az ég adta egy világon.
Mielőtt bárki félre értene és félre magyarázna a soraimat: nem az a bajom, hogy George Floyd halála egy világméretű mozgalmat indított el (sőt, egy bizonyos pontig – ami még bőven a gyújtogatások és a gyilkolászás előtt van – még jó is, hogy egy ennyire égető és megoldatlan társadalmi problémára ismét felfigyelt a világ), sőt, a jelenség szempontjából az sem fontos, hogy Floyd egy köztörvényes bűnöző volt, Paty meg egy köztiszteletben álló tanár, itt most nem ez a lényeg. Azzal van bajom, hogy a Floyd – ügy idején őrjöngve-tombolva-fújtatva humanitárius ismerőseim teljes csendben maradtak, amikor lefejezték a nyomorult francia fickót.
Most akkor, hogy is van ez? A francia töritanár élete nem számít (annyira)?
Ő nem érdemelt aranykoporsót? Előtte nem térdeltek százezrek (de inkább milliók)?
Nem lett divat kiposztolni Instára?
Nem álltak mellé Hollywood-i celebek, hip-hop világsztárok, bögyös-faros influenszerlányok, ezért nem volt elég trendi a téma?
Nem lehetett arra használni, hogy Trump-ellenessé tegyék vele az amcsi közhangulatot, ezért aztán nem is ömlött teljes erőből a mainstream világmédiából, úgyhogy gyakorlatilag észre sem vettük, hogy pár hónappal a Floyd-ügy után a történelem megismételte önmagát és újra megtörtént a tragédia (és közben még hányszor megtörténhetett…)?
Pedig az eset hasonló, csak a konkrét indíték, a földrajzi koordináták, a dátum és az áldozat bőrszíne különbözik. Nem kérem, hogy a Floyd – ügy idején a social media – t teleokádó ismerőseim ezentúl napi ötször Paty haláláról posztoljanak. Azt sem, hogy bárki az utcára vonuljon. Szimplán annyit kérek, hogy térjünk már egy kicsit észhez és ne csak akkor érintsen meg bennünket egy bőrszín vagy vallási hovatartozás alapján bekövetkezett tragédia, ha Ariana Grande, Nicky Minaj vagy George Clooney is bőszen posztolgat róla. Legyünk már önálló nagyfiúk, nagylányok: ne csak akkor háborodjunk fel egy ennyire tragikus és felháborító eseten, ha megmondják, hogy háborodjunk már fel.
És igen, ahogy a legelején írtam: mind a 7.594 milliárd ember egyaránt fontos, minden élet egyformán számít.
Kisházi Sándor
főszerkesztő
Szeged365
