Magyar Arany Érdemkereszttel tüntették ki Pleskonics Andrást, a rocktörténelem szegedi mindentudóját

Magyar Arany Érdemkereszttel tüntették ki Pleskonics Andrást, szegedi tanárt, újságírót, rádiós szerkesztőt, kulturális szervezőt, a Szegedi Tudományegyetem legendás rocktörténelem kurzusának oktatóját, a rockzene történetének kutatása és oktatása során elért eredményeiért, valamint a hazai drog­prevenciós programokban vállalt szerepéért. Pleskonics Andrással a kitüntetés apropóján beszélgettünk zenéről, oktatásról, az érdemkeresztről, mindezt megfűszerezve Plesi hangulatos történeteivel.

Plesi elválaszthatatlanul hozzátartozik Szeged zenei kulturális életéhez, tanárként megannyi élményt nyújtott diákjainak, történetei elevenen élnek hallgatóságában, szemléletformáló és úttörő gondolatai már sok fiatalt ösztönöztek arra, hogy más szemmel lássák a világot. A szegedi pedagógus elárulta, bizonyos jelekből, érdeklődésekből, már volt egy sejtése, miszerint ő lehet a Magyar Arany Érdemkereszt várományosa, mégis meglepte végül a hír.

“Erre a helyzetre nem nagyon készültem, de annál jobban esett. Úgy gondolom, hogy a kitüntetés célja remekül kifejezi az én sajátos életutamat, életfelfogásomat, és munkásságomat, amit én egy elég parttalan dolognak tartok. Az a számomra fontos három tényező, ami sajátos módon meghatározta a szerteágazó munkásságomat, mind benne van ebben a kitüntetésben: a zenei ismeretterjesztés, a megszállott pedagógia, ami elsősorban a zenével nevel és csak azután a szavakkal, a tehetséges fiatalok mentorálása, valamint a harmadik meghatározó dolog a drogprevenciós tevékenység, ami keretében körülbelül 150 -200 dél – alföldi iskolai osztályban tartottam drogprevenciós előadásokat, ami nemcsak számomra, de a gyerekek számára is emlékezetesek maradtak. Ha összefutunk, fel is szokták idézni nekem ezeket az emlékeiket. Ezek azok az élmények, amelyek meghatározták közel három évtizednyi szegedi munkásságomat.” – árulta el Plesi, aki abba is beavatott, hogy a rock csak egy címke az előadásaiban, ami segít elvezetni a hallgatót, más zenékhez, más kulturális érdeklődésekhez.

“Számomra egy nyitott óceán a rockzene, ez az én szellemi műhelyem, ami arról szól, hogy a rockzene, mint szervezőelem, mint egy bolygórendszer nyitva áll, és onnan elrepülhetünk bárhova a zenei művészetekben. Ez a dolog igazi sajátossága. Azt szoktam mondani, hogy a műfaji meghatározása az előadásaimnak zenehallgatás kultúra, vagy a zenehallgatás művészete. Ez azt jelenti, hogy a hallgatónak is megvan arra a lehetősége, hogy művészi módon, a legmagasabb szinten, a legmélyebben reagálja le, vagy sajátítsa el a zenét, és ez ugyanolyan élmény lehet számára, mint annak, aki csinálja. Én az előadásaim során a hallgatóimat alvilági révész módjára beültetem a csónakba és átviszem őket a túlsó partra, majd további más partokra.”

“A legnagyobb pedagógiai sikereimnek azokat tartom, amikor például bemegyek egy nehezen nevelhető osztályba előadást tartani, megállok, megvetem a lábamat, és megbirkózunk verbálisan egymással, és a legtöbbször a végén barátokként válunk el. Ez egy ilyen kamikaze pedagógia, berepülök a szituációba, és ha nem iskolában vagyok, akkor is tanítok, hiszen a rádió műsoraimban és a színpadon is tudom, hogy nem bírom ki, hogy ne magyarázzam el, hogyha valaki Eric Claptont énekelt, és Plesi van a színpadon, nem mehet el úgy, hogy ne tudja, ki volt az az Eric Clapton.”

Ha kíváncsi vagy Plesi érdekes történeteire, hallgasd meg a vele készített interjúnkat, tudj meg még többet a rocktörténet szegedi mindentudójának anekdotáiból.