Szegedi Sikersztorik: a művész, akinek az ecsetje a Napfény Városától egészen Londonig repült
A szegedi Kovács Anikót már gyermekkorában megfertőzte a kreativitás. Színek, illatok, utcák, terek és a legkülönbözőbb impulzusok – ezek azok, amelyek azóta is mind, mind alkotásra késztetik. Középiskolai tanulmányait követően a Juhász Gyula Pedagógusképző Karon, rajztanár szakon szerzett diplomát. Ez idő alatt kezdett el még intenzívebben alkotni, minek köszönhetően festményei rövid időn belül Londonig repültek, ahol egy magyar étteremben kaptak helyet.
Mi volt az, ami ilyen erősen megfogott a képzőművészetben?
Révén, hogy édesanyám óvónő, már gyermekként imádtam kreatívkodni és alkotni. Ideje korán észrevettem, hogy leköt, ha rajzolok. Éppen ezért nem is volt kérdés, hogy középiskolai tanulmányaim után a Juhász Gyula Pedagógusképző Karon tanulok majd tovább. Itt szereztem rajztanár szakon diplomát, emellett elvégeztem egy kétéves festőképzést is. Nem sokkal később aztán volt szerencsém tanárként is dolgozni egy ideig a Napfény Városában, ám a tematikához való kötöttség nem jött annyira be. Ami viszont igazán megfogott az az, hogy rájöttem arra, hogy ez az a terep, ahol valóban szabadon alkothatok. Ahol nincsenek korlátok és csak a fantázia szab határt.
Milyen témakörökben festesz szívesen?
Először a természet volt az, ami megfogott, ezt követte utána az állatvilág, majd az aktok, a portrék és az utcák és az ott mozgó emberek valamint a plüssmackók ábrázolása. Az, hogy ezek közül éppen melyik az, ami felkerül a vászonra, mindig attól függ, hogy éppen milyen érzések, impulzusok érnek. Általában sokféle és vidám színeket használok, ugyanis hiszek a pozitivitás visszaköszönő erejében.
Jól tudom, hogy éppen az állatvilág vászonra festése hozta meg azt a bizonyos sikert a számodra?
Igen, a plüssmackókat ábrázoló galériám volt az, ami Londonig repített. Egy magyar tulajdonossal bíró étterem állította ki őket. A megnyitón volt szerencsém nekem is részt venni. Óriási élmény volt. Nagyon sok, kisgyermekes család jött el és nézte végig a tárlatot. Szívmelengető volt látni, hogy a gyerekek elhozták a saját macijukat és azzal pózoltak a képeim előtt. Pályafutásom kezdete azonban abszolút a Napfény Városához köthető. A debütálásom óta a szegedi és környékbeli vendéglátóegységben, művelődési házakban és könyvtárakban köszönnek vissza az alkotásaim, aminek nagyon örülök. Sőt, azt remélem, hogy lassan, de biztosan ellepi majd az otthonokat is.
Nagyjából mennyi időt vesz igénybe egy-egy kép elkészítése és mekkora értékben tudod ezeket eladni?
Ez változó, attól függ, hogy mit akarok éppen megjeleníteni. Alapjáraton viszont minden nap festek néhány órát. Sőt egy ideje magánórákat is vállalok. Nagyon szeretném ugyanis átadni azt a katarzist és örömet, amit egy-egy kép megfestése tud okozni. Jelenleg tehát főállásban ezen dolgozom, illetve megrendelésre festek. Ezen alkotások értéke olyan 40 és 120 ezer forint között mozog. Nyilván az árat sok tényező befolyásolja. Maga az anyag nem kerül sokba. Sokkal inkább a befektetett idő és energia az, amit felszámolok. Szerencsére minden pillanatát élvezem.
Mit jelent számodra a siker és mi okozza a legnagyobb örömet mindebben a számodra?
Az, hogy létrehozhatok valami egyedit, valamit, ami az enyém és aztán azt látom, hogy ennek mások is nagyon örülnek. Számomra a festés jelent most mindent. A sikert pedig az okozza, amikor az emberek rácsodálkoznak, majd értékelik végül pedig boldogan megvásárolják a képeimet. Van közöttük, aki saját célra és van olyan is, aki ajándékba kívánja adni őket, azok egy fokkal mindig jobban esnek.
Milyen célok és tervek állnak előtted jelenleg?
A legfőbb célom jelenleg minél több, sokatmondó képet megfesteni és hivatásként űzni ezt. Emellett szeretném majd a testfestést is komolyabban űzni. Ez nyár végén kúszott be az életembe, szinte egyik napról a másikra. Először csak magamon próbálkoztam, aztán pedig kipróbáltam, hogy milyen lehet az, ha én magam is a kép részét képezem. Izgalmas és játékszerű ez a fajta alkotás, egyelőre azonban még nincs különösebb célom vele.
