Szegedi Sikersztorik: a Szegedi Nemzeti Színház oszlopos tagjának, Szilágyi Annamáriának minden szerep jól áll

Szilágyi Annamária közel húsz éve szórakoztatja az alföldi nagyérdeműt. Tehetsége és képessége vitathatatlan, már csak azért is, mert nevéhez számtalan olyan színházi főszerep és mellékszerep fűződik, amelyek meghatározó elemei voltak a szegedi kultúréletnek. A Szegedi Nemzeti Színház oszlopos tagja nem véletlenül részesült több, rangos díjban. Ennek ellenére mégis azt mondja, hogy számára a siker egy nagyon tág fogalom, ami gyakran megfoghatatlan is.

HIVATÁSÁRA BÉKÉSCSABÁN LELT RÁ

Hivatása legfontosabb ismereteit 1995 és 1999 között Békéscsabán sajátította el, egy négyéves színészképzés keretén belül, majd leszerződött a Békéscsabai Jókai Színházhoz, öt évvel később pedig a Szegedi Nemzeti Színház tagja lett, ahol azóta is minden nap azon dolgozik, hogy a szegedieknek minőségi színházélményben legyen részük. 2015-ben Varsányi Annával megalakították az A&A produkciót, minek keretében a művésznő a szegedi Városháza udvarán megrendezte Thuróczy Katalin Pastorale című vígjátékát és Nyikolaj Koljada Topmodell című darabját, amellyel kijutott a Nemzetközi Kortárs Fesztiválra, amit Jekatyerinburgban rendeztek. Itt egyébként egészen addig még egyetlen magyar darab sem szerepelt.

Varsányi Annával a művésznő egyébként több darabot is létrehozott, ilyen volt a Hangulatjelentés/Hangulatvilágítás, az Ünnep és A bugaci határon.

FONTOSABB SZEREPEI

Fontosabb szerepei a következők voltak: Stephanie a Kaktusz virágában, Viktória az Anconai szerelmesekben, Dulszka asszony, Jente a Hegedűs a háztetőnben, Dorine a Tartuffe-ben, Boris a Karnyónéban, Aldonza a La Mancha lovagjában, Kamilla a Liliomfiban. Emellett eljátszhatta a Tótékban Mariskát, a Sirályban pedig Arkagyinát.

ELISMERÉSEK ÉS DÍJAK

• 1999-ben megkapta a békéscsabai Jókai Színház legjobb főiskolai hallgatójának járó díjat
• 2003-ban neki ítélték a békéscsabai Jókai Színház és a Békés Megye Képviselő-testület által alapított Megye Színművésze díjat
• 2009-ben Makó Lajos-díjban részesült
• 2016-ban neki ítélték a nézők Veresegyházon a legjobb női mellékszereplőnek járó díjat 2017-ben ugyanitt Veres Medve díjat kapott a legjobb rendezés kategóriában az Anconai szerelmesekkel
• 2018 Kölcsey éremmel jutalmazta a város a kulturális teljesítményem elismeréseképPen
• a 2012/13 és 2018/19-es évadokban pedig a Szegedi Tudományegyetem Közönségdíját is megkapta
• emellett hétszer nyerte el Szegeden a Dömötör-díjat

Mit jelent számodra a siker?

A siker egy nagyon tág fogalom a számomra, olyat sok mindent lehet sikerként elkönyvelni. Soha nem szoktam ezzel a gondolattal foglalkozni. Lehet, hogy a külvilág annak ítél meg, de én nem tartom magam annak. Inkább úgy fogalmaznék, hogy hosszú, kitartó munkával elértem valamit, amit talán sikernek nevezhetünk.

Mekkora ára volt ennek a bizonyos sikernek az életedben? 

Hosszú út vezetett a színpadig, de hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen göröngyös úton vezetett el a pályához. Ez alatt a hosszú út alatt ugyanis sok mindent megtanultam: kitartást, fegyelmet, alázatot. Sok pofont kaptam a kezdet-kezdetén, de idővel egyre erősebb és céltudatosabb lettem.

Mennyire volt nehéz az elismerésig és az ismertségig vezető út nőként, a színház világában?

Nőként nemcsak a színházi világban nehéz az előrejutás. Az embernek meg kell találnia azt a helyet, ahol jó érzi magát, ahol kiteljesedhet, ahol  úgy érzi, hogy hasznos tagja az adott társulatnak. Ha nem érezzük a megbecsülést, ha nem kap az ember időnként elismerést, ha nem kap figyelmet, ha nem gondolkodnak benne, ha nincs lehetősége szakmai fejlődésre, az nagyon mélyre tudja az embert taszítani és elég nehéz egy ilyen lelki gödörből kimászni.

Mi a véleményed az elmúlt években szárnyra kapott, színházat és annak környékét érintő hírekről, történésekről? 

Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert én egy olyan típusú ember vagyok, hogy akkor mondom a problémákat, amikor az épp aktuális, egyrészt azért, mert nem akarok magammal felesleges terheket cipelni, másrészt pedig azért, mert nagyon nagy az igazságérzetem. A következményektől nem félek és azt is nagyon rosszul viselem, ha megfélemlítenek. A mee to-val az a problémám, hogy egy időben nagyon divatos lett, fellángoltunk, felháborodtunk, egy -két áldozatot bedobtunk, de a problémát nem oldottuk meg. Nem szeretem a fellángolásokat, mert az általában hamar kipukkad és nem jutunk el a probléma gyökeréig, kicsit megkapargatjuk a felszínt, de az a változáshoz nem elegendő. Az SZFE-s fiatalokban pedig bízom, sőt, remélem, hogy ők nem a csak a felszínt fogják kapargatni.

Mit jelent számodra a színpad és a játék?

Nagyon vágytam arra, hogy színpadon lehessek, hogy tudjak adni valamit az embereknek. Engem nagyon feltölt egy – egy próbafolyamat és alig várom, hogy végre nézők elé kerülhessen az a darab, amin hetekig dolgoztunk. Természetesen olyan produkció is akad, ami nem a szívem csücske, de azt a néző soha nem fogja látni.

És végezetül, hogyan érint ez a jelenlegi helyzet? 

A jelenlegi helyzetből megpróbálom kihozni a maximumot. Tágítom az ismereteimet és fejlesztem magam, hogy egy új területen, ami természetesen kapcsolódik a színházhoz, legalább annyira tudjak kiteljesedni, mint a színpadon. 

Fotó: szinhaz.szeged.hu/Szabó Dávid