A Szegedi Sztorik Facebook csoportban – ami tulajdonképpen a Szeged365.hu egyik közösségi fóruma – mesélte el egyik Olvasónk nevének elhallgatását kérve személyes kálváriáját. A történet középpontjában egy utcán kóborló harci kutya áll, aki csontsoványan, éhesen, igen rossz állapotban csatangolt Szeged utcáin. Olvasónk, akit cikkünkben az Erzsébet álnéven említünk, nem tudott elsétálni mellette szótlanul, ezért befogadta az ebet, hazavitte, megetette, és megpróbált neki egy jó helyet találni, hiszen a kis lakás, ahol Erzsébet él a párjával és a macskájukkal, nem alkalmas egy ekkora kutya tartására, és hiába van udvaruk is, ha a jószág helyből képes átugrani a kerítést.
SE AZ EREDETI GAZDA, SE EGY ÚJ BEFOGADÓ NEM JELENTKEZETT A KUTYÁÉRT
Így hát Erzsébet annak ellenére, hogy a kutya kezdett a szívéhez nőni, -mert ahogy elmondta, harci kutya jellege ellenére a jószág jól nevelt, készséges, engedelmes ebnek bizonyult, aki még a macskát sem bántotta, befogadói felé pedig végtelen hálával viszonyult -, az asszony kénytelen volt régi/új gazdi után nézni az állatnak.
Feltette a kutya fotóit különböző négylábúakkal foglalkozó Facebook csoportokba, ahol ugyan mindenki dicsérte, milyen szép kutya, érdemben, azonban senki nem tudott segíteni. Az állat eredeti gazdája nem jelentkezett. Erzsébet állatorvoshoz is elvitte a kutyát, ahol csipet olvastak a jószágban, ebből ugyan kiderült a gazdi kiléte, azonban az ott rögzített címről az eredeti gazda már elköltözött és a megadott telefonszám sem élt már, így Erzsébet újra zsákutcába vetődött.
A SZEGEDI ÁLLATVÉDŐK SEM TUDTAK SEGÍTENI
Ezt követően az asszony felvette a kapcsolatot a szegedi állatvédő szervezetekkel, és az ő segítségüket kérte a jószág elhelyezésében, de újra csalódnia kellett. Az állatvédők azt javasolták ugyanis, hogy építtessen egy kennelt és a kutya elhelyezésével kapcsolatban érdeklődjenek 90 nap, azaz 3 hónap múlva, ezt viszont Erzsébet nem tudja bevállalni, nemcsak a helyhiány miatt, de a kutya megfelelő ellátásához szükséges költségek is megterhelőek lennének számára, arról nem is beszélve, hogy a harci kutya láttán a szomszédokon is úrrá lett a félelem, és nem támogatták az új lakót a környéken, élő fegyvernek nevezték a jószágot, ami meg is ijesztette Erzsébetet, és benne is kialakult egy kis félsz az állattal szemben. Úgy tűnt tehát, sajnos sehol nincs hely a kutya számára.
Erzsébet elmondta, habár sem őt, sem a párját, de még a macskájukat sem bántotta az ott töltött idő alatt a kutya, azért ott motoszkált benne, hogy mégis egy hatéves, idegen eredetű kutya van a lakásában, aki ki tudja miket élt meg, mire jön ki belőle az agresszió, mire támad.
A RENDŐRSÉG 20 PERC ALATT PONTOT TETT AZ ÜGY VÉGÉRE
Több, mint egy hét eltelt, és Erzsébet még mindig sehonnan nem kapott érdemi segítséget, amit már nagyon megelégelt, ezért a történettel a rendőrséghez fordult, akiknek elmondta, nem tud tovább felelősséget vállalni az állat iránt: „Ekkor előjött az igazságérzetem és a dühömnek nem tudtam parancsolni, mert ha kiteszem az utcára a harci kutyát nem tudhatom mikor és kire fog támadni. Az, hogy minket nem bántott nem garancia arra, hogy mást se fog. Elmondtam nekik, hogy a felelősség ezután az övék, mert a kutya nem a miénk. Egyből tudták, mit kell csinálni. Jött a rendőr, gépfegyverrel, valamint a TEK, sőt még a kutya eredeti gazdáját is megtalálták. Így egy hét után 20 perc alatt megoldották a problémát. Ezúton is köszönöm szépen az eljáró rendőrnek és fegyveres társának a munkáját.” – mesélte el a történet végét Erzsébet, aki azt még hozzátette, a kutya jelenleg jó helyen van, biztonságban, és az asszony reméli, nem kell az állatnak újra átélnie hasonló megpróbáltatásokat.
