Sötét évforduló a mai, olyan, amit sosem felednek el a szegediek: napra pontosan 27 éve, 1994. január 23-ról 24-re virradóra ölték meg Szeged legismertebb cukrászfamíliáját, a Z. Nagy családot. A gyilkos egy kis ablakon mászott be a családi házba, majd egy Skorpió géppisztollyal kivégezte a család összes tagját:
- a 42 éves családfőt, Z. Nagy Bálintot,
- vele egykorú feleségét, Z. Nagyné Dunai Gizellát
- és két gyermeküket, a 17 éves Dánielt és a 10 éves Balázst.
AZ EGÉSZ ORSZÁGOT SOKKOLTA A TRAGÉDIA
A Z. Nagy család kegyetlen lemészárlása az egész országot felkavarta, Szegedet valósággal sokkolta. Főleg azért, mert a családfőt ismert, köztiszteletben álló vállalkozóként tisztelték, mert a rendszerváltás után megjelent, kétes üzletekből meggazdagodó figurákkal ellentétben ő szorgalmával, tehetségével gazdagodott meg. Vagyonával nem hivalkodott, a neve sosem merült fel kétes figurák között.
Szegedet ebben az időszakban a „bűn városaként” emlegették. A városban és a környékén valóban csúcsra jár a bűnözés:
- nagyüzemben folyt a csempészés,
- az olajhamisítás,
- a helyi maffia védelmi pénzeket szedett a vállalkozóktól,
- a rendőrség pedig tehetetlennek tűnt,
- a délszláv háború miatti menekültáradat pedig nemcsak a menekülteket, de a profi bűnözésből élő külföldieket is a környékre csábította, akik szerves részeivé váltak az illegális ügyleteknek.
Éppen emiatt a cukrászcsalád lemészárlása mögött sokan a helyi alvilágot sejtették, mondván, Z. Nagy Bálint talán megtagadta, hogy védelmi pénzt fizessen, és ez lett a veszte. Ezt a teóriát azonban cáfolta, hogy ha követeltek is volna tőle védelmi pénzt, amit ő esetleg megtagadott, ilyen brutális válaszreakció akkor sem következett volna. Megesett ugyanis, hogy valaki nemet mondott a zsarolóknak, de a legsúlyosabb esetben is legfeljebb „csak” megverték az illetőt. Na de hogy családostól megöljék, az kizárt. Hasonló mészárlás egyébként előtte bő egy hónappal, december 19-én Kecskeméten is történt. Akkor egy, a rendőrség által is jól ismert kecskeméti vállalkozót, Horváth Antalt, a feleségét és egy jugoszláv barátjukat lőtték fejbe ismeretlenek. A gyilkosság idején a lakásban tartózkodott Horváthék nyolcéves kisfia, de neki megkegyelmeztek a gyilkosok. Ám a Horváthék ellen elkövetett gyilkosság nemcsak ebben különbözött a szegedi mészárlástól, hanem abban is, hogy a kecskeméti áldozat kétes figura hírében állt, valutázott, fegyverekkel kereskedett. Mint később kiderült, Horváthék rablógyilkosság áldozatai lettek.
GYANÚS VOLT, HOGY Z. NAGY BÁLINT NEM MENT BE A CUKRÁSZDÁBA
1994. január 23-ról 24-re virradóra, egy hétvégi éjszakán történt meg a sötét tragédia. A gyilkos egy kis ablakon mászott be a családi házba, majd egy Skorpió géppisztollyal kivégezte a család összes tagját: a 42 éves családfőt, Z. Nagy Bálintot, vele egykorú feleségét, Z. Nagyné Dunai Gizellát és két gyermeküket, a 17 éves Dánielt és a 10 éves Balázst. A holttesteket csak hétfő délután fedezték fel, miután a család ismerőseinek gyanús lett, hogy a családfő nem ment be a cukrászdába, és a többiekről sincs hír. Hiába hívták a lakásuk telefonját, azt senki nem vette fel, a gyerekeket az iskolában sem látták. Amikor a rendőrök bementek a lakásba, a holttesteket az emeleti hálószobákban találták meg, mindegyikükkel fejlövés végzett.
MARINKO NEM ISMERTE EL A SZEGEDI GYILKOSSÁGOT
A Z. Nagy család kivégzése után néhány nappal a rendőrség már tudta, hogy egy Magyarországon törvényesen tartózkodó jugoszláv férfinak, Magda Marinkónak köze lehet a kecskeméti és a szegedi gyilkosságokhoz. Az 1963-ban Szabadkán született Marinko már fiatalon bűnözésből élt, a hatóságok elől menekülve pedig 1986-ban beállt a francia idegenlégióba, ahol több évet lehúzott. Már profi gyilkosként tért vissza a szülőhazájába, ahol a délszláv háborúban is részt vett, állítólag a rettegett halálbrigád, a rablógyilkosságokat előszeretettel végrehajtó Arkan Tigriseinek egyik tagjaként. 1993-ban, törvényesen telepedett le Magyarországon, ahová menekültként érkezett, de ekkor már körözte a jugoszláv rendőrség. Szegeden telepedett le, és ismert arca lett az éjszakai életnek. Jól élt, alapított egy kis céget is, de ez valójában csak arra szolgált, hogy úgy tűnjön, abból van pénze.
Makkosházán, egy emeletes házban lakott. Egyik volt szomszédja az Index.hu-nak anno azt mesélte, hogy a férfi kifejezetten udvarias volt a lakókkal. Amikor a lépcsőházban összefutottak, Marinko mindig külön köszönt a szomszéd kisgyerekének, és meg is simogatta a fejét. Egyetlen rossz szokásaként azt hozta fel az egykori „lakótárs”, hogy a szerb férfi a ház előtti füves területre parkolt a kocsijával, ha éppen nem volt elég parkolóhely. Nem igazán járt fel hozzá senki az albérletébe, csak a „bombázó barátnője” – mesélte a szomszéd. Ő azt mondta, nem tudta, hogy hívják a férfit, csak akkor azonosította be, amikor már a bűnügyi hírekben szerepelt.
Magda Marinko egyébként elismerte az általa elkövetett gyilkosságokat, egy kivételével. Az eljárás alatt végig tagadta, hogy Z. Nagyékat ő ölte volna meg. A rendőrök szerint egyszerűen azért tagadta ezt, mert gyerekek is az áldozatok között voltak, és neki mint harcosnak szégyenteljes tett gyermeket ölni.
A nyomozók szerint Marinko állítása ellenére ő ölte meg a cukrászcsaládot. Mindezt az alábbiakra alapozták:
- a kecskeméti Horváthékat ugyanazzal a Skorpió típusú géppisztollyal ölték meg, mint Z. Nagyékat;
- a Z. Nagyéktól elrabolt ékszerek közül a családfő első felesége 17 darab ékszert felismert;
- a szegedi ház fürdőszobájában lefoglaltak egy olyan zseblámpát, ami Marinko egyik korábbi lakótársa szerint a szerb férfié volt;
- Marinko cipőjén olyan sarat találtak, ami a cukrászcsalád kertjében volt, ráadásul egy fantomkép alapján valaki felismerte a szerbet.
AZ EREDETI ÍTÉLET SZERINT PONT AZ IDÉN SZABADULNA
A bíróság azonban a bizonyítékokat nem találta kellően erősnek, így a Z. Nagy család ügyében senkit nem ítéltek el a gyilkosság elkövetőjeként. Hivatalosan tehát a mai napig nem tudni, ki végzett velük. A gyilkosságok miatt végül 1996-ban jogerősen elítélték életfogytig tartó fegyházra, azzal a feltétellel, hogy a legkorábban feltételesen pont az idén, 2021-ben szabadulhatna. A Szegedi Törvényszék büntetés-végrehajtási bírája még 2019-ben hozott egy végzést, amelyben keresztbe tett a feltételes szabadságra bocsátásnak. Juhászné Prágai Erika, a bíróság szóvivője 2019. februárjában az MTI-nek elmondta: a bíró – figyelemmel az elítélt által elkövetett bűncselekmény jellegére, az elítélt büntetés-végrehajtási intézetben tanúsított magatartására, illetve arra is, hogy az elítélt semmiféle megbánást nem tanúsít – megállapította, hogy az elítélttel szemben kiszabott büntetés célja további szabadságelvonás nélkül nem érhető el. A büntetés-végrehajtási törvény előírásainak megfelelően a bíróság arról is rendelkezett, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét 2021-ben, tehát az idén újra megvizsgálja.
Ha valamiféle csoda folytán szabadulna is, azonnal átadnák a szerb hatóságoknak. Szerbiában ugyanis a távollétében öt gyilkosság miatt szintén elítélték mint az Árkán Tigrisei néven ismert halálkommandó tagját. Ott halálra ítélték, de mivel a halálbüntetést 2001-ben Szerbiában eltörölték, így életfogytig tartó büntetés várna rá odaát. Ez most szolíd 40 év.
Marinko lakcíme tehát marad a régi: Szeged, Mars tér 13., Szegedi Fegyház és Börtön.
Forrás: Index.hu, Origo.hu, Magyar Noir
Fotók: MTI, Index.hu
