Kedd este, életének 90. évében elhunyt Segesdi György Munkácsy Mihály-díjas magyar szobrász, érdemes- és kiváló művész, a szegedi Árvízi Emlékmű és a Roosevelt téren álló Juhász Gyula szobor alkotója. A szomorú hírt lánya osztotta meg közösségi média oldalán – erre az egyik olvasónk, József hívta fel a figyelmünket, aki a család közeli barátja.
SZEGÉNYEBB LENNE NÉLKÜLE SZEGED: ÁRVÍZI EMLÉKMŰ, JUHÁSZ GYULA SZOBOR
A Munkácsy-díjas szobrász nevéhez kötődik a nagy szegedi árvíz 100. évfordulóján, 1979. március 12-én felavatott Árvízi Emlékmű. A krómacélból készült műalkotás az egymásnak feszülő hullámokkal egyrészt a természet erejét, másrészt az ember diadalmas helytállását szimbolizálja. Az emlékműhöz közelítve fekete gránitoszlopok kísérnek, a fekete emlékoszlopokon azon nagyvárosok címerei láthatóak, amelyek a katasztrófa után a legtöbb segítséget nyújtották abban, hogy Szeged újjáépülhessen. Külön emlékoszlopot állítottak Róma, Brüsszel, Berlin, Párizs, London és Bécs jó szándékú polgárai tiszteletére.
Másik, Szeged szempontjából meghatározó alkotása a Roosevelt téri parkban álló Juhász Gyula szobor, melyet még fiatal művészként, 1957-ben készített. A szobor sokáig háttal állt a folyónak, de mára már a költő alakja elmélyülten, zsebre dugott kézzel szemlélheti az öreg Tiszát, mögötte egy játszótérnyi harsány gyermekkacajjal.
EGY FANTASZTIKUS EMBER ÉLETÚTJA
A budapesti származású művész 1949 és 1954 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol mesterei Kisfaludi Strobl Zsigmond, Szabó Iván és Beck András voltak. Eleinte figurális szobrokat készített, majd az 1960-as évektől a lemezplasztikákkal is megpróbálkozott, az 1970-es évektől pedig egyre inkább használta műveiben a plexit. 1963-ban a párizsi a Fiatal Művészek Biennáléján, 1964-ben pedig a Velencei biennálén szerepelt. 1976-tól tanított a Magyar Iparművészeti Főiskolán mint a Szilikátipari Tanszék vezetője, 1987-től 1997-ig pedig a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász tanszékének docense volt. Munkácsy díjat két alkalommal, 1958-ban és 1964-ben kapott, az érdemes művész kitüntetést 1973-ban, a kiváló művészeknek járót pedig 1986-ban vehette át.
Felesége, a szintén elismert, Szegedhez is köthető (1980-ban önálló kiállítása is volt a Napfény Városában) Jakab Bori keramikusművész 2015-ben ment el közülünk.
Fotók: Mester Tibor (Segesdi György), Török Kornél, Szeged365 (Árvízi Emlékmű),
