Megvan még a Brian élete című Monty Python klasszikus fináléja? Always look on the bride side of life. Lehet, hogy túl sokszor néztem meg a filmet, de valahogy javíthatatlan optimistaként hiszek benne, hogy valahol, valakiknek a Covid-őrület is jól jött. Például azoknak, akik sárosak maradtak ezzel meg azzal, a koronavírus-járvány és az azt követő gazdasági válság tökéletes mentség lett nagyjából mindenre (is). A kialakult helyzet remek alkalom egy kis lébecolásra, sumákolásra, a járványhelyzetre nagyjából mindent rá lehet kenni.
A január végén bezárt Cserepes Sori Piac helyett beígért kirakodóvásár lefújása nálam pontosan ebbe a kategóriába tartozik.
A vonatkozó, péntek délutáni hírünk:
Magát a bezáráshoz vezető sztorit nem ismételném el csitrilliárd millió ezredjére, szerintem nagyjából mindenki ismeri, aki szegedi. Nem is ezzel szeretnék foglalkozni, hanem azzal, ami azóta történt, egészen pontosan a pénteki, önkormányzati bejelentés kapcsán kattogtam egyet.
Január 31-én a polgármesterünk (a legnagyobb járványhelyzet és gazdasági majré közepette, egy roppant “szimpatikus” időzítéssel) bezáratta a piacot, majd miután kitört a balhé, másnap beígérte, hogy március 6-tól – legalább protokollárisan kárpótolva az árusokat és vásárlókat – két sarokkal a Cserkótól megtartják a szombati kirakodóvásárokat. Az önkormányzat akkor úgy nyilatkozott, hogy a most hétvégén is sikeres Szent István téri kézműves vásár (és a Szegedi Borfesztivál, Bortér, Szegedi Karácsonyi Hetek) szervezőit, a városi tulajdonban lévő Szegedi Városkép és Piac Kft-t bízta meg a produkció lebonyolításával. Csettintettem egy nagyot, évekig dolgoztunk a fent említett önkormányzati rendezvényszervező cég marketing-ügynökségeként, ismerem a srácokat, amibe belefognak, rendre profin sikerül, mondtam is a kollégáknak, ha sokat nem is segít a dolog a kipaterolt árusokon, legalább színvonalas szervezésű lesz.
Szóval, közelgett a március 6.
HIRTELEN RÁÉBREDTEK: JÁRVÁNYHELYZET VAN
Van pár ismerősöm a Cserkó-árusok között, pár napja elkezdtek arról pletykálni, hogy bullshit a dolog, semmi sem lett belőle. Fogadtam is az egyik haverommal: ha lemondják, a koronavírus lesz az indok. És erre mit ad a Jóisten? Pénteken megszólalt az önkormányzat és bejelentette: nem lesz kirakodóvásár mert… mert… mert…
…hirtelen rájöttek, hogy Covid van.
Nyilván, amikor beparázva a népharagtól, hirtelen felindulásból bejelentették a Cserkó-aftert, még nem volt sem járványhelyzet, sem gazdasági válság. Azóta hirtelen lett.
HOPP, EGY CSÚSZTATÁS
A sztori igazi “szépsége” a szolíd kis csúsztatás, amivel levették a felelősség terhét a saját vállukról. Pontosabban, levették volna, de ismét sikerült elfelejteni: a szegediek nem a falvédőről jöttek le és nem most (csak hogy korrektek legyünk: ezt azért időről időre az ország vezetése is benézi, ebben a tekintetben azért van némi hasonlatosság a kormány és az önkormányzat között). A február 1-jén kiadott közleményben még az önkormányzat jelent meg, mint gáláns úriember, aki (ha már hazavágta a piacot, legalább) lehetőséget ad az ócskapiaci árusoknak egy új helyszínen, de amikor beüt a krach és be kell jelenteni, hogy Reichstag van, akkor már előkerül egy addig totál ismeretlen szereplő (egy Gácsér Béla nevű vállalkozó), aki kvázi elviszi a balhét a polgármester és az önkormányzat helyett. Míg korábban a fent említett városi céget jelölték meg szervezőként, péntekre már egy, a várostól független fickóra tolták rá a cinket.
It’s tricky.
Mi az önkormányzati narratíva konklúziója?
- Ők meg akarták csinálni, a szándék megvolt,
- De hát ugye járvány van,
- Meg válság van,
- Meg különben is a(z idő közben a semmiből előkerült) vállalkozó nem akarja, nem tudja megszervezni.
A polgi és az önkormányzat tehát jó fej, nem ők tehetnek róla, hanem a gonosz járvány és a gonosz vállalkozó. Apropó, vállalkozó(k). A szegedi városháza furcsa, szürreális kis párhuzamos valóságában az utóbbi kategóriára mindig is csúnyán néztek (szemét egy banda, van pofájuk torony magas helyi adókat fizetni meg munkát, megélhetést adni a városban lakóknak, szégyelljék el magukat).
AHOGY A JÓ ÖREG YODA MONDTA: TEDD VAGY NE TEDD, DE NE PRÓBÁLD!
Nekem úgy tűnik, Szeged vezetése nem látta a Star Wars-t, vagy csak Yoda mester örökbecsű aranyköpését nem jegyezték meg:
“Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!”
Most egy kicsit olyan “mi megpróbáltuk, de hát ez van” íze van a Cserkó-after dolognak.
Üzenem városunk urainak: ne adjátok fel, Srácok!
Van még ezernyi hely, ráadásul van a városnak két remek, saját tulajdonban lévő rendezvényszervező cége, biztos vagyok benne, hogy – ha tényleg akarjátok – össze tudtok majd hozni egy nyamvadt kirakodóvásárt. Ha városi szervezésben olyan kaliberű nagyrendezvények, mint a Szegedi Borfesztivál, a SZIN, vagy a járványhelyzetben is telt házas szeptemberi légishow is ennyire színvonalasan össze tudtak jönni, ez is menni fog.
Apropó, ha már minden (akarat, akarat és még egy kis akarat) összeállt, csak a helyszín nincs meg, segítek, van egy remek tippem:
Szeged, Cserepes sor 2.
Egy hónapja még egy piac üzemelt ott, de bezárták, azóta hatalmas üres placc van a helyén, amit egyelőre az ég adta világon semmire sem használnak. Talán ott is meg lehetne próbálni, hátha odaadná a gazdája…
Kisházi Sándor
főszerkesztő
Szeged 365 – szegedi, független, igazi
