Amikor 2005-ben elindult a polgárpukkasztó, kompromisszumokat nem ismerő, és mégis rohadtul vicces vígjátéksorozat, a Felhőtlen Philadelphia, kevesen gondolták volna, hogy A Banda a mai napig ontja majd magából a hülyeséget. McElhenney-ék utálni való, nagyképű, ostoba idióták, akik megfektették az egész Fox csatornát, és meghódították a világot. Jelenleg a 14. évadot tapossák, és rohadtul nem akarnak kifogyni a poénokból.
A KEZDETEK SEM VOLTAK NEHEZEK
Itt ez a három pacák és egy csaj – Rob McElhenney, Glenn Howerton, Charlie Day és Kaitlin Olson – akik 2005-ben egy meglehetősen csonka, mindössze 7 epizódos, de annál izmosabb, szókimondóbb és kompromisszumképtelenebb évaddal borították rá az asztalt az egyszeri tévénézőkre, és mutatták meg, hogy mindaz, amit a sikeres vígjátékokról gondoltunk – a szerethető karakterek, a tanulságos történetek és a helyzetkomikum felsőbbrendűsége – mind akkora bullshit, amivel csak fecséreltük eddig az időnket.
A négy fős kocsmatulajdonos társaság már egy nagyon szűk évad alatt bemutatta, hogy bizony a rasszizmustól a fiatalkorúak leitatásán és sovinizmuson át a különféle aberrációkig bőven minden belefér a történetmesélésbe, a lényeg csak az, hogy a karaktereken egy bitang jót nevethessünk.
VÉGRE AZ EMBERISÉGEN MULATUNK
A Jóbarátokat is lehet imádni, de amíg Rossék mindannyiunk egyszerű mindennapjaival jöttek, addig McElhenney-ék találmánya igazából egyszerre rohadt egyszerű és bátor is: Charlie, Dennis, Mac és Dee nem kevesebbet vállal, mint hogy négyen – majd a második évadtól csatlakozó Danny DeVitonak köszönhetőn már öten – vonultassák fel a jellemükön keresztül mindazt, ami a társadalmat rohadtul gyűlölni valóvá teszi: önző, tanulatlan, önimádó majmok mindannyian, akikből nem hiányzik a rasszizmus, antiszemitizmus, sovinizmus és egoizmus sem.
Egyenként utálatos külvárosi idióták, összezárva viszont fantasztikusan jól működő paródiái a társadalomnak. És valahol épp itt van a lényeg: a Paddy’s Pub stábja páros lábbal rúg seggbe mindenkit, és vágja a képünkbe azt, hogy mennyire alantas vágyak hajtanak bennünket napról napra. Megkapjuk a semmiből meggazdagodó vállalkozót, az önjelölt, nárcisztikus szépfiút, a túlkompenzáló gyúrós gyereket, a mindenkinek tetszeni akarót dívapicsát és Charlie-t, aki mindent egy személyben egyesít, ami az előző felsorolásból kimaradt.
A Felhőtlen Philadelphia legnagyobb erényét azonban a fantasztikus kreativitás jellemzi: miután kiveséz mindent, ami a társadalmi közbeszédet mozgatja, nekiáll felülmúlni önmagát, és epizódról epizódra olyan műfaji paródiákba hajlik, amelyekért mások Golden Globe-díjakat kapnak: kapunk vegytiszta zombifilmes epizódot a MccPoyle-esküvő során, a képünkbe tolnak egy belső nézetes Crank szekvenciát Frank Reynolds elméjén keresztül, és gyönyörködhetünk abban is, hogy a Birdman irigyelt hosszú beállításait nevetve tolják le a srácok, majd kiosztanak egy őrületesen nagy tockost a Sin Citynek is.
Bár az első évad után el akarta kaszálni a Fox, a sorozatot épp Danny DeVito beugrása mentette meg, jelenleg már a 14. évadot tapossa a széria, és még további 4-re leszerződtek az alkotók (akik egyben a főszereplők is). Kell ennél több ajánlólevél ahhoz, hogy az otthonlét alatt te is belevesd magad a Felhőtlen Philadelphiába?
