Az én Borfeszt-sztorim: szívinfarktus, házasság és bocsánatkérés – így indult a Szegedi Borfesztivál
Emlékszel még merre jártál 1995-ben? Hat te nem is, de Dlusztus Imre és Puskás László bizony jól emlékszik arra az évre, ugyanis akkor startolt Szegeden az első Borfesztivál, méghozzá nem is akárhogy! Mivel az idei évben sajnos elmarad az egész belvárost betöltő rendezvény, ezért fogtuk magunkat és felkerestük az ötletgazdákat, hogy meséljenek már nekünk a Borfesztivál startjáról és pár mámoros sztoriról, hogy azért az idei évben se maradjunk fesztiválhangulat nélkül. Öveket becsatolni, visszarepítünk 1995-be!
Fogadjunk, hogy Neked is van egy klassz Borfeszt-sztorid! Írd meg nekünk e-mailben az [email protected], Facebook üzenetben vagy kommentben és nyerd meg a Bortársaság Szeged, a Kontyos Borház, a Classic Grill, a Trója, a Prézli, a Pizza Monkey, a Garden Stég és a Szeged 365 ajándékait!
BORHAMISÍTÁSTÓL HANGOS ALFÖLD, SZÉLLEL SZEMBEN INDULÓ FESZTIVÁL
Tehát, 1995-öt írunk Szegeden. Adott Dlusztus Imre, szegedi boríró és Puskás László vendéglátós, három nagy sikerű Sörfesztivál, majd az ötlet, hogy a bor iránt érdeklődőknek is szervezzenek valamit. Hogy ennek mi lett a vége? Természetesen az első Szegedi Borfesztivál megszületése:
“Nem volt egyszerű, mert a kilencvenes években még az Alföld a borhamisitástól volt hangos, úgy hogy erőteljesen a széllel szemben mentünk. Ekkor Puskás László barátommal a Mars téren, az egyik pavilonban elindítottuk kísérleti jelleggel az első Borfesztivált összesen 7 borásszal” – emlékezett vissza Dlusztus Imre a kezdetekre, majd azt is elárulta, hogy a következő évben már a Hági vendéglőbe vitték a fesztivált, ekkor már 25 borásszal. A szervező ugyanakkor kiemelte, hogy bőven veszteséges volt mind a két fesztivál, de a harmadiknál a polgármester már rábólintott, hogy kiköltöztessék a Széchenyi térre, így a harmadik után a negydik már bőven sikeres volt, akkor már több mint 60 kiállító borásszal. Mindannyian tudjuk, hogy azóta a fesztivál már Szeged egyik legnagyobb és leghangulatosabb rendezvényévé nőtte ki magát, és Dlusztus Imre megfogalmazása szerint mára már csak cipőskanállal lehetne beszorítani az ilyenkor a városba érkező kiállítókat.
DLUSZTUS IMRE ÉS A BORÍRÓ KOLLÉGÁK: LETÉRDELT ELŐTTEM, ÉS ÚGY KÉRT BOCSÁNATOT
Most, hogy már a gyorstalpalóból tudjuk, hogy hogyan indult útjára Szeged egyik legnagyobb fesztiválja rákérdeztünk Imrénél arra is, hogy az elmúlt több mint húsz évben mi volt a legemlékezetesebb pillanata, hiszen valljuk be őszintén, mindenkinek van legalább egy Borfesztivállal kapcsolatos őrült sztorija! Jött is a válasz rögtön Imrétől, hogy ez borzasztóan nehéz kérdés, de azért csak kaptunk egy falatnyi emléket még a kezdetekről.
“Van egyfajta elitista szemlélet a borfogyasztók és a borszakírók körében is, és én mindig elvi kérdést csinálok abból, hogy ha a kollégáim csak újságírók és megkérnek arra, hogy kalauzoljam őket a téren, tehát inkább mindig alföldi túrát szervezek nekik. Volt egy olyan jónevű borszakíró kollégám, aki egészen addig, amíg Szegedre nem jött, és nem lett a túra résztvevője, addig nem vett a szájába alföldi bort, mert azt hitte, hogy az csak pancsolt, hamisított és rossz minőségű ital lehet, de a végén teljesen leesett az álla. Ezután, amikor már “nem volt szomjas”, a végén letérdelt előttem és úgy kért elnézést! Nem is gondolta volna, hogy az Alföldön ilyen szenzációs minőségben készülnek borok – nosztalgiázott az emlékek között Dlusztus Imre.
VILLÁNY, TOKAJ, EGER: EGY IDŐ UTÁN MINDENKI CSATLAKOZOTT
Dlusztus Imre mellett Puskás László is már a kezdetektől kivette a részét a Borfesztivál szervezésében. Telefonon értük utol, és megkértük, hogy meséljen egy kicsit ő is, hogy hogyan látta anno a fesztivált és egyáltalán miért vágott ebbe bele. László a beszélgetés elején elárulta, hogy ő feltétel nélkül bízott Imre szakmai tudásában, és amikor Csonka Gábortól, az akkori Nemzetközi Vásár igazgatójától zöld utat kaptak a fesztivál helyszínére már nem is volt kérdés, hogy belevágnak.
“Először azok a borászok csatlakoztak, akiket Imre ismert, majd azok hozták a villányi barátokat, a tokajiakat, az egrieket és így minden magyar borvidék végül képviseltette magát. Mi ennek nagyon örültünk, majd a szervezők később egy faházas változat mellett döntöttek, amit az emberek nagyon elfogadtak a Széchenyi téren. A kezdetekben, amikor láttam, hogy Imre barátom bortudománya mekkora (a mai napig), nem is volt kérdés, hogy belevágjunk” – mesélte Puskás László, visszaemlékezve a több mint húsz évvel ezelőtti kezdetekre.
SZÍVINFARKTUS ÉS HÁZASSÁG A BORFESZTIVÁLON
Ez mind oké, de mi van a sztorikkal? – tettük fel a kérdést az egykori főszervezőnek, hiszen biztosak voltunk abban, hogy lapul nála is egy-két őrült történet az egykori boros estékről! László elmondta, hogy természetesen nagyon sok jó emléket őriz ő is, és ebből kettőt el is mesélt nekünk…
“Az egyik legjobb pillanat az volt, amikor egy kiskőrösi borász megkért, hogy segítsek, mert kellene neki egy ember a pavilonba, mert nincs, aki értékesítsen. Ajánlottunk neki egy egyetemista fiút. Na, ez az egyetemista fiú végül benősült a családba és a kedvenc borásza lett a kiskőrösi szakembernek. Történt egyszer egy olyan is, hogy egy villányi úriember az egyik szombati hajnalon szívinfarktust kapott és bevittük a kórházba. Természetesen ismertük egy professzort az előző borozásokból, aki tudott volna rajta segíteni, így felmertük hívni telefonon, hogy jöjjön, segítsen már a barátunknak. Kiderült, hogy nem nagy a baj, időbe beért a kórházba, ahova a professzor is bejött. Meggyógyult a barátunk és azóta is Szegeden él, itt méri a villányi borokat és minden évben megtisztel bennünket egy üveg borral, annak alkalmával, hogy segítettünk rajta – merült el az emlékekben László, majd hozzátette, hogy nagyon sok barátság szövődött akkor és kiemelte, hogy hatalmas szükség van a Borfesztiválra Szegeden! És ezzel teljes mértékben egyet tudunk érteni Puskás Lászlóval.
